Vétkes vagy!

2.

A szicíliai apácazárda az én felügyeletem alá esik. Az itteni apácarendbe csak én léphetek be, mint férfi. A kolostor apátnője Elis, mindig is remek segítség volt számomra, mondhatni ő a jobb kezem.

Meglepően sok lány van az itteni zárdában, Elissel együtt 34-en vannak. Külön-külön mindenkit ismerek, jó párjuknak munkát is szoktam adni, hímeznek, fonnak legtöbbször. Ezeneken felül természetesen az apácáknak más dolguk is van. Saját zöldség- és gyümölcsös kertet ápolnak, gondoznak, tanulnak, betegeket ápolnak. Szabadidejükben olvasnak, írnak, esznek, imádkoznak. Az apácák nem érintkeznek senkivel, sem egymással. A kolostorban rend és fegyelem van, a zárdát minden nap meglátogatom. Azonban Elis ma szokatlan módon megelőzött. .

– Elis! – intek a fejemmel neki, amikor meglátom az ajtómban megállva.

A legtöbb időmet itt töltöm a kolostorban, bár a plébánián is van kialakítva nekem egy szoba. Itt jobban szeretek lenni. Hatalmas kert, kellemesen elzárt térség, telis-tele lehetőségekkel, és egy szerencsét hozó kúttal. Évekkel ezelőtt elakartam innen tűntetni, de ebben az egy dologban engedtem a többségnek.

– Atyám! Bejöhetek? – kérdezi határozottan.

– Fontos? – pillantok fel az asztalom mögül.

– Kérem. – erősíti meg.

Vannak szabályok, amiket minden körülmények között be kell tartani, tartatni. Az egyik ilyen fontos szabály, hogy semmilyen nő nem lépheti át egy férfi ajtajának a küszöbét engedély nélkül, mindegy mi a titulusa.

– Jöjjön. – felállok a székemről, és fogadom őt. Elis elém lép, meghajol előttem, majd közelebb jön.

– Atyám, baj van a zárdában. – suttogja rekedtes hangon. Elis idős nő, sokkal régebb óta a rend tagja, mint én. Ráncos arca maga a megtestesült tisztaság. Őszes szemöldöke és haja alig látszik ki a kötelezően viselt fejfedő alól, testét ugyanúgy, mint minden apácának fekete-fehér ruha takarja, amit kötelességük hordani, nyakukban a Szentháromságot formázó medál lóg. Kedves látvány a szemnek.

– Konkrétabban? – kérdezek vissza összeráncolt homlokkal.

– Atyám, a zárdában felborulni látszik a rend. – ellépek előle, visszaülök a székre, és intek Elisnek, hogy csukja be maga mögött az ajtót.

– Mit tud csinálni egy csapat leány, amit a közel 50 éves pályafutásod alatt még nem láttál? – kérdezek vissza, kicsit viccesebben. Megigazítom a fehér, keményített vászondarabot, ami a fekete ingem nyaka alatt helyezkedik el, miközben elkezdtek aláírni pár hivatalos papírt.

– Atyám, az egyik szobában paráznaságot követnek el. – nyögi végre ki Elis. A toll vonása hirtelen abba marad, bámulom a magam előtt heverő lapokat és próbálom megemészteni az imént hallottakat.

– Parancsolsz? – lassan emelem Elisre a tekintetemet. Mélyen fújtatom a levegőt, mellkasom ritmusosan mozog fel, és le.

– Mi tévők legyünk? Nem rakhatjuk ki őket innen.

Igaza van, aki egyszer apácának áll, és Isten színe előtt esküt tesz, az nem távozhat.

– Bűnösök! – rácsapok az asztalra mindkét tenyeremmel, és feltápászkodom ismét a székről. Elis ösztönösen összébb húzza magát.

– Margaret és Claudia. – ennyit mond csupán Elis, majd engedélyt kér a távozásra, és távozik is a szobámból.

Amúgy is meg kellett látogatnom a lányokat, minden nap megnézem őket, köszöntöm az újoncokat és ha kell, munkát adok. Nemsokára kezdődik a mise. Ott találkozom velük, addig meg kitalálom mi legyen a két lánnyal.

A misét egy kezdő énekkel kezdjük el közösen felállva. A tölgyfaasztal mögött állva kezdek bele az első igehirdetésembe.

– „Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által." – kezemet a magasba tartva, lehunyt szemekkel hirdetem az igét az embereknek.

Pont, mintha csak az Úr mondaná. Beleélem magam, hírvivőként fontos célom, hogy a szavaim lelkekre találjanak.
Kinyitom a szemem a prédikáció után, és mielőtt folytatnám, körbenézek a templomba.

A leghátsó padban térdepelnek az apácák, mind lehajtott fejjel imádkoznak.

Kivéve egy valakit. Egy lányt, aki ugyan imádkozik, de nem magában. Tátogva, miközben végig egyenesen a szemeimbe néz. Megvan a bűnös.
Este kiderül, mi történik a kolostoromba.

Sziasztok!
Tudom, hogy még mindig nincsen értesítés, de én attól még itt vagyok 😀
Ez kemény dió, de talán az eddig legjobban várt munkám. Jobban várom mi lesz benne, mint Ti 😀