Just a Christmas 🔞BL

3K.Meglepetés.

Egy újabb meglepetés részt hoztam nektek!
Ezúttal yoursweetspot szösszenetét.
Jó olvasást.
Mamzi ❤️

- Régóta vársz? Ne haragudj, késett a vonat... - huppan be mellém a fűtött kocsiba.

Kipirult orra alig látszik ki a sapkából meg a sálból, fel sem ismerném, ha a csillogó szemei nem árulnák el: ez bizony az én régi legjobb barátom, akit hét éve nem láttam. Biztosítom róla, hogy nem volt vészes a várakozással töltött idő. Ennyi év után az a húsz perc mit számít? Az a fontos, hogy végre itt van. Üdvözlésképpen megszorítom a kezét, aztán kihajtok a parkolóból.

Az autóban jó meleg van, úgyhogy lassan lefejti magáról a rétegeket, láthatom végre az arcát. De jó, hogy eljött! Csak most tűnik fel igazán, mennyire hiányzott.

- Semmit nem változtál – mosolygok rá egy piros lámpánál –, pont olyan vagy, mint 16 éves korodban.

- Te viszont változtál – feleli. – Szépen kigyúrtad magad, és a hajad, a ruháid... Hű... Biztos még tetkód is van!

Tudom, mire gondol. Kövérkés, szemüveges gyerek voltam, idétlen frizurával, ehhez még félénk is, rajta kívül nem igazán voltak barátaim. Vele viszont bármiről tudtam beszélgetni. Sose éreztem feszélyezve magam mellette. Jókat röhögtünk, eljártunk biciklizni a közeli tóhoz, hétvégéken hajnalig videojátékoztunk, mindent együtt csináltunk. Kicsit lányos fiú volt, vékony, finom arcú, de ez engem cseppet sem zavart, sőt.

Hét éve elköltöztek egy másik városba, utána ő külföldi egyetemre ment, én pedig magányomban elkezdtem küzdősportokra járni. Kiderült, hogy jó vagyok bennük. Egyre jobb. Ahogy nőtt az önbizalmam, úgy változott meg a stílusom is. Bizony, tetoválásom is van, de az a ruha alatt nem látszik.

Ahogy közeledünk a bérelt faház felé, ahol néhány barátommal terveztük tölteni a két ünnep közötti napokat, észreveszem, hogy le se veszi a szemét rólam, miközben kitárgyaljuk az elmúlt hét évet. Akkor is bámul a nagy bambiszemeivel, amikor épp nem beszélünk.

- Mi az? – kérdezem nevetve – Mit nézel úgy?

- Semmit... csak... tényleg sokat változtál.

*****

A házban már fő a spagetti, a kandalló begyújtva, mind a két barátom és a barátnőik kezében forralt boros bögre. Barátságosan üdvözlik őt, aki hamar feloldódik a kedves társaságban. Sokat meséltem nekik róla, örülnek, hogy láthatják élőben is.

Társasozunk, beszélgetünk, egyre többet iszunk. Karácsonyi playlist szól, odakint nagy pelyhekben esik a hó. Az egyik haverom kitalálja, hogy menjünk ki a kertbe hógolyózni, és mindenkinek nagyon tetszik az ötlet. Öt perc múlva már dobáljuk is egymást a jéghideg gombócokkal. Vérre menő, lázas küzdelem zajlik.

Imádom nézni őt. A kipirult arcát, a mozdulatait, a nevetését, amikor eltalál valakit. Persze főleg engem céloz meg. És én is csak rá tudok figyelni. Egy hirtelen jött gonosz ötlettől vezérelve felmarkolok egy jó adag havat, odaszaladok hozzá, és egyenesen a nyakába passzírozom. Felsikolt, szitkozódva ellök magától, próbál megszabadulni a nem kívánt hideg meglepetéstől.

Hátranézek, mindkét barátom a csajával turbékol. A hócsatának úgy látszik, vége, kitört a béke.

- Menjünk be, kezd hideg lenni – vetem fel, a többiek egyetértően követnek a házba.