Vétkes vagy!

Prológus

– Minek vallod magad? – kérdezem elborult tekintettel.

– Bűnös vagyok. – feleli a lány.

– Bűnös vagy! Újra. – kezemet hátralendítem, és az előttem térdelő vétkes lány hátára csapok a bőrövemmel.

A vétkesek vére egészen ámulatba ejtő. Pezseg, sőt egyenesen bugyog. Sötét, mint a szurok, megtisztulásra vár.

– Bűnös vagyok. – feleli újra, egyre gyengébben.

– Bűnös vagy.

Letérdelek a háta mögé, kezeit összekulcsolva az égnek emelem és az ablakrácshoz kötözöm.
Gyönyörűen kirajzolódik a hátán minden izomzat, a megtisztulás folyamata szent és sérthetetlen. Vezekelj!

– Nincs felettes hatalom, vagy erő, aki képes lenne a sorsod felett ítélkezni. – orromat a vérző hátához érintem, miközben a nyaka köré tekerem az övemet, és feszesre feszítem.

Szavai mostanra teljesen elfogytak, meztelen teste reszket a dermesztő hidegben, amit a betonterem ad. A forró kavics, amin idáig térdelt mostanra kihűlt, szétfeszített lábai megrogytak. A testtartás most már kínzó fájdalommal bír.

– Ne paráználkodjál / Mózes 20:14 – lehelem a bőrére.

A fájdalom, a megtisztulás része, hisz minden bűnösnek bűnhődnie kell. Mindenki, aki árulásra adja a fejét, az alá is írja a halálos ítéletét.
Hazudni bűn.
Csalni bűn.
Lopni bűn.

Aki e három vétket egyszerre követi el, az hamar Lucifer küszöbén találja magát. Ez a nő bűnös.

Méghozzá többször is vétkezett. A házasság szent és sérthetetlen, az Úr színe előtt tett örök eskü.
Ő megszegte.
Én pedig megbüntetem érte. Jutalma, a megtisztult halál.

Az övem szárát megragadom, és elkezdem hátrafelé húzni a fejét, lehetőleg annyira, hogy mihamarabb megfulladjon.

– Megtisztultam. – préseli ki magából a lány a hangokat, a nyakán az erek megfeszülnek, küzd az életben maradásért.

Gerince teljesen hátrahajlik, épp annyira, hogy kiszabadítsam a nadrágból a férfiasságomat, a megcsillanó nedvemet szétkenjem rajta és kegyetlen mozdulattal magamra húzzam őt.

Alternatív keresztre feszítés, én ezt csak úgy nevezem.

Az utolsó erejével sikít. Halk, de benne van minden erő.
Szemeimet összeszorítom, fogaim között hangosan beszívom a levegőt és addig baszom, amíg megfeszült teste el nem ernyed, az utolsó szuszt ki nem leheli magából.

Miután meggyőződtem arról, hogy már nem él, befejezem a rituálét, gyors tempóra kapcsolok és hagyom, hogy beléáradjon a régóta felgyülemlett spermám.

– Nem gyermekem. Most tisztultál meg. – lihegve dőlök élettelen testére, miközben kihúzom magam belőle.

A koszos, szakadt ruháival letörlöm a farkamat és felállok.
Kezeit eloldozom, hagyom kihűlni a testét. Arccal előre a kövekre borul, én pedig összeszedem magam annyira, hogy befejezhessem a szertartást.

Előveszek a rozoga fémszekrényemből egy üres üvegfiolát és a kereszt alakú tőrömet, majd visszalépek hozzá.

Bokáit összefogom, megkötözöm és fellógatom a plafonba fúrt kampóra.
Nehéz egy élettelen test, rengeteg energiát kivesz belőlem, mire megemelem.

Homlokom megizzad, kigombolom fekete ingem első két gombját.

Lehajolok elé, becsukom a szemem és elmondok egy imát érte.

– [...], és a végén pontosan ugyanazokká leszünk, amiként születtünk. – rajzolok egy keresztet a homlokára, és elvágom a torkát. A fiolába egy érte ejtett könnycseppet csorgatok, és várok, amíg elvérzik.

Kell a vére. Csak egy pár cseppje. De később. Ezt a folyamatot utálom végignézni. Nemsokára kezdődik a mise.

– Az Úr legyen veled odafent! – fejet hajtok előtte, kimegyek a szobából és bezárom a vasajtót.

Sziasztok!
Hát én nem húztam az időt!
Első benyomás? Kíváncsi vagyok a véleményetekre! 😘