Cselezd ki a szerelmet! • Lamine Yamal ff. [BEFEJEZETT]

11. fejezet

Eltelt a három nap, amit Anának benn kellett töltenie a kórházban. A családja tegnap haza utazott Spanyolországba, holnap pedig engem is vissza akar zavarni.

Ma este a csapat a németekkel játszik, teljesen be van zsongva.
– Akkor ma veled nézem a meccset a lelátóról – cibált maga után a hotelben, ahol megszálltam.
– Még jó – nevettem fel. – Főleg, mert úgy is itt maradtam, hogy te nem is játszol...
– Ez az? – állt meg egy szoba ajtó előtt és kíváncsian nézett rám.
Istenem, de édes ez a csaj...
Kíváncsian felvonta a szemöldökét, mert csak bámultam rá.
– Ja... – bányásztam elő a kulcsot és lefordítottam a zárban. – Igen, ez az.
Miután bementünk a szobába elterült az ágyon. Mosolyogva figyeltem.
– Nem vagy fáradt? – érdeklődött.
– De, igen, szóval mássz arrébb, hogy én is elférjek – kuncogtam.
– Ácsi – tápászkodott fel fél kézzel és hátra mászott az ágy támlájához. – A múltkor az volt a probléma, hogy túl vékony vagyok, most meg nem férsz el tőlem?
– Lesz olyan, hogy nem forgatod ki a szavaimat? – sóhajtottam és bemásztam mellé.
– Nem hiszem – kuncogott. – Meg abban mi lenne az élvezet?
– Nekem lenne ötletem, mit élveznél... – vigyorogtam és feljebb húztam a pólóját, hogy csókokkal boríthassam a hasát.
Felsóhajtott. Imádom hallani, ahogy nyögdécsel.
– Ugye? – suttogta. – Most nem hagysz lógva?
– Tessék? – néztem rá zavartan, fogalmam sincs miről beszélt.
– A múltkor – suttogta zavartan. – Madridban...
– Mi? – ültem fel megrökönyödve. – Kettőnk közül úgy emlékszem nem én léptem le.
– De rábeszélhető lettem volna...
– Jaj Ana... – sóhajtottam és a hátamra feküdtem. – Komolyan gondolod, hogy elvenném a szűzességed, úgy hogy meg sem csókolhatlak?
– Nem vagyok szűz – válaszolta egyszerűen.

𝓐𝓷𝓪

Ú

gy nézett rám, mintha a világ legnagyobb hülyeségét mondtam volna.
– Attól még, hogy azt gondolod nekem nincs életem a barátságunkon kívül ez nem így van – mondtam sértődötten.
– De ki? Mikor? – bombázott a kérdésekkel. – Ismerem?
– Sem most sem máskor nem fogok ezekre a kérdésekre válaszolni! – mondtam fülig vörösödve.
Ha megtudja ki az, csak kiakad.
– Ez nem fair! – sóhajtott fel és visszadőlt a hátára. – Az összes csajomról tudsz...
– Jó – motyogtam. – Nem sokkal azután jöttünk össze, hogy te és Alex összejöttetek. Sokat voltam egyedül és jól esett a rajongása...
– Ez nem hangzik túl jól... – fordult az oldalára, hogy rám nézzen.
– Ne nézz rám így – sóhajtottam fel. – Egyedül éreztem magam, nagy volt a nyomás jól esett, hogy foglalkozik velem valaki, még akkor is, ha nem beszélhettem róla senkinek...
– Szerintem ismerem – vonta le a következtetést. – Valaki a csapatból? Mennyivel idősebb nálad?
– Nem mondok többet, így is többet tudsz, mint bárki más...
– De, amikor elmentem az EB-re...
– Nem voltunk már együtt – vágtam a szavába. – Az igazat megvallva sokáig nem jártam vele, mert amint rájöttem, hogy bármennyire kedves és rendes velem nem akarom az idejét húzni feleslegesen, mert nem szeretem.
– Húsz perce nem gondoltam volna, hogy lelkizni fogunk... – nevetett fel.
– Hát nekem is teljesen más járt a fejemben – nevettem én is.
– Alszunk picit a meccs előtt – ásított. – Az a kórházi szék nem volt a legalkalmasabb erre...
– Senki nem fogott pisztolyt a fejedhez, hogy maradj velem éjszakára is... – forgattam a szemeim. – De aludjunk...
Közelebb csúszott hozzám, hogy átkarolhasson. Nyomott egy puszit a homlokomra és pillanatok alatt elaludtunk.

A lányok nagyon magabiztosan kezdték a meccset. A tizennegyedik percben Daniela góljával megszereztük a vezetést. A csajok nagyon küzdöttek, egy pillanatra sem bírtam elülni a seggemen.
– Ülj már le! – kapta el az ép kezemet Lamine a félidőben.
– Nyerni fogunk – vigyorogtam.
– Nagyon úgy fest – mosolyodott el.
Közben elkezdődött a második félidő... A németek két cserét is ellőttek a negyvenhatodik percben, illetve Reuter sárga lapot is kapott. Büszke voltam a lányokra, hogy ennyire szépen játszottak. A németek egyszerűen nem tudták megközelíteni sem a kapunkat. Már tényleg csak azt vártam, hogy lefújják a meccset, amikor Aïcha neki iramodott a labdával és Paulával összejátszva a nyolcvanhatodik percben lőttek még egy gólt.
Aïcha örömében csak annyit kiabált, hogy "Csak neked Ana!".
A meccs lefújása után rohantam le az öltözőbe.
– Annyira jók voltatok! – sikítottam örömömbe.
– Ana! – ugrott a nyakamba Aïcha. – Az  utolsó gólt csak neked ajánlottam!
– Elődöntősök vagyunk – táncikáltam.
– Két meccre vagy a csókodtól kislány – szorította meg az ép kezemet Juli.
– Az angolok elleni meccsen már a kispadról szurkolsz? – állt meg mellettem Bárbara.
– Ha szeretnéd, igen – mosolyogtam rá.
– Mindenképp! – csatlakozott hozzá Daniela. – A kapitányunk legyen velünk, ne a pasijával enyelegjen a lelátón, láttuk ám. – nevetett fel.
Én is vele nevettem. Viszont Sonia hamar szétcsapott közöttünk és kiterelt az öltözőből.
– Haza kellett volna menned – sóhajtotta.
– Szeretnék itt lenni a hátra lévő két meccsen – makacskodtam. – És szeretnék a kispadról szurkolni!

– Ana... – rázta a fejét.
– A csapat számít rám!
– Rendben... – adta be a derekát.
– Köszönöm – öleltem át esetlenül, majd rohantam ki Yamalhoz.
Kinn szakadt az eső, de rendületlenül várt rám.
– Beugrunk a szállásra a cuccaimért? – dugtam az orromat az övéhez játékosan.
– Hogy mondhatnék neked bármire nemet – mosolyodott el, majd nyomott egy puszit a szám sarkára.
– Hé – kiáltottam fel.
– Véletlen volt – nevette el magát.
Fogtunk egy taxit és a csapat szállásán célirányosan mentem Julival közös szobánkba.
Az ágy alól előhalásztam a bőröndömet és elkezdtem beleszórni a cuccaimat.
– Egyébként mit csinálsz? – érdeklődött Lamine az ágyam szélén ülve.
– Sonia finoman jelezte, hogy nem lát szívesen, gondoltam a következő hetet együtt tölthetnénk a hotelben – mosolyogtam bizonytalanul.
– Szóval, akkor holnap nem raksz fel a gépre? – húzta fel kérdőn a szemöldökét.
– Nem terveztem – mondtam mosolyogva és az ölébe másztam.
– Ne csináld ezt Ana – karolta át a derekam, hogy közelebb húzzon magához. – Ha ilyeneket csinálsz megszegem a fogadást...
– Lehet, hogy már nem érdekel a fogadás... – motyogtam a nyakába, amibe bele borzongott.
Egyszer csak nyílt az ajtó és Julia lépett be rajta.
– Hupsz – torpant meg. – Nem akartam semmit megzavarni...
– Nem zavartál semmit – ugrottam fel Yamal öléből. – Összeszedem a cuccaim és itt sem vagyok!
Lamine segített gyorsan bepakolni. Vizesen jól megölelgettem a barátnőmet, majd elindultunk vissza a hotelbe.