A középkori Silla királyságban játszódó, kalandos OT7 BTS boyxboy történet sok-sok 🔞felnőtt🔞 jelenettel és változatos shipekkel.
"- Jungkook, tudod te egyáltalán, hogy kik vagyunk mi?
- Hwarangok... viráglovagok...
- Nemes családok fiai, akik hib...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Namjoon
Talán egy-két nap telt el, talán hét, vagy tíz... ki tudja. Egy ideig próbáltam követni a tető alatti kis ablakrésen beszűrődő fény alapján az éjszakák és a nappalok változását, de végül feladtam. Amúgy sincs értelme a napokat számolni. Alszunk, amikor tudunk, amíg fel nem ébresztenek minket. Egész rendesen kapunk enni és inni, időnként elvisznek, hogy hideg vízben megfürdessenek minket. A testünk tehát megkapja, amire szüksége van, a kínzások egy ideje abbamaradtak – a kisasszony úgy látszik, nem ér rá folyton velünk foglalkozni, vagy kifogyott az ötletekből – de a bezártság, a nyirkos, sötét, szűk cellák, a bizonytalanság és az állandósult félelem lassan felemészt minket.
Sokat beszélgetünk a társaimmal. Próbáljuk tartani egymásban a lelket. Tudom, hogy ha a szellemünket életben tartjuk, akkor a lelkünk és a testünk is erősebb lesz, ezért gyakran hozakodom elő valami szójátékkal vagy logikai feladvánnyal, amit közösen megfejtünk. Jungkook testedző gyakorlatokat vezényel le nekünk, hogy el ne gyengüljünk. Jin hyung izgalmas történeteket és meséket mond. Írtam néhány verset is, és sokat meditálok – olyankor az elme szárnyal, nincs se a test, se a kőfalak és rácsok börtönébe zárva.
Számomra az a legnehezebb, hogy nem láthatom az eget, és nem ölelhetem magamhoz Jungkookot. De ilyen körülmények között az ember megtanul örülni minden apróságnak, és értékel minden olyan pillanatot is, amit másképp magától értetődőnek venne. Hallom a hangját, tudom, hogy jól van, és ha a falhoz simulok, és átnyúlok a rácson, ahogy ő is, akkor még meg is érinthetem a kezét.
Éppen így vagyunk, Jungkookah ujjai a tenyeremben, félálomban szenderegve, amikor meghallom a boszorkány éles hangját.
- Óóóó, milyen bájosak! – nevet, mi pedig szétrebbenünk, mintha valami bűnös dolgon kapott volna rajta minket – Még mindig a kis nyuszifiú után ácsingózol, amikor itt van veled egy cellában a jóképű vezetőtök? Ilyen finnyás vagy, sárkányszemű Namjoon?
Gyűlölöm a nevemet az ő hangján hallani. Még jobban gyűlölöm, amikor Jungkookot veszi a szájára. Akár átvitt értelemben, akár szó szerint! Még mindig a hányinger kerülget, amikor eszembe jut, hogy a kifestett száját az ő...
- Ideje, hogy kicsit nyitottabbá válj, Namjoon hwarang! Itt ez a gyönyörű férfi melletted, nem lehetsz ilyen szűk látókörű, hogy csak a kis gombszemű érdekeljen! Óóó, persze, a szerelem, a szerelem az vak! Na de most felnyitjuk a szemét!
Mire gondol ez a kígyó? Mit forgat a fejében?
- Jó hírem van, fiúkák! Most mind együtt lehettek, ugyanis egy különleges, közös programot találtam ki a számotokra! De előbb igyátok meg ezt a finom teát! Külön nektek készíttettem! Ettől majd új erőre kaptok!
Az őrök egy-egy teli kancsót adnak be nekünk, és türelmesen megvárják, amíg kiisszuk a tartalmát. Édes, kissé fanyar, gyümölcsös íze van, nem is tudom, miből készülhetett, de jólesik, mert régóta nem kaptunk inni, főleg nem teát. Egyből energikusabbnak érzem magam tőle.
