𝐂𝐨𝐦𝐩𝐥𝐞𝐭𝐞 | ʲⁱᵏᵒᵒᵏ

28.

Amint visszaértek a lakásba, a dolgok mintha csak elmosódva történtek volna... Jungkook becsapta maga mögött az ajtót, a falhoz szorította Jimin-t, azonnal lehajolt és elkapta az ajkait, a csók szenvedélyes volt, de ugyanakkor szükségszerű is.

Jimin azonnal visszacsókolt, kezeit Jungkook fejéhez emelte, és megrángatta a fürtjeit.

Jungkook mélyebbre nyomta, hirtelen megcsípte Jimin alsó ajkát, amitől Jimin zihált ,Jungkook pedig hangosan vett levegőt, nyelvét Jimin szájába csúsztatva, folyamatosan felfedezték egymást, amíg levegőért el nem kellett szakadniuk.

Jimin volt az első, aki enyhén zihálva elhúzódott, szemügyre véve Jungkook állapotát, a másik izzadt, egyik hajszála a homlokához simult.

Jungkook ismét közeledett Jiminhez, hozzáhajolt, de egy kis határozott kézzel találkozott a mellkasán.

„Nekünk nem kellene...” - motyogta halkan Jimin, tekintete a padlóra siklott. Jungkook könnyedén elmosolyodott, „ha nem akarsz semmit csinálni, az teljesen rendben van és rajtad áll”. Mondta kedvesen, ujját végigsimítva Jimin arcán amitől Jimint elöntötte a pír.

„Nem arról van szó, hogy én nem akarok-csak még nem...” Jimin kezdte azonnal de azonnal félbeszakította Jungkook elképzelhetetlen szavaival.

„Hadd szopjalak le”

„Jungkook!” Jimin felkiáltott, zavartan a másik vállára csapva, „Mi az?” Jungkook kuncogva felemelte a kezét ártatlanul.

Odasétált a kanapéhoz, és egy elkeseredett sóhajjal belezuhant, Jimin néhány másodperccel később csatlakozott hozzá.

„Nem hiszem el, hogy még mindig ilyenek vagyunk” - gúnyolódott Jimin, szavai enyhe nevetésben végződtek - „Mint például?”. Jungkook kérdezett Jiminhez dőlve és enyhén mosolyogva.

„Komolyan beleugrunk a dolgokba anélkül, hogy gondolkodnánk” - magyarázta Jimin, és rosszallóan megrázta a fejét. „Hát mit kell gondolkodni?” Jungkook felnevetett, közelebb húzódott, hogy néhány szemérmes csókot nyomjon Jimin ajkaira.

Jimin ismét felsóhajtott, és gondolatban elátkozta magát azért, amire vágyott, és amire esetleg készül.

És megtette... teljesen megfordult és pozíciót váltott, hogy most Jungkook ölében legyen. Felhúzta a karjait, Jungkook nyaka köré fonta őket, és félénken a szemébe nézett.

Nem hagyta ki a vigyort, ami hamarosan Jungkook ajkait díszítette. „Mi a ....mit csinálsz?” Jungkook viccelődött, enyhén kuncogva, miközben felvonta a szemöldökét.

„Őszintén szólva, most még nem is tudom” - suttogta Jimin, miközben lehelete Jungkook ajkát súrolta.

Mindketten valamiféle kábulatban voltak, a tekintetük egymásra szegeződött, és egy eltitkolt pillanatba zuhantak.

Enyhe tétovázással Jimin lecsúszott a padlóra, térdre ereszkedett Jungkook előtt, aki most már ártatlanul nézett fel rá csillogó szemeivel.

Jungkook megfulladt a nyálától, miután végignézte Jimin cselekedeteit. „Jimin, nem kell ezt t-” - kezdte, de Jimin sietős hangja félbeszakította, "de én akarom".

„Biztos vagy benne?” Jungkook megismételte, és összerezzent, amikor meghallotta, hogy Jimin kinyitja a farmerját. „Biztos vagyok benne” - motyogta Jimin, és teljesen lehúzta Jungkook nadrágját.

Jungkook nagy levegőt vett, amikor érezte, hogy Jimin keze fokozatosan a boxerébe csúszik. Ugyanezt a lélegzetet lassan kiengedte, amikor Jimin kis keze megragadta a farkát.