Cselezd ki a szerelmet! • Lamine Yamal ff. [BEFEJEZETT]

2. fejezet

Nem láttam Anat több, mint egy hónapja. Ez alatt az idő alatt csak üzenetekben kommunikáltunk. Valószínűleg többet beszéltem vele, mint bárki mással az ismerősi körből. Nem tehettem róla, Anaval 8 éves korunk óta ismerjük egymást, hasonló dolgokon mentünk keresztül. Nekem ő nem barát volt, sokkal inkább testvér.
– Na mi van? Utolérted már Hernandezt? – huppant le mellém vigyorogva Gavi.
– Nem – sóhajtottam. – Remélem épségben ideér...
– A barátnőd biztos boldog lenne, ha fele ennyire is aggódnál érte – nevetett ki Barçás barátom.
– Mi? – néztem rá értetlenül.
– Csak azt mondom, hogy Alex joggal van kibukva Anara, ami köztetek van az már nem egészséges – rázta a fejét Pablo.
– Ezt te nem értheted... Mármint, de kellene, hisz te is ismered Anat...
– Meg kedvelem is, de sosem helyezném a csajom elé...
– Anam egy van, csajom lehet bármennyi – mosolyodtam el, miközben újra ellenőriztem a telefonom, hogy jött e üzenetem.
– Ááá... Nem is értem, minek tépem a szám – hagyott magamra a haverom.

Alig, hogy Gavi otthagyott már pittyegett is a telefonom.

Na végre... Azonnal a fülemhez emeltem a telefont.
– Szia Lamine! – köszönt bele a készülékbe, de hallottam, hogy a háttérben beszél hozzá valaki.
– Ana, merre vagy? – kérdeztem feszülten.
– Nyugi van, kicsit késett a gépünk, lepakoltunk a hotelben – nyugtatgatott.
– Aztán mi ez a királyi többes? – mosolyodtam el végre én is.
– Emma a gardedámom – nevetett fel. – Hol találkozzunk?
– A Hotel Riu Plazaban vagyunk... – kezdtem.
– Viccelsz ugye? – vágott a szavamba. – Mi is itt vagyunk...
Sorsszerűnek tűnt, hogy nem beszéltünk róla, mégis egy helyre sikerült foglalni.
– Akkor a halban egy tíz perc múlva?
– Em, 10 perc múlva lenn kell lennünk a halban – kiabált Ana. – Rendben, akkor 10 perc múlva. Szia Lamine!
– Szia Ana! – és bontottam a vonalat.

Pár üzenet után átsétáltam a szomszéd szobába.
– Na, mizu? – érdeklődött Gavi.
– Itt van – vigyorogtam.
– Akkor miért nem indulsz? – nézett rám értetlenül.
– Mert ITT van – hangsúlyoztam az itt szót. – 10 perc múlva találkozunk a halban. Emmat is magával hozta. – tettem hozzá mellékesen, mire a haverom szemei kikerekedtek.
– Komolyan? Esetleg... – vakargatta a tarkóját.
– Kapd össze magad, mert Williams leér és lecsapja a kezedről. – nevettem el magam.
Többet sem kellett mondanom, Pablo felpattant és rohant a lifthez. Én pedig tovább vigyorogva követtem.
Már akkor megpillantottam, amikor kinyílt a lift ajtó.
A bárpultnál ült, haja laza kontyba volt fogva a feje tetején. Egy farmersort volt rajta, amit ebben a nagy melegben nem is csodáltam. Felsőnek pedig a saját 19-es számmal ellátot mezét vette fel. Emma ült mellette és épp valamin nagyon jól mulattak.
– Na, hol a csodalány? – lépett mellém Nico, így kizökkentett a bámulásból.
– Ott – mutattam a bárpult felé és mintha Ana megérezte volna, pont akkor fordult meg, amikor ezt az egyszerű szót kimondtam.
Elmosolyodott és leugrott a székről, amin ült, majd futva ugrott a nyakamba.
– Lamine! – ölelt szorosan magához. – Hiányoztál!
– Te is nekem kislány! – húztam annyira közel magamhoz, amennyire tudtam.
Általában mangó illata van, de ez most valami más...
– Más az illatod – motyogtam a nyakába.
– Más sampont használok – válaszolta zavartan.
Nico megköszörülte a torkát mellettem, mire azonnal elengedtem a lányt.
– Szia Nico Williams! – nyújtotta Ananak a kezét, aki csillogó szemekkel elfogadta azt.
– Ana Hernandez! Már nagyon régóta szerettelek volna megismerni!
– Remek, én szinte ismerlek Yamal csak rólad dumál egy hónapja – cukkolt a haverom.
– Szerintem igyunk valamit! – tereltem a témát és elindultam a pult felé.
Közben Gavi már elfoglalta Ana helyét és beszélgetésbe elegyedett Emmaval, leültem melléjük.
– Szia Em!
– Szia Yamal! Hol hagytad Anat? Azt hittem kicsit tovább tart majd az újra egyesülés – kuncogott.
– Beszélget – böktem a hátam mögé, mire mind a ketten megfordultak.
Egy darabig bámulták őket, majd Gavi visszafordult.
– Szerintem neked van félni valód – jegyezte meg. – Ha Nico így folytatja neki lesz Anaja...
– Tessék? – fordultam hátra én is.
Nico és Ana időközben leültek egy asztalhoz, feltűnően jól érezték magukat, a lány úgy nevetett, hogy már kipirult az arca, a haverom keze pedig valószínűleg nem a padon pihent az asztal alatt.
Gyorsan visszafordultam, mielőtt észreveszik, hogy őket bámulom. Közben megrezzent a telefon a zsebemben.

Alex újabb üzenete, ma már a negyedik... Nincs hozzá hangulatom, erre sem válaszolok, holnap majd beszélek vele.
– Hahó – legyezett az orrom előtt Em. – Föld hívja Yamalt! Tessék igyál, rád fér...
Tolt elém mosolyogva egy felespoharat, aminek tartalmát gondolkodás nélkül lehúztam. Az alkohol marta a nyelőcsövemet, majd szétáradt a melegség a bensőmben.
– Nem értem Anat... – pillantott hátra a válla felett a mellettem ülő lány. – Egész nap azt hallgattam, hogy Lamine így, Lamine úgy, meg hogy alig várja, hogy a Hernandez-Yamal páros újra együtt legyen...
– Én o-oda m-megyek – akadozott a nyelvem a negyedik kupica után.
– Dehogy mész! – ragadott meg a vállamnál fogva és ültetett vissza a székre Gavi. – Még csak az kéne, hogy jelenetet rendezz...
Emma rémült tekintetét követve észre vettem, hogy kedves párocskánk indulni készül, amikor megláttam, hogy Williams átkarolja Ana derekát, semmi nem tudott volna ott tartani azon az istenverte széken. Lelöktem magamról Pablo kezét és meg sem álltam Nicoig.
– Mi az istent művelsz ember? – hőkölt meg az állítólagos haverom, amikor közé és a lány közé vetettem magam.
– Te mit művesz? – förmedtem rá.
– Arra gondoltunk... – kezdte félénken a hátamba kapaszkodva Ana, hogy ne tudjam magam rávetni Nicora. – Hogy körül nézünk a belvárosban, van... Van kedved csatlakozni?
– Te nem mész sehova! – szórtam szikrákat a szemeimmel a lányra, aki rémülten hátrált.
Williams csak vigyorgott velem szemben, ökölbe szorított kezemmel úgy letöröltem volna az arcáról azt az önelégült mosolyt.
– Nem illik ám minden csinos lányt kisajátítani Yamal – ingatta a fejét. – Bár abban igazat adok, hogy Ana csinibb, mint Alex!
– Ha egy ujjal is hozzá érsz...
– Akkor mi lesz? Hm? – húzta fel kérdőn a szemöldökét, majd a vállam felett Anara nézett. – Bocs kislány, imádni való vagy, de kíváncsi voltam meddig mehetek el, hogy kiugrasszam Lamine nyuszit a bokorból.
Kiengedtem a kezem, elernyedtek az izmaim... Egy perc alatt kijózanodtam, megint belesétáltam egy Nico féle játszmába.
– Bocs haver... – tette a vállamra a kezét. – Azt hiszem tényleg elmegyek szunyálni, nektek meg van miről beszélni. Szakíts Alex-szel minél előbb, nem illik hozzád, de komolyan. Ezt a lányt meg... – nézett a hátam mögött a falnak préselődő Anara. – Tedd boldoggá, megérdemli.
Majd mire feleszméltem Williams már félúton volt a lifthez.
Megpördültem, a falhoz hátrált lány tágra nyílt rémült szemekkel nézett rám. Totál pánikolt, amitől én is pánikba estem. Ahogy elindultam felé ő is elrugaszkodott a faltól, de kikerült és a bárpulttól minket bámuló barátnőjéhez sietett. Amikor elment mellettem rám sem nézett.
Em bocsánatkérő pillantással nézett rám, majd átkarolta Ana vállát és elsiettek. Valószínűleg a szobájukba.
Lehuppantam az asztalhoz, ahol nem is olyan rég még Nicoval enyelegtek, és a kezeimbe temettem az arcomat.
Kisvártatva 2 pohár víz került az asztalra és Gavi csatlakozott hozzám.
– Holnapra megnyugszik – kortyolt bele az egyik vízbe. – Mondtam, hogy ne rendezz jelenetet...
– Azt hiszem szeretem... – motyogtam a tenyerembe.
– Nem mondod – nevetett fel a haverom. – Ezzel egyedül te nem voltál tisztában...
– Mi van veled és Emmaval? – tettem le a kezeimet és kortyoltam bele a poharamba.
– Veszett ügy – mosolyodott el keserédesen. – Idősebb nálam és a sors furcsa fintora, de Williams tetszik neki...