Just a Christmas 🔞BL

15.Angel

A dalt hallgassátok meg hozzá. yoursweetspot.

- Miért jönnek ide karácsonyeste? Miért nem töltik ezt a napot a családjukkal? - morogta Sang-Hoon, a kidobó az öltöző ajtajának dőlve.

- Talán mert nincs családjuk. Mi jelentjük nekik az ünnepet. Minden évben rekord vendégszámunk van karácsonykor. Onnan tudom, hogy a főnök úr minden évben engem oszt be erre a napra.

- Mert neked sincs családod, Angel. Ki mást oszthatnék be? - felelte a bártulaj, Si-Hyuk.

Angelt soha senki nem szólította az igazi nevén, csak a rendőrök, amikor néha igazoltatták egy-egy razzia során. Talán már nem is emlékszik rá senki, hogy hívják eredetileg.

- Nekem maga a családom, főnök - mondta szomorkás mosollyal, miközben az utolsó simításokat végezte a sminkjén.

- És én! - szólt Sang-Hoon - Te a kisöcsém vagy, én meg a te erős bátyád, aki mindentől megvéd!

Angel bőre valószínűtlenül fehér volt, enyhe rózsás pírral, telt ajkain babarózsaszín rúzs csillogott. Egy kis ezüstös csillám kell még az arccsontjaira, aranyfüst a szemhéjára. Si-Hyuk a háta mögé állt, hátrasimította az ezüstszőke tincseit, megnyomkodta a vállait.

- Kit küldjek ki a színpadra karácsonykor, ha nem az imádott, gyönyörű angyalkájukat? Cserébe ma a dupláját kapod a jutalékodnak. Amit tánc közben kapsz, annak hazaviheted a felét. Ez az én karácsonyi ajándékom neked.

A fiatal táncos felállt, megigazította a combjáig érő, áttetsző fehér ingét, felvette hátára az arany csillámmal befújt tollas műszárnyakat, amelyeket selyemszalagok fogtak a vállaihoz, és megköszönte a főnöke nagylelkűségét. Ha ma kitesz magáért, akkor talán ki fogja tudni fizetni a lakbértartozását, amivel három hónapja tartozik. Derekára aranyszínű szalagot kötött, fehér selyemcipőkbe bújt, ezzel készen is állt arra, hogy az izgatott közönség elé lépjen.

- Az előadásod után pedig én is megkapom tőled az ajándékomat. Igaz, szépségem? - Si-Hyuk, megsimogatta a fiú arcát, végighúzta hüvelykujját a frissen kifestett alsó ajkán.

Angel lesütött szemmel bólintott. A főnök felé gyakran ki kellett mutatnia a háláját mindenféle módon, akárcsak a többi táncosnak. Ellentmondani egyet jelentett volna a kirúgással, az pedig már csak azért nem lett volna jó ötlet, mert Si-Hyuk a kapcsolatai révén elintézte volna, hogy sehol máshol se kaphasson többé munkát.

*****

Aznap este valóban a csillárról is vendégek lógtak. Akiknek nem volt kivel tölteni az ünnepet, vagy aki menekült otthonról, aki nem ünnepelt semmit, csak le akart részegedni, aki abban reménykedett, hogy hazavihet valakit a fa alá, na és persze Angel rajongói, akik egyetlen fellépését se szalasztanák el, még karácsony estéjén sem.

Dermesztő hideg volt odakint, havazott is, de a Black Rainbow bárban neki köszönhetően forró volt a hangulat. Érzéki mozdulatait egy fehér muszlinkendővel kísérte, a kendő repült, körbeölelte, vagy éppen körözött körülötte, úgy irányította a könnyű anyagot, mint egy varázsló. Az ing gyakorlatilag semmit nem takart a karcsú testéből, csak felizgatta a nézőket a néha fellibbenő, aztán újra aláhulló puha textil. Angyalka minden mozdulata elegáns és kecses volt, mintha csak az Operaház szólótáncosa lett volna, akrobatikus, de könnyed, és erotikus, anélkül, hogy közönséges lenne. Ezért volt olyan népszerű: akik nézték, nem érezték bűnösnek magukat, amiért sztriptízbárba járnak; elvesztek a fiú varázsában, és szép lassan, észrevétlenül belé szerettek.

A műsorszám végén Si-Hyuk harsány színű, flitteres zakóban a színpadra lépett, biztatta a közönséget a pénztárcájuk megnyitására és hálájuk pénzbeli kimutatására. A tömeg ujjongott, és amikor Angel mosolyogva lelépett közéjük a színpadról, meg se várták, hogy az asztalukhoz érjen, köré gyűltek, és a kosárkája pillanatok alatt megtelt nagy címletű bankjegyekkel.