Vétkes vagy!

1.

A nevem David. 37 éves vagyok, és Szicíliában élek.
Evangéliumot hirdetek, elesetteket segítek fel, betegeket gyógyítok, igét hirdetek, mint pap.
És baszok.

Igen, baszok.
Az éj leple alatt, ahol elbújok egy rideg köntösbe, ahová senki keze sem ér el. Egyedül egy dolog a célom. A megváltás.

Hiszem, hogy amit a tekintetemmel és a külsőmmel sugallok, attól minden eltévedt lélek megtér.
Félelemből.

Az emberek gyónni járnak hozzám, én pedig hálám jeléül átsegítem őket a kegyeleti szakaszon.
Egy Szent vagyok. Annak is tartom magam, a jó cél érdekében bármit megteszek.

Hihetetlen, hogy az emberek, még a gyóntatószékben is hazudnak, pedig ott nincs tét. Nincs semmi, csupán az őszinteség, az Úr és mi. Én vagyok a hírnök.
És nem szívesen juttatok fel a Főnökhöz senkit, akinek nem tiszta a lelke.

A bűnösök bűnhődjenek!

Nap, mint nap számtalan ember hibáját hallgatom meg, és fogadom el őket. Megszámlálni sem tudom, hány ember életét oldoztam már meg.

Tértek hozzám már be daganatos betegséggel küzdők, szegények, gazdagok, fiatalok, szegények.
Mindegyik csak egyet akar. Megbocsátást.
És én mindenkinek megbocsátok, aki őszintén szeretné megbánni a bűneit.

Bocsátottam már meg gyilkosoknak, árulóknak, tolvajoknak, becsteleneknek.

Az, hogy ki milyen árat fizet ezért, azt mindenki maga dönti el, a választás az övék. Amint készen állnak a tisztulásra, én elvégzem bármikor, bárkinek.

Számomra ez a hivatás valódi szépsége.
Gondoljunk csak bele.
A szavak mindig csak szavak maradnak, nem? Hát de.
Életem legjelentősebb felfedezése egész fiatal koromba kezdődött.

Sosem tekintettem magamat átlagos embernek. Szokatlan, különös dolgok hoztak lázba, izgattak fel. A szüleim szintén az egyház nemes tagjai voltak, abszolút katolikus családból származom.

Számomra a halál mindig is nagyon fantasztikus és felemelő érzést keltett. Igen, szexuálisan is.
Cölibátust fogadtam, ahogy papnak álltam, de mélyen magamban úgy gondolom, hogy a tetteimmel az egyház javát szolgálom. És ezzel egyedül nekem kell majd elszámolnom.

Elvégre, ami nálam történik és a kamrámba, az nálam is marad. Erről mindig gondoskodom.

Na de vissza a halálra.
Pontosabban a halál előtti állapotra. A pillanatokra, amikor az emberben tudatosul, hogy ennyi, itt a vég. Gyönyörű momentumok, igaz másodpercek zajlanak le az ember szeme előtt. Csodás látvány ezt testközelségből látni.

Volt egy lány a 20-as éveim elején, akiért nagyon odáig voltam. Mesébe illő leány volt, rajzolni sem lehetett volna szebbet. Kvázi azt a lányt csak az nem kapta meg, aki nem akarta.
Ő ebből élt. Azóta is utálom a kurvákat.

Formás, pihés segge mindig, mindenből kilátszott, testét tintával csúfította és az arcán mindig temérdek smink volt. De nem is ez volt a szép benne.

Minden áldott este, a kolostor előtt megerőszakolták, én pedig minden este hűen imádkoztam érte.
Szerettem nézni, még jobban szerettem volna ezt átélni, de akkor még hű voltam az egyház ezen dogmájához.

A vér látványa sokkal jobban izgatott mindig is, mint bármi más. Számtalan kivégzést néztem meg a televízióban, vagy az interneten, javarészt ezek segítségével tudtam elélvezni. Emellé maga volt az égi ajándék, ha az illető szűz is volt.

Egy fiatalkorú megrontása számomra olyan delíriumos állapotba hozott, amitől spontán orgazmusom is volt már.

És, ha már vallanom kell.
Többször kellett magamat büntetnem azért, mert az Úr színe előtt keresztelés közben a serdülőket megakartam fojtani a szentvízben.

Mit is jelent a büntetés?
Fájdalmat.
Mindenre ez a gyógyír. Mindenre, amire érzelmileg hatni lehet, ez a válasz.

Nem érzem magamat bűnösnek.
Én vagyok az, aki segít a bűnösökön.
Jó tett helyébe, jót várok.

Sziasztok!
Ismét szólok, hogy én figyelmeztettelek Titeket!