Cselezd ki a szerelmet! • Lamine Yamal ff. [BEFEJEZETT]

12. fejezet

Mióta a gyerekek együtt fociznak Ana és Yamal családja szoros kapcsolatot ápolnak.
Rendszeres a közös vacsora, ez most sem alakult másképp és ezuttal a Hernandez házban gyűltek össze.
– Hogy van Ana? – kérdezte Sheila Núriát a konyhában a vacsora után egy pohár bor társaságában.
– Jól – mosolyodott el az asszony. – Makacs, mint az apja, nem volt hajlandó haza jönni...
– Lamine majd vigyáz rá! – simogatta meg a vállát a barátnője.
– Őt nehezebben rázza le – nevette el magát Núria.
– Az biztos – nevetett vele Sheila – Lassan tíz éve próbálja.
– Bár nem tudom mennyire volt jó ötlet egyedül hagyni két hormonoktól túlfűtött tinédzsert... – jegyezte meg Lamine anyja, miközben kortyolt a poharából.
– Nem hinném, hogy ha ott lennénk jelentene bármit is – vont vállat a másik nő. – Leleményesek, ha együtt akarnak lenni, ezt már bizonyították párszor, plusz előre látó voltam, Ana másfél éve fogamzásgátlót szed.
– Xavi tud róla?
– Nem hiszem – nevetett ismét Núria. – A lányom bizalmasa én vagyok, de az első pasijáról így sem tudok semmit, csak hogy a nagy csapatban játszik...
– Ana járt valakivel a fiam előtt? – lepődött meg Sheila – Vajon Lamine tud róla?
– Nem hiszem, Ana vele kapcsolatban nagyon titokzatos... Valószínűleg azért mert sokkal idősebb nála a férfi... Vagy nem tudom, Gavira gondoltam, de kinevetett, és tudom mikor hazudik a lányom, szóval nem ő volt az...

𝓐𝓷𝓪

Eltelt újabb három nap. A vállam borzasztóan fájt még mindig. A rögzített balkezem pedig egyre jobban zavart.
A lányok legyőzték az angolokat méghozzá 3 gólt is sikerült szerezni. A meccs végén Bárb leszaladt hozzám és a kezemre csatolta a csapat kapitányi szalagot, elsírtam magam meghatottságomban.
– Baj van? – fürkészte az arcom kíváncsian Lamine.
– Sehogy nem kényelmes – sóhajtottam. – Zavar a kar rögzítés, zavar, hogy a fél felsőtestem be van kötözve és nem tudok normálisan mosakodni, felöltözni, megmozdulni, meg semmit sem csinálni.
– Már csak 4 nap – próbálta tartani bennem a lelket. – Utána már könnyebb lesz.
– A kulcscsont törés szívás, még hónapokig nem tudom majd felemelni a kezem...
– De jól vagy és nem sérültek izmaid meg létfontosságú belső szerveid...
– Igazad van, nem tudom miért hisztizek – bújtam hozzá és nyomtam egy puszit nyakába.
– Három nap és Európa bajnokok vagytok...
– A hollandok ellen játszunk megint, az azért nem lesz sima ügy – nyeltem egyet.
Végül tartottuk magunkat a fogadáshoz, egyrészt az állapotom miatt sem akarta még... Másrészt, ha eddig kibírtuk, akkor a maradék pár nap már semmi.
De sosem gondoltam volna, hogy ennyire örjítő lesz ez a hét együtt. Minden komolyabb mozdulat fájdalommal jár, sőt egy nagyobb levegő vétel is.
Lamine nagyon figyelmes, bármit csinál is mindig figyel rá, hogy ne okozzon fájdalmat, de ez az egész helyzet kiborít.

𝓛𝓪𝓶𝓲𝓷𝓮

Évek óta erre vártam, a focin kívül csak azt szerettem volna, ha Ana az enyém. Erre a sors kegyetlen fintora, hogy tizenhét évesen megvan mindenem, de a lánynak, akit szeretek egy nagyobb levegő vétel is fájdalmat okoz. Még mindig fájdalom csillapítókon él és ezt borzasztó látni.
Soha többé nem hagyom magára, nem mintha megakadályozhattam volna ezt az egészet, de többet nem eshet baja.
Ahogy ezeken gondolkodtam érezékeltem, hogy elaludt a karjaimban. Óvatosan kihúztam a kezem a háta alól és kisurrantam a fürdőbe telefonálni.
– Szia Yamal! – vette fel vidáman Gavi a telefont. – Hallottam mi történt Anával... Hogy van?
– Szarul... – sóhajtottam. – Szívességet szeretnék kérni...
– Lökjed!
– Ana valamikor az elmúlt egy évben járt valakivel a csapatból...
– Bocs haver – vágott közbe. – Ebben nem fogok segíteni, köt az ígéretem.
–

Szóval te tudod...
– Igen, de megígértem nekik, hogy nem fogok beszélni róla, szóval lakat a számon! Miért érdekel ennyire? Ana azt már lezárta... Általában nem szokta érdekelni az embert, hogy ki volt előtte... – nevetett fel.
– Ana nem beszélt róla, pedig lefeküdt vele... – sóhajtottam. – Nem értem, hogy miért ilyen titkos...
– Szóval innen fúj a szél – kuncogott. – Zavar, hogy nem te leszel neki az első?
– Nem erről van szó... – de pontosan erről volt szó.
– Ne foglalkozz vele, mindenkinek megvannak a titkai, Anának ez, tuti van olyan, amit te sem mondtál el neki soha. Viszont lépek edzésre! Jövő héten összefuthatnánk, lesz buli...
– Persze, majd megbeszéljük... – motyogtam és bontottam a vonalat.
Hihetetlen, hogy a haverom is cserben hagy... Valószínűleg csak azért zavar, hogy Ana lefeküdt valakivel, mert ismerem, de senki nem mondja el, hogy ki az...
Egy darabig még gyártottam az összeesküvés elméleteket a fürdőben, hátha rájövök, ki lehetett az, akinek tetszett annyira az akkor még csak legjobb barátnom, hogy úgy is rámozdult, hogy tudta, ha az apja megtudja, akkor szarrá szívatja majd az edzéseken.
Konkrétan ötletem sem volt.
Végül feladtam és inkább Ana mellé bújtam, próbáltam elaludni, de nem bírom megszokni az új spamonjának az illatát még mindig... Nem illik hozzá... Vagy lehet, hogy mégis, csak én nem ismerem őt annyira, mint hittem?