Descendants of the Sun

25 fejezet

Xiao Zhan másnap reggel a konyhasziget mellett álló széken ült, Mrs. Gu egy egyszerűbb reggelit tett elé: langyos szójatejet és sült tésztát, amikor kinyílt a konyha lengőajtaja és Yibo lépett be rajta.

Tekintetét elkapta a férfiről; az előző éjszaka elcsattant csók még mindig élesen élt az emlékeiben, amitől úgy érezte magát, mint egy zavarban lévő tinédzser, aki először váltott csókot élete fiújával. Idegesen aprította a tejbe a tésztát, majd belekanalazott.

– Ne álldogálj ott. – vetette oda Mrs. Gu. – Mossál kezet, és hozz egy tányért.

Yibo kimerülten megdörgölte az orrnyergét.

– Nincs étvágyam.

– Badarság. Sovány vagy. – jelentette ki a szakácsnő, miközben odalépett egy fazékhoz, és megkeverte a tartalmát. Yibo tudta, hogy gyömbéres kacsa fő benne. – Nincs elég étel odafönt északon?

– Nos...

– Ide a tányérokkal.

– Igenis.

Yibo megadóan a tálalószekrényhez lépett és kivett egy tányért. Miután az asszony elvette a tányérját, Yibo leült Xiao Zhannal szemben, a konyhasziget túloldalán.

– Nem szabadott volna ilyen sokáig távol maradnod, fiú. Mi a bajod? – Yibo nem válaszolt. – Mindegy is. Maradj csöndben, és egyél.

Ó az égiekre, fohászkodott Yibo a tányérjára nézve. Néhány szem szezonális gyümölcs. Osztrigás omlett. Hagymás palacsinta. Gua Bao.* És egy csésze Banmian.**

Amikor Yibo gyomra hatalmasat kordult, az asszony felnevetett.

– Gyerünk már – mondta a szakácsnő lágyan. – Ne várd meg, míg minden kihűl. – Yibonak nem kellett több biztatás, azonnal nekilátott. Az első kanál után végre úgy érezte, újra otthon van. – Haza kell jönnöd, fiú. Az az egész északi élet nem való neked. Maradnod kell, hogy legyen aki kordában tartson. Itt a helyed, a családod mellett. A társad mellett.

Az asszony pillantása felé fordult, mire majdnem félrenyelte a reggelijét.

– Mrs. Gu...

Az asszony felemelte a kezét.

– Ne is kezdj tiltakozni... Mindketten hibáztatok, mert türelmetlenek voltatok. Az apád halála, tragédia, de áldás és átok is egyben. Most kaptatok egy új lehetőséget a sorstól, hogy megfontoltan... türelemmel helyrehozzátok amit elrontottatok.

Mrs. Gu már ki is viharzott a konyhából, miután ledobta a bombát. A beálló csendet Yibo telefonjának csengése szakította félbe, de a férfi nem vette a fáradtságot, hogy felvegye. Várt, amíg elhallgatott a csörgés, de azután sem nézte meg ki kereste. Pittyegés sem jelezte, hogy hangüzenetet kapott. Amikor újra megszólalt a telefon, Yibo a zsebébe nyúlt és azonnal felvette: – Mo Xing?

Xiao Zhan felkapta a fejét. Mo Xing a Wang család jóbarátja volt, akit megkértek, hogy ellenőrizze a pénzügyleteket, amikre fényt derítettek.

– Mi? Nem! – emelte fel a hangját dühösen Yibo, lecsapta a telefont és kirohant a konyhából. Xiao Zhan lecsusszant a székről, és Yibo után sietett.

– Ó, nem, nem teheted! – mormolta Yibo, amikor megpillantotta a hallban bőröndöket látott a vendégszoba ajtaja előtt. Átlépkedett a bőröndök között, nem vesződött azzal, hogy bekopogjon a félig nyitott ajtón. – Mo Xing, nem mehetsz el!

Régi barátja felnézett az asztalra tornyozott óriási papírhalom mellől.

– Vissza kell mennem Chongqingbe, haver, de...

– Szükségünk van rád!

– ...de gondoskodtam arról, hogy mindent összekészítsek a gazdasági nyomozók számára. – A pasas a különböző kinyomtatott papírlapok felé intett, és felemelte a pendrive-ot, amit az előző este adtak át neki. – Készítettem egy összefoglalót a...

– Tudom, hogy nyomorultul érzed magad a befektetési bank világában,

–... az átutalásokról, amelyeket találtam. Minden itt van, ezen. – mutatott fel egy másik pendrive-ot. – Csak egyszerűen add oda nekik, ők már tudni fogják, mi a teendő.

– Maradnod kell!

Mo Xing elkáromkodta magát, és megdörzsölte a szemét.

– Yibo, én nem valamiféle mágikus talizmán vagyok, aki egy csapásra rendbe rak mindent. Még csak nem is én vagyok a legmegfelelőbb ember az ilyen jellegű munkára.

– Bízunk benned. – tett egy lépést Xiao Zhan is.

– Van már állásom.

– Amit gyűlölsz. – vetette oda Yibo.

– Yibo!

– Mo Xing.

– Árulj el nekem valamit – kezdte a barátja.

– Nem, nem tudok négyzetgyököt vonni semmiből. Nem vagyok képes azt a pí-izét az akárhányadik fokra emelni, és ha megkérded tőlem, miért nő a fű, hogyha majd leszárad, jelen állapotomban azt válaszolnám neked, hogy nyilván pisztolyt fognak rá, azért.

– Miért nem hívtad még ki a gazdasági nyomozókat?

Yibo nem tudott felelni.

– Bűncselekmények történtek, Yibo. Véded az apádat, még így is, hogy meghalt?

– A rohadt életbe, dehogy!

– Akkor gyerünk, telefonálj!

– Magánkézben lévő cég vagyunk. Ha hűtlen kezelés történt, annak a családom a kárvallottja. A mi pénzünk az, ami elveszett, nem sok ezer részvényesé. Ez senki másra nem tartozik, és senki másnak nem okoz kárt.

– Ezt most nem mondhatod komolyan – Régi barátja úgy meredt Yibo-ra, mintha hirtelen szarv nőtt volna ki a homlokán. – Törvénysértés történt, mert hamis adatokat közöltek az Értékpapír Felügyeleti Bizottsággal és az Állami Adóhivatallal. Csalásokra bukkantam az adóbevallásotokban és az éves jelentésetekben. Bűnrészességgel is megvádolhatnak a törvények alapján, Yibo. A rohadt életbe, már engem is, most, hogy tudom, amit tudok.

Yibo hátranézett a kétségbeesett Xiao Zhanra.

– Ezért mész el?

– Lehetséges.

– Mo Xing, meg tudlak védeni.

– Nem vagyok hajlandó börtönbe menni miattad, vagy a családod miatt...

– Meg tudom oldani. Meg tudlak védeni.

Mo Xing kiegyenesedett, kinyitotta a száját, aztán becsukta.

– Úgy beszélsz, mint egy maffiózó.

Yibo megvonta a vállát.

– Nevezd, aminek akarod.

– Őrült vagy.

Yibo csak bámulta a férfit. Minél hosszabb ideig bámult azokba a fekete szemekbe, Mo Xing annál sápadtabb lett. Hosszú percek leforgása alatt a férfi megadóan leült az ágyra.

– A picsába! – morogta a férfi.

– Nem, dehogy. De meg kell értened... több ezer ember megélhetése függ a családomtól. Nem csak magamért harcolok. Pénzt kell szereznem, hogy egyetlen család se maradjon fizetés nélkül. Te vagy az egyetlen, aki segíthet most. Itt maradsz, felderítesz mindent, lehet, hogy egy újabb hetedbe telik, aztán szabadon elmehetsz. A többit pedig Xiao Zhan és én megoldjuk!

– Baszd meg, Yibo!

Yibo vállon veregette a barátját.

– Én is kedvellek!

—

* Sertéshúsos zsemle

** Tojásos tésztaleves.