Cselezd ki a szerelmet! • Lamine Yamal ff. [BEFEJEZETT]

22. fejezet

Izgatottan toporogtam a reptéren, mert Emma gépét nem engedték leszállni.
Már egy jó ideje vártam, mikor ismerős párosba botlottam.
- Ana! - ugrott a nyakamba Berta.
- Berta! - öleltem magamhoz a szőke lányt.
- Szia Hernandez! Igazán nem kellett volna elénk kijönnöd... - ölelt meg viccelődve Fermin.
- Nagyon vicces vagy - forgattam a szemeimet. - Emmara várok... De gratula az olimpiához, meg az EB-hez.
- Én is neked kis lány az EBhez...
- Meg Yamalhoz is - tette hozzá a barátnője.
Elpirultam.
- Köszi, de egyik sem nagyon az én érdemem - nevettem fel kelletlenül. - Az EB-n második meccsen összetörtem magam, Lamine meg már nem lenne velem, ha rajtam múlt volna...
- Beszéltem vele a buli után... - ölelt meg López. - De a lényeg, hogy már szent a béke, örülünk nektek.
- Valamikor egy dupla randi? - lelkesedett Berta.
- Megbeszélhetjük, de azt hiszem, akire vártam végre megérkezett - mosolyodtam el, mikor megláttam Emmat.
- Rendben, akkor mi el is köszönünk, hullák vagyunk, majd beszélünk Ana - ölelgettek búcsúzásképp.
- Mindenképp, sziasztok!
Emma eljátszotta, hogy nem vett észre, de láttam rajta, hogy csak színészkedik.
- Emma! - integettem neki mosolyogva.
- Hé csajszi! - ölelt át. - Régóta vársz?
- Azt hittem már sosem szálltok le... - szorongattam.
- Csak nem hiányoztam? - nevetett.
- Kicsit összecsaptak a hullámok a fejem... - sóhajtottam. - De már minden oké...
- Hallani akarok mindent! - engedett el.
- Gyere, pakolj le otthon, aztán menjünk át hozzánk, anya szeretné, ha nálunk vacsiznál. - ragadtam meg a kezét.
- Núria féle spanyol vacsi, de hiányzott már - indultunk el kifelé az épületből.
Hívtunk egy taxit és meg sem álltunk Em lakásáig.
Az út csendben telt, annyira boldog voltam, hogy a legeslegjobb barátnőm megint a városban van.
A telefonom üzenetet jelzett, így amíg úton voltunk Lamine-nal beszélgettem.

- Megérkeztünk! - csettintett az orrom előtt Em.
- Ja... Oké... - néztem fel a képernyőből. - Lamine üdvözöl!
- Annyira nyilvánvaló volt, hogy vele kommunikálsz - kuncogott. - Ilyenkor teljesen megfeledkezel a külvilágról...
- Ez nem is igaz... - csattantam fel nevetve, miközben már a bőröndjét cipeltük a másodikra.
A lakásban ledobtuk a poggyászt és megint megölelt.
- Jaj kislány, úgy örülök neki, hogy boldog vagy... - szorongatott. - Lezuhanyozok, meg átöltözöm és mehetünk... Repülő szagom van...
- Mid van? - nevettem. - Olyan nincs is!
- De van! - dugta ki rám a nyelvét. - Szóval csüccs és flörtölj a pasiddal, amíg elkészülök...
- Edzésre ment... - húztam el a számat.
- Ez a Flick nem hagyja őket élni se, vagy mi? - húzta fel a szemöldökét meglepve.
- Nem nagyon, de legalább eredményesek... Apa több teret hagyott neki az biztos... - sóhajtottam. - Nagyon úgy fest, hogy a szezonban értékelhető mennyiségben csak hétfőnként látom majd...
- Miért pont hétfőn? - értetlenkedett Emma.
- Mert a héttől keddenként Carlához is járok gyógytornára a központban, szóval olyankor Lamine-nál alszok majd, hogy együtt menjünk...
- Ezek szerint, már egész jól vagy - lelkendezett. - Mikor jössz vissza a csapatba?
- Menj fürdeni, majd beszélgetünk utána, ide érzem a repcsi szagot... - próbáltam zavartan terelni a témát.
- Ugye? Tíz... Jó max tizenöt perc és mehetünk...

⚽⚽⚽

Anya kitett magáért, isteni volt a vacsi és mindenki nagyon örült Emmanak. A mikor fogok újra focizni témát sikeresen elkerültem.
- Aztán Ana elmesélted már Emmanak a terveidet? - kérdezte apa, mintha tudta volna, hogy nem sikerült, még elmondanom, hogy befejeztem a focit.
- Milyen terv? - nézett rám kérdőn a lány.
- Képzeld... - kezdtem kelletlenül. - Señor Belleti munkát ajánlott, mint segéd edző... Azt hiszem elfogadom...
- De jó! - ölelt át. - Gratulálok! De, hogy fogod az edzéssel, meg a meccsekkel összeegyeztetni?
- Sehogy... - kortyoltam bele a poharamba. - Abba hagyom a focit...
- Biztos, hogy nem - háborodott fel. - Egyrészt nem teheted ezt velem, másrészt kétlem, hogy Lamine ebben támogatna!
- Pedig támogat... - vontam vállat, engem is meglepett mennyire nyugodt tudok maradni.
- Ez most tényleg komoly? Ne már Ana... - keseredett el. - Feldobtad a csapatot, mindenki extrán odatette magát, mert senki nem bírta, amikor lenyomtad őket...
- Ha száz százalékos leszek még játszok veletek egyet - simogattam a vállát. - Juli kicsinálna búcsú meccs nélkül...
- Nagyon helyes, mert én is... - sóhajtott. - Valahogy nem tudlak rábeszélni, hogy meggondold magad?
Apára néztem rosszallóan, tudtam, hogy ez a terve, hogy majd Emma rábeszél, hogy gondoljam meg magam.
- Em... - sóhajtottam. - Volt időm átgondolni tényleg ezt szeretném...
- Jó... - mondta beletörődve.
Miután segítettünk anyának eltűntetni a szennyes edényeket felmentünk a szobámba.
- És mi a terv? - kérdezte, mikor becsukta az ajtót.
- Mivel kapcsolatban? - néztem rá értetlenül.
- Az életeddel... - forgatta a szemeit és elterült az ágyamon.
- Nem tudom... - vontam vállat. - Focista feleség leszek gondolom...
- Mii? - ült fel döbbenten. - Ezt nem mondhatod komolyan, értem én, hogy rózsaszín köd meg minden, de 17 leszel októberben...
- Csak Lamine-nal tudom elképzelni magam... - pirultam el.
- És mi van Pedrivel? - húzta fel kérdőn a szemét.
- Honnan tudod? - döbbentem meg.
- Jaj már, mindenki tudja a fiúknál... - forgatta a szemeit. - Balde mondta egyébként, amikor pár napja dumáltunk...
- Semmi nincs, nagyon felnőttesen kezeli, igyekszünk jóban lenni...
- Szóval kivár, értem... - bólogatott mindentudó mosollyal.
- Ezt hogy érted? - ültem át mellé az ágyra kíváncsian.
- Jaj már Ana ne legyél ennyire gyerek... - nevetett fel. - Megvárja, míg összekaptok valami hülyeségen Yamallal és ő lehet a támogató barát, akinek kisírod magad a vállán, majd egy gyenge pillanatodban úgyis összejössz vele...
- Ilyen nem lesz - mosolyogtam magabiztosan. - Mi már szerintem soha nem veszünk össze, hülyeségen semmiképp...
- Tényleg? - horkantott fel. - Te is baromi makacs vagy, meg ő is... Most is két hétig kiborulva vergődtetek...
- Jogos - sóhajtottam.
Emma nálunk aludt, jó volt, hogy itt van, sokkal jobb lett volna, ha az elmúlt hetekben is itt lett volna, de így már semmi baj nem lehet.