Cselezd ki a szerelmet! • Lamine Yamal ff. [BEFEJEZETT]

23. fejezet

Amikor reggel felkeltem Emma még bőven aludt, nem akartam felkelteni, ezért óvatosan kimásztam az ágyból.
A legkisebb zajt csapva előszedtem a futós cuccom és elvonultam a fürdőbe.
A hajamat igazgatva mentem lefelé a lépcsőn, a nappaliba apával találtam szemben magam.
– Jó reggelt! – mosolygott rám. – Futni mész?
– Aha – mosolyogtam. – Aarón azt mondta már nyugodtan megpróbálhatom.
– Remek... – puszilt homlokon. – Örülök, hogy próbálsz visszarázódni...
– Apa... – követtem sóhajtva a konyhába. – Attól, hogy nem fogok főállásban focizni, nem azt jelenti, hogy teljesen feladom. Dan pedig mindent megvalósít, amit én nem tudtam...
– Kicsim, nem akarom, hogy hibát kövess el... – sóhajtott. – Regisztráltattalak a szezonra...
– Hogy mit csináltál? – köhögtem a kávémtól.
– Hidd el, hálás leszel érte... Ha Carla játékra alkalmasnak minősít vissza akarsz majd menni...
– Lehet, de nekem kell ezt eldöntenem, nem kell a nyomás a klubtól, hogy ha már jól vagyok, akkor muszáj is lesz játszanom... – teljesen kiborított. – Tudod mit, elmentem...
Esélyt sem adtam neki, hogy bármit mondhasson. Bedugtam a fülest a fülembe, elindítottam a lejátszási listát és elviharzottam a házból.

𝓛𝓪𝓶𝓲𝓷𝓮

Mikor megébredtem csak arra tudtam gobdolni, hogy pár óra és újra ölelhetem Anát.
A telefonomat nyomkodva az instán egy új fotóba botlottam, nem is olyan régen osztotta meg.

Ezek szerint már tényleg jól van, ha engedik neki, hogy fusson.

Miután felöltöztem nem gondoltam volna, hogy a lányt a konyhánkban találom.
– Jó reggelt! – csókoltam meg.
– Jó reggelt! – mosolygott bele a csókba. – Izzadt vagyok...
– Meg baromi szexi... – suttogtam a fülébe. – Ne posztolgass ilyen képeket...
– Nem tetszik? – karolta át vigyorogva a nyakam.
– De, de nem szeretném, ha random palik csorgatnák rád a nyálukat...
– Nem lenne egyszerűbb, ha törölném a profilom? – húzta fel nevetve a szemöldökét.
– Nem kérnélek ilyenre, de ha már saját magad felajánlottad... – nevettem én is. – Minek köszönhetem a reggeli meglepit?
– Apa kiborít... – sóhajtott. – Este rám küldte Emmat, hogy beszéljen rá, hogy gondoljam meg magam, erre reggel közölte, hogy regisztráltatott a szezonra...
– Sajnálom – csókoltam meg együttérzően.
– Mindegy is... – karolt át. – Megyek, Em lassan felkel, mennem kell fizióra, délután jövök...
– Már várom – ültettem fel a konyhapultra mosolyogva, mire azonnal a derekam köré fonta a lábát. – Anyát nem láttad?
– De – suttogta és megcsókolt. – Elment...

⚽⚽⚽

A reggeli közös készülődés annyira természetes volt, mintha Lamine-nal mindig együtt ébrednénk.
Pedri dudálva jelezte, hogy megérkezett. Elbúcsúzrunk Sheilától, majd kézen fogva elhagytuk a házat.
– Jó reggelt fiatalok! – köszönt, mikor beültem Lamine mellé.

– Jó reggelt! – hajoltam előre és adtam egy puszit az arcára. – Gavi?
– Orvosnál... – pillantott az üres anyósülés felé ő is. – Szóval mától velünk jársz?
– Nem, csak keddenként – válaszolt helyettem a pasim és visszahúzott maga mellé.
– Igen – helyeseltem. – Már alig várom a szombati meccset, az én csodapasim fog nekem gólt lőni...
– Legalábbis megpróbálom... – csókolt meg mosolyogva.
– Hé, mi van ha rám gondolt? – nevetett a sofőrünk. – Még mindig gusztustalanul boldogok vagytok, így nem bánom, hogy csak keddenként fuvarozlak titeket párban.
Nevetve szorítottam meg a vállát.
– Te is rúghatsz nekem gólt!
– Köszi, hogy megengeded – nevetett ő is.
Az út hátralevő része csendben telt.
A sport központba elköszöntem a fiúktól és a rehabilitációs részleg felé vettem az irányt.
– Ana! – lépett ki mosolyogva Carla az egyik teremből. – Gyere, nézzük meg mi újság veled...
– Rendben – mosolyogtam én is és beléptem a terembe.
– Milyen a vállad? – kérdezte, miközben a karom tornáztatta.
– Nagyon fáj... – vallottam be. – Aarón, a kórházi gyógytornászom szerint futhatok már, szerintem korai volt, mert tegnap óta jobban fáj...
– Valóban nem volt még túl jó ötlet... – állapította meg a lány. – Nézzünk neked időpontokat és akkor heti háromszor várlak majd...
– Jó, csak úgy kalkuláljuk, hogy a kicsik edzésével ne ütközzön... – mondtam kelletlenül.
– Miért? – lepődött meg Carla.
– Mert Señor Belletti megkért, hogy legyek a segéd edzője...
– Gratulálok! Persze megoldjuk...
Majd miután sikerült a naptárainkat összehangolni el is indultam a La Masia edzésére.
Viszont mikor leértem a pályára meglepve és csalódottan tapasztaltam, hogy vége az edzésnek.
– Szervusz Ana! – köszönt señor Belletti kedvesen.
– Elkéstem? – kérdeztem csalódottan.
– Nem az edzésre hívtalak, csak beszélgetni... – mosolygott az edző.
– Rendben... – mosolyodtam el.
– Mire jutottál?
– Szeretnék csatlakozni – mondtam határozottan.
– Megnyugtat a döntésed, szerintem jó csapat leszünk! – veregetett vállon, miközben afelé a pálya felé sétáltunk, ahol a fiúk még javában edzettek.
– Én is így gondolom señor Belletti – húztam ki magam büszkén.
– Tegezz nyugodtan, hisz már kollégák vagyunk. – mondta, mikor már a csapat látótávolságába értünk.
Esélytelen volt, hogy bármit válaszoljak, mert a pályán észrevettek minket.
– Hé srácok, az ott Ana! – kiáltotta el magát Fermin, mire hirtelen az összes figyelem rám szegeződött.
Szinte mindenki elkezdett felém futni, hogy üdvözöljenek.
Raphinha épp felkapott, hogy megöleljen, mikor Hansi Flick belefújt a sípjába.
– Mindenki vissza a helyére! – harsogta az edző.
Kelletlenül ott hagyott mindenki és visszaállt edzeni.
Julianoval odasétáltunk a német trénerhez.
– Jó napot! – nyújtottam kezet Flicknek. – Ana Hernandez vagyok!
– Áá, a csapat kabalája! – fogadta el a kézfogást.
– Kabala? – lepődtem meg, majd gyorsan Lamine-ra terelődött a figyelmem, aki mosolyogva intett felém, amit viszonoztam.
– Vagyis csak Yamal kabalája... – javította magát a mester. – Az apja nagyon jól tette, hogy ezt a fiút felhozta a csapatba.
– Nem apám érdeme, de majd átadom. – mosolyodtam el, mire csak értetlen szempárak kereszttüzébe kerültem. – Én rágtam apa fülét, hogy mennyire zseniális játékos... – forgattam a szemeimet.
– Juliano, jó választás volt a kislány, van hozzá szeme... – bólindott elismerően a német.
– Ugyan... – legyintettem nevetve. – Mákom volt, Lamine-nal elfogult vagyok, nekem mindig ő lesz a világ legjobb játékosa...