Cselezd ki a szerelmet! • Lamine Yamal ff. [BEFEJEZETT]

6. fejezet

Sziasztok!

Egy kis szösszenettel a fejezet elején szeretnék élni, kérlek ne haragudjatok érte. A történet – mint már észre vettétek – két főszereplőnk, Ana és Yamal szemszögéből olvasható. Nem jelzem a fejezetek elején, hogy aktuálisan ki is a narráló, de általában egyértelmű, csak akkor fogom kiírni, ha fejezet közben váltunk szemszöget, de erre is volt már példa. Viszont Ana igazi kapcsolatát a spanyol U19-es válogatottal csak narrátor nélkül fogom tudni megmutatni ebben a fejezetben. Tehát lesz egy rész, ahol E/3-ban írok majd. Ennek oka, hogy mellékszereplőt szemszöggel nem ruháznék fel csak ezért a kis részért.

Köszönöm a megértéseteket és jó olvasást!

C. H. ♥

Reggel kipihenten és izgatottan keltem. Az utazást nem szoktam túlzásba vinni. Ellenőriztem, hogy a fejhallgatóm fel van e töltve, hál' istennek nem lesz probléma vele az út alatt. A bőröndbe még bedobáltam a töltőimet, hisz az már be volt pakolva egy hetet, majd lezártam.
A hajam összekötöttem és felvettem a spanyol válogatott melegítőjét.
Fél hétkor elindultam a nappaliba a poggyászaimmal.
Már az egész család ott sorakozott. Aisa volt a legjobban elkenődve, hogy elmegyek, de ígértem neki egy kis ajándékot Litvániából. Apu hétfőn utazik utánam, anyuék pedig majd a döntőkor csatlakoznak, így a tesóimat csak akkor fogom viszontlátni.
– Mehetünk? – kérdezte apa, miután már a bőröndöm a kocsiban volt.
– Lamine még nincs itt...
Kihalásztam a telefont a zsebemből, hogy írjak neki.

Bámultam pár percig a képernyőt, mire egyszer csak nyílt az ajtó.
– Bocsi, megcsúsztam – csókolt homlolon.
– Akkor mehetünk? – nézett rám türelmetlenül apa.
– Aha – fogtam kézen Yamalt és beültünk a kocsiba hátra.
A kihajtón még bőszen integettem anyának és a két testvéremnek.
Majd elcsöndesedve üldögéltem, míg Lamine meg nem lökte a vállával a vállam.
–  Jól áll – kacsintott a melegítőmre utalva.
– A Barça melegítőmet jobban szeretem – vigyorogtam.
– Nagyon ügyes leszel – karolt át.
– Van más választásom? – sóhajtottam fel. – Köszönöm, hogy itt vagy.
– Én viszont nem értem, ha ott voltál a döntőn miért nem jöttél le? És miéet úgy írtál üzenetet, mintha otthonról néznéd? – nézett rám rosszallóan.
– Nem akartam zavarni – vallottam be kínosan. – Az a családod és a barátnőd ideje volt...
– Te is a családomhoz tartozol, hisz a Barça több, mint egy klub – csípet az oldalamba, amitől nevetve ugrottam meg.
Láttam apa rosszalló, de vidám tekintetét a tükörből.
– Még egy kicsit maradjatok nyugton, tíz perc és ott vagyunk. – szólt hátra.
A reptérre megérkezve már láttam is a gyülekező csapatot. Összesen 21-en utazunk játékosok, 17-19 éves kor között van mindenki, kivéve én, aki októberben töltöm majd a 17-et... Három FC Barcelona csapattársam van összesen a keretben, Julia, Adriana és Aïcha mindhárman hátvéd pozícióban játszanak, én vagyok az egyetlen közülünk, aki a támadó játékért felel.
Mikor megláttam, hogy majdnem mindenki itt van már megszorítottam Yamal kezét.
– Baj van? – kérdezte aggódva.
– Különösebben nincs... – álltam meg, míg apa váltott pár szót a vezető edzőnkkel, Soniaval.
– Akkor miért álltál meg? – kérdezte kedvesen mosolyogva.
– Mert még nem akarok oda menni... – vallottam be és szorosan magamhoz öleltem.

E/3

– Jó pasi két óránál! – biccentett Bárbara a mellette álló Marisanak.
– Vajon Lamine Yamal mit keres itt? – kezdte el figyelni Mar is.
A két lány megdöbbenve látta, hogy az épületbe belépő focistához csakhamar csatlakozik Ana Hernandez és kéz a kézben indulnak el feléjük.
– Nem arról volt szó, hogy Ana csak pénteken jön utánunk? – méregette a párt Librán, aki hamar csatlakozott a nézelődőkhöz.
Juli is felfigyelt rá, hogy csapattársai nagyon bámészkodnak, mire ő is kiszúrta Yamalt és Anat.
– Ne bámuljátok már őket ennyire feltűnően... – rázta a fejét, mert voltak akik már szinte tátott szájjal nézték az ölelkező párt.
– Te tudtad, hogy jön Ana? – kérdezte Juli Adrianat.
– Este dobott egy üzit, hogy csatlakozik, de arról nem számolt be, hogy a barátság extrákkal most már igazából is az...
Nevetésére Ana felkapta a fejét és akkor érzékelte csak igazán, hogy mindenki őt nézni.
– Vajon mit eszik ezen a kislányon ez a srác? – kérdezte irigykedve Núria.
– Ana tehetséges, és gólerős játékos, veled szemben annyi előnye fixen van, hogy együtt nőttek fel, hisz mindketten La Masia nevelés. Plusz Ana baromi dögös... – ha Anának védelemre van szüksége Aïchára mindig számítha, hisz mégis csak játszottak együt Anaval a B csapatban.
Núria puffogva visszacsörtetett a bőröndjéhez és lehuppant egy székre várakozni.
Sokan rossz szájízzel vették, hogy Ana megjelent a reptéren, tehát most már mindenki számára biztos volt, hogy Bárbara nem kapja meg a csapatkapitányi szallagot, hanem a nála két évvel fiatalabb lány újra a rivalda fénybe kerül.
– Nem lehetne Soniát rábeszélni, hogy Ana helyett legyél te a kapitány? – próbálkozott Marisa, de Olga közbevágott.
– Én múlt héten beszéltem vele, hallani sem akar róla, Ana a favorit, nem tudom mivel nyalta be magát ennyire... Mondjuk azt elnézve mennyire jót nevedgél az apjával Sonia valószínűleg ez az oka.
– Fejezzétek már be, komolyan nem hiszlek el titeket... – bosszankodott Julia. – Ana ügyes lány, és egyébként, ha nem utálnátok zsigerből a féltékenységetek miatt, még jól is mehetne a csapatnak.
A három barcelonai lány hiába kellt barátnőjük védelmére, a maradék 17 lányból heten továbbra is halálos ellenségként tekintettek rá, főleg Bárbara, hisz neki a csapatban betöltött pozícióját veszélyeztette a lány.

𝓐𝓷𝓪

Tudtam, hogy mindenki minket bámul... Bár háttal álltam a csapatnak 20 pár tekintetet éreztem magamon.
– Minden rendben lesz hercegnőm! – simogatta a hátam Lamine.
– Nem vagyok én ebben olyan biztos... – vallottam be neki pironkodva.
– Nyerni mész? – kérdezte mosolyogva.
– Nyerni megyek! – jelentettem ki hatérozottan. – Menjünk oda apáékhoz...
Apa épp az edzőmmel beszélgetett valamiről és igen jól mulattak, amikor melléjük léptünk.
– Jó reggelt Sonia! – köszöntem egy erőltetett mosollyal az arcomon.
– Ana! - ölelt meg. – Annyira örülök, hogy itt vagy! Féltem, hogy teljesen le kell rólad mondanunk.
– Azt sosem hagynám – mosolygott mellettem Lamine.
– A nagy Lamine Yamal, örülök, hogy megismerhetlek, ha Ana feleannyira lesz jó, mint te az elmúlt hónapban, akkor nyert ügyünk van – rázott vele kezet.
– Ana sokkal jobb nálam...
– Fejezd már be! – csíptem az oldalába.
Pár szót még váltottunk, majd gyorsan megöleltem apát. Yamallal kicsit hosszabban búcsúzkodtunk, de végül egy sok szerencséd és jó utat elköszönéssel elengedett.
A bőröndömet oda toltam a többiekhez, majd kellettlenül köszöntem.
– Sziasztok!
– Szia Ana! – ugrott a nyakamba Juli. – Csúnya dolog, hogy Adri tudta én meg nem.
– Meglepetés – nevettem fel kínosan.
Bárbara nagyon méregetett, ami számomra soha nem jelentett jót. Vele együtt hét fős kis sleppje minden válogatottként töltött napomat megkeserítette. Mar és Olga nagyon sugdolóztak és közben engem néztek, úgyhogy biztos rólam volt szó. Lehetne mondani, hogy üldözési mániám van, de ez nem az... Tisztában vagyok vele, hogy itt jelenleg egy kishal vagyok, akiről mindenki azt hiszi, hogy tudok cápát enni...
– Ana!
– Igen? – nyeltem egyett, mikor Bárb mellém lépett.
– Lamine Yamal a pasid? – kérdezte gúnyosan.
Felötlött bennem, hogy tagadok, de minek is tenném, ehelyett egy magabiztos mosollyal az arcomon lehuppantam az egyik székre és lábamat a bőröndömön pihentetve válaszoltam:
– Igen, a pasim, de nem hiszem, hogy bármi közöd lenne hozzá!