Just a Christmas 🔞BL

10.Egy Karácsony Este.

Hideg téli este van, hópelyhek szállnak a levegőben, s városi fények szikrázzák be a kilátást. Emberek ezrei várják a karácsonyt, tele vannak izgalommal és örömmel, a szeretteikel töltött fontos pillanatokkal együtt.
Ez a történet egy melegpárról fog szólni, Benről és Martinról.

Ben egy igazán jószívű és kedves fiatalember, egy kisvárosban él, a kedvenc kutyájával, sznupival a kis tacskójával. Ben mindig is szerette a karácsonyt, az ünnepi hangulatot és a boldogságot amit ez az ünnep hozott magával. Azonban az idei év különösen fontos volt számára, mert egy rég nem látott szerelmével Martinnal tölthette.
Ben és Martin gyerek koruk óta szoros barátságban álltak egymással, de ahogyan nőttek úgy észre is vették hogy az egymás között lévő viszony már nem csupán barátság. Ez a kis románc igy ment sokáig míg Martint nem vették fel álmai munkahelyére. Így a sors el szakította őket egymástól, de ez nem azt jelentette hogy meg is szűnik egymás között a viszony. Megbeszélték, hogy napi szinten fel hívják egymást, és be számolnak a napjaikról.
Martin az utolsó video hívás után be jelentette, hogy ez a karácsony lesz a legjobb, mivel vett jegyet és vissza utazik hozzá. Ben le sokkolódva állt fel a székről és fejét odatolva a laptop kamerájához nézett bele. Martin el nevette magát majd szólt hogy üljön vissza a helyére. Ben vissza ült és megfogta a mellkasát. Érezte hogy mindjárt kiesik a helyéről a szíve, és a szeme hirtelen üvegessé vált.
Martin a másik oldalon szintén el érzékenyült és mindketten el kezdtek sírni. Felfoghatatlanul örültek hogy újra látni fogják egymást. Megannyi idő eseménynek, mégis együtt maradtak.

El jött az idő, csengetés hallatszódott, amire Ben azonnal felfigyelt, gyors léptekkel oda ment az ajtóhoz és ki nyitotta. Martin állt ott. Arcát a hideg marta, olyan vörös volt mint egy alma, Ben egy pillanatra le sokkolódott, majd pillanatokkal később Martin karjaiba zuhant. Hosszas ölelkezés után végre be jutottak a házba, Martin mint egy vaj úgy olvadt szét a jó melegben. Le vette magáról a hótól betakart kabátját majd a fogasra szegezte.
Épp beszélni kezdett volna mire fel figyelt arra hogy Ben sehol.
Körbe nézett, majd beljebb menve megtalálta a konyhában ahol éppen teát készít. Martin le ült a pulthoz és beszédbe kezdett.

-Nálatok ilyen hideg a tél? Azt hittem nem érek ide mert jégcsappá fagyok azon nyomban.

Ben csak csinálta a teát és fel nevetett.
Majd martinra nézve szólni kezdett-Mindig is ilyen volt a tél, csak el szoktad magad tőle. Tudom ott lent vidéken nem annyira nagy a tél, itt viszont eléggé kemény. Főleg hogy hegyek vannak körülöttünk. - Mondta majd a teát Martinhoz csúsztatta.
Martin körbe fogta a bögrét és szinte élvezte ahogy égeti a kezét a forró porcelán. Majd lassacskán iszogatni kezdte azt.
Kis idő múltán mikor Martin ki oldódott a fagyból nagy nehezen felállva oda ballagott Benhez a kanapéra, le huppant mellé és egy nagyot sóhajtozott.
-Annyira hiányzott már ez a kanapé. Meg ez az egész kóceráj. Emlékszel mennyi dolgot csináltunk itt együtt? -Simogatni kezdte a kanapét majd Benre nézett aki csak bele nyomta a fejét a bögrébe és el pirult.
-Ne legyél szégyenlős, nevetett fel Martin majd közelebb simult Benhez. Át karolta vékony testét majd le huppantotta a fejét a vállára. El kezdtek beszélgetni a múltról, az előző karácsonyukkal ami nem igazán volt jó mert Ben anyja közbe szólt a kapcsolatukba. Azóta szegény meghalt. Isten nyugosztalja.
Telt az idő mire mindketten észbe kaptak hogy a beszélgetések közben le is ment a nap.
Ben fel állt a kanapéról és ijedten kapott a fejéhez.
-Basszus. Kaját kéné venne, ajándékot, dekorációk. Úristen de hülye vagyok, egész idő alatt el is felejtettem. Úgy terveztem hogy el megyünk együtt vásárolni meg ilyenek.
Ben vissza le huppant a kanapéra majd tekintete szomorkás lett.
Martin megfogta a vállát majd, ki jelentette, hogy holnap reggel már az lesz az első hogy mindent megvesznek és minden szupi lesz.
Ben arcán remény kerekedett majd Martinra nézve oda hajolt hozzá és egy szoros csókot pecsételt az ajkára. Martin viszonozta azt.
Jött az este.
Mind a kettőjüknek hiányzott a közös pillanat, a közös érintés a szikra egymás között. Egymáshoz bújtak, és saját képzeletekre bízom mit csináltak..
majd álomba merültek.