Cselezd ki a szerelmet! • Lamine Yamal ff. [FOLYAMATBAN]

19. fejezet (+18)

Sziasztok!
A napokban igyekeztem mindennap jelentkezni egy-egy résszel, nem ígérem, hogy ezt tudom tartani, de cserébe ezt most vegyétel előre kárpótlásnak, ha nem lenne rész pár napig. 🙈

C. H. ❤️

– Köszönöm anya! – pusziltam homlokon, amikor mentünk ki a kocsihoz.
– Nem tudom, mi történt köztetek, de az elmúlt két hétben nem voltál önmagad... Szükségetek van egymásra, örülök, hogy túl tudtok ezen lépni, mert az utolsó meccsen rossz volt nézni a játékod – mosolygott, amikor beültünk.
– Tudom... – sóhajtottam.
A Monaco elleni meccs borzasztó volt. Egyszerűen az edzések során sem voltam képes kihozni magamból a maximumot, mert őt kerestem folyton.
A meccsen viszont kinn volt, láttam. De az a fáradt, unott, szenvedő arc, amivel végig követte a játékot nekem is fájt...
– Pakolj össze kicsit a szobádban, mire ide ér Ana...
– Anya... – nevettem fel. – Szerintem Ana már megszokta, hogy kupi van nálam...
– Én megpróbáltam, hátha... – nevetett velem.
– Jól hallottam? Ana átjön? – lépett be az udvarról Humberto, Keyne-nel a karján. – Hogy van Mounir?
– Holnap már kijöhet, hál' istennek jól van... – vette át tőle anya az öcsémet. – Ana itt alszik ma...
– Ezek szerint kibékültetek – veregetett vállon. – Örülök...
– Én is – vallottam be mosolyogva. – De  azt hiszem én is lezuhanyzok, amíg megérkezik.
Anyának igaza volt, baromi nagy rendetlenség volt a szobámban, a szokotthoz képest is. A ruháimat összeszedtem a földről és egy ízléses kupacba pakoltam a székre, így már kicsit vállalhatóbb lett.
Miután lerángadtam magamról a pólót egy törölköző kíséretében elindultam a fürdőbe.
A meleg vizet megnyitva azonnal beálltam alá. Úgy éreztem muszáj lemosnom magamról az elmúlt napok feszültségét. Éreztem, ahogy az izmaim ellazulnak.
Fogalmam sincs mennyi időt töltöttem ott, de mikor vissza indultam a szobámba láttam, hogy nyitva van az ajtó.
A táskája a szekrény előtt ledobva, ő pedig az ágyamon feküdt a hasán és a telefonját nyomkodta. Egy farmer rövidnadrág volt rajta és egy felső, amiből kinn volt a hasa, egész nap el tudtam volna nézegetni, ahogy ott fekszik.
– Mióta bámulsz? – fordult hátra mosolyogva.
– Nem tudom, pár perce... – léptem beljebb és becsuktam magam mögött az ajtót.
Közben felkelt az ágyról és ő is közelebb lépett
– Szia! – karolta át a nyakamat.
– Szia! – mosolyogtam rá és közelebb húztam, hogy neki ütközzön meztelen felsőtestemnek. – Baromi szexi vagy...
– Mondja ezt az, akin csak egy törölköző van... – kuncogott.
Ahogy közelebb hajoltam megéreztem a haja illatát és megálltam a mozdulatban.
– Ez... – néztem rá meglepetten.
– A régi samponom – vont vállat. – Nem szeretted az újat...
Oké, ez volt az utolsó csepp az önuralmamnak.
Elengedtem a derekát, majd elfordítottam a kulcsot az ajtó zárjában.
– Mit csinálsz? – kérdezte mosolyogva.
– Nem akarom, hogy bárki megzavarjon minket – mondtam és birtokba vette az ajkait.
Úgy csókoltam, mintha nem lenne holnap, de nem úgy tűnt, mint akit zavar a hevességem.
Mire feleszméltem én kerültem közelebb az ágyhoz, amiben elbotlottam és leültem a szélére. Mosolyogva közelebb lépett, én pedig meghúztam a felsője hátulján lévő masnit, amivel sikeresen kioldottam a felsőjét, mivel a hátán teljesen nyitott volt, ezért sejtettem, hogy melltartót nem visel, de most már biztos volt. Mosolyogva kezdtevkikombolni a nadrágját, de elkaptam a derekát és az ölembe húztam.
– Ma én vetkőztetlek – haraptam az alsó ajkába.
Nem válaszolt, csak újra megcsókolt jelezve, hogy boldogan bele megy a játékba.
Fordítottam a helyzetünkön és így ő került alulra. Folytattam, amit elkezdett és lehúztam a sliccét is, hogy a kezem kényelmesen beférjen a nadrágjába. Amikor becsúsztattam ujjaimat a bugyija alá belesóhajtott a csókunkba. Óvatosan kezdtem simogatni ott ahol a legérzékenyebb volt neki. Halkan nyögdécselve jelezte, hogy mennyire élvezi. Hol lassabban, hol gyorsabban dörzölgettem. Az alsó ajkába harapva próbálta visszatartani a sikojait. Ujjbegyei már elfehéredtek, ahogy a felkaromat markolta, a csípőjét egyre közeleg tolta, jelezvén, hogy nemsokára a csúcsra juttatom. Egyszer csak megrázkódott a kezem alatt, elkapta a karomat jelezvén, hogy hagyjam abba amit csinálok, majd suttogva csak annyit bírt kipréselni magából, hogy:
– Ó istenem...
– Egész nap el tudnám nézni, ahogy élvezel... – kezdtem el csókolgatni a mellét.
– Pedig sosem úgy gondoltam rá, hogy szép látvány lehet... – kuncogott.
– Nekem az – biztosítottam és egyetlen mozdulattal megszabadítottam a farmerjától és az átázott bugyijától.
– Viszont már nem vagyok béna – könyökölt fel. – Úgyhogy bízd csak magad rám.
A hátamra fektetett és beleült... Fú, de rohadtul szűk.
– Ez így nem biztos, hogy jó lesz... – motyogtam összeszorított szemmel.
– Nem jó? – kérdezte zavartan. – Le...
Elkezdett mocorogni, de elkaptam a derekát.
– Le ne szállj! – nyitottam ki a szemelyimet. – Csak baromi szűk vagy és pillanatok alatt el fogok menni.
Egy darabig mozdulatlanul ült rajtam, majd kitört belőle a nevetés.
– Nem segítesz a helyzeten – ráncokam a homlokomat.
– Bocsi, bocsi, bocsi – vett mély levegőket, hogy megnyugdjon és előre hajolva megcsókolt, majd lassan mozogni kezdett rajtam. – Így jó?
– Nekem bárhogy jó, ha veled vagyok – mondtam rekedt hangon.

𝓐𝓷𝓪

Jelenleg nálam boldogabb ember nagyon kevés lehet a világon... Itt fekszem Lamine takarójába bugyolálba a meztelen mellkasának dőpve, miközben az egyik tincsemmel játszik.
– Beszélnünk kell! – húzódtam arrébb, hogy rá tudjak nézni.
– Ez baromi rosszul hangzik, főleg szex után... – sóhajtott.
– Haragszom rád... – próbáltam elfolytani egy félmosolyt.
– Tényleg? – húzta fel a szemöldökét. – Az elmúlt fél órában nem így tűnt...
– Pedrivel megbeszélted a dolgokat, nekem meg egy rohadt üzenetre nem bírtál válaszolni... – duzzogtam.
– Igazad van... – húzott vissza magához és bele puszilt a hajamba. – Valahogy tőled nagyobb hátba szúrásnak éltem meg...

– Nem értelek... – sóhajtottam. – Alex-szel jártál...
– Valamiért mindig evidensnek éreztem, hogy hozzám tartozol... – simogatta az oldalamat.