Cselezd ki a szerelmet! • Lamine Yamal ff. [BEFEJEZETT]

24. fejezet

Szombat van, az első hazai meccs napja... Ma a fiúk az Athletic Bilbao ellen játszanak, Nico és Lamine első meccse lesz egymás ellen a szezonban.
Tízkor még a fiúk edzést tartottak, majd utána csatlakoztam Lamine-hoz, hogy a délután hátra lévő részét együtt töltsük. Csak annyi időt töltöttünk külön, amíg a meccs előtt haza mentem átöltözni.
– Megjöttem! – kiáltottam el magam, mikor haza értem.
– Szia kincsem! – nyomott egy puszit a homlokomra apa, amikor beléptem a nappaliba. – Biztos nem baj, hogy egyedül kell menned? 
– Nem, apa – mosolyogtam rá. – Menjetek nyaralni, rátok fér. Én megleszek itthon, járok szorgosan fizióra Carlahoz, meg edzést tartani Julianoval. Meg ma egyébként sem leszek egyedül, Gavival megyek ki a meccsre.
– Rendben, akkor mi elindulunk lassan – nyomott egy puszit a homlokomra. – A belépőd az asztalon van.
– Köszönöm apa – ölöltem át.
Még kikísértem a szüleimet és a két tesómat a kocsihoz integettem, míg elhajtottak.
A házba visszamenve sóhajtottam egyet, majd előhalásztam a telót a zsebemből.

Miután elküldtem az üzit Lamine-nak felrohantam a szobámba, hisz sok időm már nem volt elkészülni.
Gyorsan lezuhanyoztam, majd próbáltam villám tempóban hajat szárítani, ami nem igazán ment, mert nem akart gyorsan száradni.
Amikor végre kész volt a hajam is visszamentem a szobámba törölközőben, ellenőriztem a mobilom és láttam, hogy Lamine visszaírt.

Elmosolyodtam az üzenet láttán. Én is pont így gondoltam.
Az ágyamra már kikészítettem a ruhát máram, végre sikerült egy 19-es Yamalos mezt szereznem, így evidens volt, hogy ezt veszem fel. Nadrágnak pedig a kedvenc szakadt farmer sortomat készítettem ki, hisz tudom, hogy azt ő is mennyire szereti.
Még a tükör előtt álltam és próbáltam felkötni a pólót, hogy a hasam ki legyen belőle, mert annyira meleg volt, hogy nem bírtam elviselni, amikor megcsörrent a telóm.
– Igen? – emeltem a fülemhez, miközben még egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben.
– Itt vagyunk – hallottam meg a vonal másik oldalán a pasim hangját.
– Futok! – mosolyodtam el és kinyomtam a hívást.
A telefont a farzsebembe dugtam, majd lesiettem az előszobába.
Viszont vissza kellett mennem a nappaliba, mert majdnem ott hagytam a kártyám. Miután azt is felkaptam, belebújtam a cipőmbe. A házat bezárva már ugrodtam is be a kocsiba.
– Sziasztok! – köszöntem és megcsókoltam Lamine-t.
– Baromi dögös vagy... – suttogta a fülembe, miközben a csupasz derekamnál fogva közelebb húzott magához.
Elnevettem magam.
– Mellém ülsz majd Ana? – nézett hátra mosolyogva Gavi.
– Naná! – lelkesedtem. – Ha nem zavar, hogy vistani fogok, akárhányszor gólt lő nekem a szerelmem.
Láttam, ahogy a visszapillantótükörben Pedri forgatja a szemeit mosolyogva. Az út további részét csendben tettük meg.
Az Olimpiai Stadion szokás szerint kék és gránát vörös színekben pompázott. Mikor odaértünk még nyomtam Lamine szájára egy szerencse csókot, majd szétváltunk, ők Pedrivel az öltöző felé vették az irányt, mi Gavival a VIP lelátóhoz.
Meglepetésemre, már mindenhol gyülekeztek az emberek. A lelátón Danival találtuk szemben magunkat. Gavi megölelte a cimboráját én pedig, most jöttem rá, hogy a friss igazolással még nem is találkoztam.
– Szia Ana Hernandez vagyok! – nyújtottam kezet mosolyogva.
– Dani Olmo – fogadta el. – Már sokat hallottam rólad!
– Tényleg? – nevettem fel zavartan.
– Lamine az EB alatt megállás nélkül rólad beszélt... Úgyhogy kicsit utánad jártam, és hamar megértettem, miért varázsolod el ennyire, és nem csak a szépségedről beszélek – kacsintott, mire elpirultam.
– Megmondom Yamalnak, hogy flörtölsz a csajával... – nevetett fel Gavi, mire vállon boxoltam. – Hé, ez fájt!
– Tudom, ezért kaptad – nevettem fel.
A meccs lassan elkezdödött és mi elcsendesedtünk. A stadion atmoszférája vibrált az izgalomtól. Az első félidő közepén jártunk, amikor Lamine a 24. percben egy csodálatos mozdulattal megszerezte a vezetést a Barcelonának. A labda szinte lelassulva szelte át a levegőt, mielőtt a kapuba csapódott. Felpattantam a helyemről, a szívem a torkomban dobogott, miközben az egész stadion örömmel robbant fel. Lamine rám nézett a pályáról, és mosolyogva mutatott felém. Tudtam, hogy nekem ajánlotta a gólt, és ettől még inkább elolvadtam.
Mellettem Gavi nevetett, mire Dani csak annyir mondott:
– Szép lövés volt! – és elismerően bólintott.
Gavival közben a pályát figyeltük, mintha megéreztük volna, hogy valami történni fog. A Bilbao egyre jobban nyomult, és sajnos nem kellett sokáig várni a válaszra: a 42. percben Sancet egy bűntetőből egyenlített. Elszorult a szívem, amikor láttam, ahogy a labda behullik a kapuba. Az állás 1-1 volt, és ezzel mentünk szünetre. 
– Ne aggódj, meglesz ez! – mondta Dani, miközben barátságosan megveregette a vállam.
A szünetben Gavi a telefonját pörgette, amikor egyszer csak megakadt a szeme egy poszton.
– Hernandez? 
– Igen? – néztem rá édeklődve.
– Lamine posztolt veled a meccs előtt...
– Tényleg? – halásztam elő a telefonom, ami jelezte is az értesítést, csak nem vettem észre.

Imádom ezt a képet, ha lehetne millió kis szívecskét küldenék rá.
– Durván cukik vagytok – mosolyodott el Olmo. – Mindig figyelem, ahogy posztolsz valamit, amin Lamine is szerepel.
– Gavi? – fordultam pislogó szemmel a mellettem ülő srác felé.
– Mit akarsz? – sóhajtott fel.
– Csinálj képet rólam! – álltam fel és a lelátó széle felé indultam.
Az egyik széken volt egy FC Barcelona zászló, amit a vállamra terítettem, majd Gavi osztott pár utasítást, majd lőtt pár fotót a mobilommal. Szépen vissza tettem a zászlót oda, ahol volt, majd leültem a helyemre.
A Pablo által lőtt fotók közül hárman választottuk ki az, amit végül megosztottam instagramon.

A második félidő elindult, és egyre nagyobb izgalom lett úrrá rajtam. A 75. percben végre megtörtént az, amire vártunk. Lewandowski zseniálisan talált be, és ezzel megszereztük a vezetést. Az egész stadion felrobbant a boldogságtól, és én is ugrálva ünnepeltem Gavival és Danival. A szívem hevesen vert, a hangom teljesen elment a kiabálástól, de nem számított. Az a pillanat maga volt a boldogság.
Végül a meccs 2-1-re végződött, és a Barcelona nyert. Ahogy a játékosok levonultak a pályáról, nem bírtam tovább a helyemen ülni. Azonnal felpattantunk Gavival és Danival, és lesiettünk a pályára. Ahogy megláttam Lamine-t, nem tudtam visszafogni magam – egyenesen a nyakába ugrottam, és szorosan átöleltem. Éreztem, ahogy a karja körém fonódik, és egy pillanatra minden eltűnt körülöttünk. Csak mi ketten voltunk, és a boldogság, hogy győztek.
– Szuper voltál – suttogtam a fülébe, miközben egy csókot nyomtam a szájára.
– Te még szuperebb vagy – felelte Lamine, és egy apró mosollyal közelebb hajolt. Szorosan átöleltem a nyakát, a lábammal átöleltem a derekát, ahogy magához húzott.
Éreztem, hogy a homloka finoman az enyémhez ér, és csak mosolygott rám. Ott, abban a pillanatban minden eltűnt körülöttünk, mintha az egész stadion csupán egy háttér lenne a kettőnk számára.
– Köszönöm a gólt... és a képet is – suttogtam halkan, a szívem szinte túlcsordult a boldogságtól. Tudtam, mit jelentett az a kép, amit még a meccs előtt posztolt. Ő is megjelölt rajta, világosan jelezve az egész világnak, hogy hozzám tartozik. Ez a gesztus többet jelentett, mint bármi más, és ettől csak még inkább biztos voltam benne, mennyire fontosak vagyunk egymásnak.
Lamine finoman megsimogatta az arcom, és lágyan a fülembe súgta:
– Bármit megtennék érted.
Elmosolyodtam, és egy újabb csókot nyomtam az arcára, mielőtt visszatettem volna a lábam a földre. Közben Gavi és Dani már Nicóval beszélgettek a közelben, aki a Bilbao színeiben játszott, és úgy tűnt, örül, hogy újra lát minket. Ahogy rájuk néztem, Nico rám emelte a tekintetét, és egy széles mosollyal közelebb lépett.
– Ana, de rég láttalak! – köszöntött régi ismerősként, majd barátságosan átölelt.
– Nico! Tényleg rég találkoztunk – mosolyogtam rá, és visszaöleltem. – Örülök, hogy újra látlak!
A meccs feszültsége teljesen eltűnt, ahogy mindannyian ott álltunk körbe, beszélgettünk és nevettünk. Lamine, Nico, Dani és Gavi mind egymással viccelődtek, miközben én csak figyeltem őket, és boldogan élveztem a pillanatot. Ott álltam azok között, akiket szeretek, és tudtam, hogy ez az a tökéletes pillanat, amikor minden a helyén van – győzelem, barátok, és a szerelmem mellettem.