Cselezd ki a szerelmet! • Lamine Yamal ff. [BEFEJEZETT]

8. fejezet

Meccs nap van... Baromi stresszesen keltem, pedig nem szoktam túlzottan ráparázni a megmérettetésekre.
Reggeli előtt még futottam egyet, hátha segít, de pont annyira éreztem magam zaklatottnak, mint előtte.
Míg zuhanyoztam Juli már lement reggelizni.
Az étkezőben viszont vidáman integettek nekem Adrival, hogy üljek hozzájuk.
– A meccsig már pihensz ugye? – kérdezte Adriana.
– Igyekszem – motyogtam, miközben a kajámat túrkáltam.
Tudtam, hogy ennem kellene, de nem bírtam pár falatnál többet leerőltetni a torkomon.
– Jó, terelek témát – kezdte vidáman Juli. – Mi van Yamallal? A reptéri dolgok kicsit derült égből villámcsapás voltak... Oké, minden este hányingert keltően cuki telefon beszélgetéseket folytattok, de nem beszélsz róla.
Elmosolyodtam és félre toltam a tányérom.
– Nem tudom... – vallottam be zavartan. – Azt tudom, hogy Alex-szel szakított, részben miattam. Azon kívül minden a régi... Kivéve, hogy nem csak totál természetesnek élem meg, ha megölel, megfogja a kezem, meg ilyesmik, hanem igénylem is.
– És, hogy csókol? – kíváncsiskodott Adri.
– Ki, hogy csókol? – ült le mellém Aïcha a harmadik csapattársam.
– Yamal – forgatta szemeit Julia. – Kicsit feszült, így inkább erről faggatjuk.
– Ez engem is érdekel – támasztotta az állát a kezeire úgy bámult rám.
Totál zavarba jöttem, fogalmam nem volt mennyire fognak kiröhögni, ha megtudják, hogy fogalmam nincs.
– Hahó Ana! – legyezet az arcom előtt a kérdés feltevője. – Várj, ti a reptéren sem... Nem csókolóztatok még?
– Nem – böktem ki.
Vártam a nagy nevetést, de semmi... Felnéztem a három hátvéd barátnőmre, akik csak értetlenül néztek rám.
– Várj, nézzük jól értem e... – szólalt meg halkan Juli. – Kb. pelenkás korotok óta barátok vagytok, az egész karrieretek alatt egymást húztátok, hogy jobbak és jobbak legyetek. Majd kitaláltok, hogy kelletek egymásnak, de egy aprócska szájra puszi sem csattant el azóta sem?
Bólogattam...
– Miért? – tette fel a kérdést Aïcha, ami mindhármukat érdekelt.
– Mert Madridban voltunk... Alex még képben volt és berezeltem, és fogadtunk, csak akkor csókolhat meg, ha megnyerjük a tornát...
– Mi? – szakadt ki belőlük.
– Ácsi, ácsi... Szóval a győzelmünkön múlik, hogy álompárt avatunk e Barcelonában? – hüledezett Adri, mire ismét csak bólogattam.
– Hát csajok, nincs mese... Muszáj lesz megnyerni az EB-t, nehogy már a lelkünkön száradjon Ana boldogsága – nevetett fel Juli.

⚽⚽⚽

A meccs nem volt jó, sőt fogalmazhatnék úgy is, hogy szar volt. Az írek rendesen megfingattak minket, a kapu közelébe sem jutottam, de nem csak én nem, egyikünk se. Adri, Aïcha és Juli is kapta az ívet rendesen, ha nekik nem sikerült blokkolni, akkor Eunaténak kellett megoldania. Igazából egy ilyen meccsen a nulla-nulla nem szégyen, de csalódott vagyok.
Megszólalt a telefonom a padon. Egyedül voltam már csak az öltözőben.
– Visszahívlak, ha felöltöztem... – próbáltam lerázni Yamalt.
– Ana...
– Igen? – kérdeztem vissza, ahelyett, hogy bontottam volna a vonalat.
– Nem tehetsz semmiről, biztos vagyok benne, hogy 110%-ot nyújtottál, ebben a meccsben benne volt, hogy döntetlen lesz...
– Nincs vész... – hazudtam.
– Ana... – sóhajtott. – Komolyan, nekem?
– Jó... – forgattam a szemeimet. – Csalódott vagyok...
– Tudom, meg maximalista – nevetett.
– Mennem kell Lamine... – játszottam a törölközőm szélével. – Apa már biztos kiborult, hogy még mindig nem mentem ki.
– Jó, jó... Hagylak is! – kezdett búcsúzkodni. – Csak ismerlek és tudtam, hogy ki vagy borulva...
– Szeretem, hogy ismersz... – jegyeztem meg mosolyogva.
– Én is, fordítva, de tényleg hagylak, a következőt megnyeritek! Este beszélünk...
– Szia Lamine!
– Szia Ana!
Gyorsan felöltöztem, összepakoltam és apát valóban az öltöző előtt találtam.
– Már azt hittem be kell érted küldeni valakit... – jegyezte meg viccesen.
– Bocsi, Lamine felhívott, de siettem – szabadkoztam.
– Semmi gond, ügyes voltál ma – puszilt homlokon.
– Nem így érzem...
– Egy döntetlen nem döntetlen – legyintett.
– Lamine is ezt mondta...
– Igaza van, majd a hollandokat megveritek!
– Rajtam nem múlik majd – mosolyodtam el.

⚽⚽⚽

𝓛𝓪𝓶𝓲𝓷𝓮

– Mehetünk? – dugta be az ajtón a fejét Baraa, amikor befejeztem a telefonálást.
– Aha – álltam fel az ágy széléről.
Tegnap összehaverkodtunk pár arccal a parton és ma velük megyünk hajókázni.
– Anaval miden oké? – kérdezte a nővérem, mikor már a hullámokat szeltük.
– Nem igazán – sóhajtottam. – Túlhajtja magát... Legalábbis azt hiszem... Nem beszél róla, csak akárhányszor hívom, mindig edzésről, futásból vagy edzőteremből jön... Ma döntetlent játszottak, ki van bukva...
– A végén még a fogadáskotokból nem lesz semmi – jegyezte meg viccesen.
– Ugye tudod, hogy jelenleg az érdekel a legkevésbé, vele ne történjén semmi...
– Tudom, csak vicceltem... – simogatta meg a vállam bíztatásképp.

Végül sikerült jól éreznünk magunkat, de nagyon hiányzott Ana. Nagyon gondolkodom, hogy meglepjem e holnap után a megbeszéltekkel ellentétben...

E/3

Xavi épp belépett az üres konferencia terembe, ahol Sonia – Ana edzője – és a segéd edző várt rá.
– Sziasztok! – köszönt mosolyogva és leült a két nővel szembe.
– Nincsenek jó híreim Xavi... – sóhajtott fel a vezető edző.
– Azt valahogy sejtettem, amikor tegnap felhívtál, hogy beszéljünk...
– Ha azt mondom Ana nincs toppon igen diszkréten fogalmaztam... Nincs velünk fejben, fizikailag próbál kompezálni azzal, hogy túlhajtja magát... Félek, hogy egy újabb sérülés van a küszöbön, akkor viszont...
– A Barcelona B-be kerül vissza.. – fejezte be a lány apja. – Nagyon akarja ezt a, tornát... Igen, lehet kicsit szétszórt, de egy hónapig egyedül rehabilitálódott, vissza kell szoknia, makacs és maximálista és tisztában vagyok vele, hogy ha azon múlik a testi épségét is kockáztatja, de elvileg te azért vagy itt, hogy ez ne történjen meg...
– Miért, mit csináljak vele? Zárjam be a szobába? – nevetett fel a nő.
– Ha az beválik, felőlem – vont vállat a férfi. – Nekem nem szokott, de otthon volt ki megszöktesse.
Elmosolyodott, mert eszébe jutott, hogy akárhányszor rendszabályozni akarta a lányát esténként a szoba ablakán át kiszökött Yamallal focizni. Sokszor telefonált neki a Camp Nou biztonsági őre, hogy a fiatalok már megint a stadionban vannak...
– Majd kitalálok valamit – sóhajtott Sonia. – De, ha nem tudok vele mit kezdeni kispadozik a németek ellen.
– Ha veszíteni akarsz... – vont vállat Xavi és otthagyta a két nőt.