Yibo dühösen rótta a köröket a Wang kúria hatalmas márvány teraszán. Érezte, hogy az alkohol kifelé árad a pórusain, mintha be lenne pácolva az anyaggal. Minden egyes úttal, amit a kúria mögött tett meg, egyre távolabb ment, amíg végül a terasz távolsága a kert végéig vezetett, aztán vissza. Miközben lábaival falta a métereket, azon dolgozott, hogy a teste lassan megszabaduljon az alkoholtól, néhányszor belekortyolt a kezében szorongatott whiskys pohárba, különben nem bírt volna úrrá lenni a dühén.
- Jó napot. – szólalt meg egy hang a terasz túlfeléből.
Yibo megállt és hátranézett a válla felett.
Belehunyorgott a déli napfénybe, és megkérdezte:
- Ki az?
- Song Wuying, a Nanping Közbiztonsági Hivatal, Bűnügyi Nyomozó Osztály nyomozója vagyok. – mutatkozott be a férfi, ezt követően egy tárca villant elő; egy azonosító és egy jelvény jelent meg a szeme előtt. – Szeretnék feltenni néhány kérdést önnek és a családjának
Yibo pillantása a felmutatott igazolványokról lassan felkúszott a férfi arcára. A vonások tökéletesen illettek a laminált fotón látottakhoz. Song Wuying – negyvenes évei vége felé járó rendőr – rövidre nyírt, őszbe forduló hajával és markáns állkapcsával olyan volt, mint a keménység megtestesülése. A laza nadrág, a fekete póló és a zakó alatt ott lapult az a fajta csendes veszély, amit a gumitalpú bőrcipő árult el: bármelyik pillanatban készen áll arra, hogy valakit üldözőbe vegyen – és nehéz lett volna elképzelni, hogy ne érje utol.
- Miben segíthetek önnek, nyomozó? Gondolom az apámról akar kérdezni.
Song nyomozó eltüntette az igazolványát.
- Csupán néhány kérdésről lenne szó. A hasonló helyzetekben a családdal szeretjük kezdeni.
Yibo bólintott, majd a kristálypoharat letette az egyik kis üvegasztalra.
- Sajnos én nem mondhatok sokat, nyomozó. Négy év után most tettem be először a lábamat a birtokra, miután a húgom felhívott, hogy az apánk meghalt.
- Beijingben élt?
- Igen.
- Le tudná írni az apjával való kapcsolatát?
- Feszült.
- Furcsa kifejezés. – jegyezte meg a férfi.
- Szeretné, ha definiálnám?
- Nem, nem szükséges. – Song Wuying jegyzettömböt húzott elő a hátsó zsebéből, és kinyitotta. – Ezek szerint nem álltak közel egymáshoz.
- Sosem volt meg köztünk a hagyományos apa-fiú kapcsolat.
- Maga volt a legesélyesebb örököse?
- Családi szempontból, igen. Üzleti szempontból, nem igazán.
Song nyomozó szemöldöke a magasba szaladt.
- Ezt hogy érti?
- Az apám úgy tartotta, hogy csak egy férfi viheti tovább a Wang család nevét és vállalatot. Engem azonban ez nem érdekelt. A húgom, Lisha, azonban kitanulta az üzleti világ minden fortélyát, hogy apánk örökébe léphessen, azonban a balesete után teljesen visszavonult a társadalmi és üzleti életből.
A férfi szorgalmasan jegyzetelt.
- Meg tudná mondani, hol volt aznap éjjel, amikor meghalt?
- Beijingben voltam.
YOU ARE READING
Descendants of the Sun
FanfictionA Wang-dinasztia generációk óta uralkodik a tea fővárosában. Vagyonuk tiszteletet és kiváltságos helyzetet biztosít számukra, életük a kasztrendszer szigorú és ódivatú szabályai szerint zajlik. Míg a család a látszat alapján él, addig a földszinten...
