Vétkes vagy!

34.rész

Nehéz első benyomás alapján kategorizálni egy embert. Nehéz ítélkezni felette, belelátni a fejébe. De egy gyerek más. 
Nem tudja, hogyan kell manipulálni, igazságot ferdíteni. Különleges képességük a gyerekeknek, hogy az emberek szíve megesik rajtuk. Ez részben igaz, részben pedig mi is szemet hunyunk az ordító igazság előtt. 

Milyennek látom ezt a lányt? 

Fiatalnak, naívnak és komolytalannak. Ez teljesen magától értetődő. De, ha az őszinte választ kéne adnom, akkor teljesen más mondanék. Például, hogy akaratomon kívül Őt látom benne. Őt. A lehetőséget, az akaratot, azt a határtalan egoizmust. Mintha ezt a lányt helyette küldték volna. 

Tekintetével hurokba kényszeríti a fejemet és pillanatról-pillanatra egyre csak szorítja ezt a végzetes kötelet. 

– Fiatal vagy. És még előtted az élet. Engedd, hogy segítsünk, itt senki nem sem bánhat. Bízz bennem. – felem neki, nem avatom be az őszinte gondolataimba. Hogy is tehetném. 

– Remélem igaza van Atyám. – feleli kipirult arccal, csillogó szemekkel. 

Térdeimen pihenő kezemet megérinti, és megszorítja. 

Puha, bársonyos keze zavarba ejtően közel van az ágyékomhoz, és tagadni sem tudnám, hogy mennyire felizgatott egyetlen érintésével. 

Istenem, segíts meg a bajban. 

Gyorsan felállok az ágyról, a miseruhámat magam előtt összefogatom, és magára hagyom.

Nagy igazság, hogy egy gyerek hiába gyerek, nem hülye. Szárnyaló fantáziájuk van, lehengerlő képzelőerejük, formálhatók és alakíthatók, de nem ostobák.

És nekem az a célom, hogy olyan embert formáljak belőle, aki nem egy megrontott fiatalkorra emlékezteti. Többször nem égethetem meg magamat, és nem engedhetek a váramba senkit, többé nem halhatok meg. Claudia miatt sem. Nem tehetem ezt meg vele. 

Visszatérek a szobámban, ahol a vacsorám már ki van készítve. Leülök, csendben elfogyasztom, de mostanában olyan édes íze van mindennek. Az itteni szakácsnak elment az ízlelőképessége. 

Miután megettem az ételt levetkőztem, és bebotorkáltam a fürdőszobába. Annyira gyengék a lábaim, az utóbbi időben egy széket is be kellett tenni a kabinomba. 

Hagyom, hogy lecsorogjon rólam a hideg víz, ami felfrissít. Testemen szörnyülködve nézek végig, rémisztő az állapotom. Meddig fogok tovább deformálódni? 

Lehunyom a szemeimet, és akárhányszor ez történik megjelenik előttem Claudia. Ott van az álmaimban, a rémálmaimban. Hol szeret, hol meghal. Fájdalmas.

Kitopogtatom a nyakam, hagyom, hogy az emlékek rám szálljanak. 

Nedves szájával a kemény farkamra cuppan, igéző tekintetével megbűvöl. Fél kezemet a csempének támasztom, tátott szájjal lehelem be a hideg kabint. Eres farkamon egyre szaporábban mozog a kezem, gondolataimban ő egyre gyorsabban szop le. 

Hasam megfeszül, amikor erősebben rámarkolok, és most már ki is nyitom a szemem.

Tisztán kiveszem őt, látom az édes arcát, a gyönyörű szemeit. De ő nem rám néz, tekintetét oldalra irányítja. Gonosz játékot űz velem a képzeletem. 

Az orgazmus küszöbén állok már, a fürdőszoba ajtajára irányítom a szememet, és egy pillanatra meglátom Mercedest, ahogy bekukucskál a fürdőbe. 
Azon nyomban elélvezek, ahogy visszaemelem a tekintetem a képzeletbeli szerelmemre, aki mosolyog rám. 

Az összes spermám az üvegajtón terül szét, lassan folyik le rajta. 

Remélem, hogy csak képzeltem, hogy itt volt az a lány. Nagyon remélem. 

Felállok a székről, lemosom magamat és az erőm már el is hagy. Fáradt testtel dőlök le az ágyra, csak aludni akarok. 

– Jó reggelt Atyám. – szólít le a folyosón Mercedes és Elis. 

– Jó reggelt mindenkinek. – köszönök vissza. Csak a tekintetére voltam kíváncsi. Abból mindent megtudok a tegnap estéről. Ugyanolyan csillogó, mosolygó szempár néz rám vissza, mint tegnap. Megnyugodtam. Azt hiszem... 

– Elis, mehetünk? – kérdezem, lassan indulnunk kell a másik kolostorba. 

– Atyám, velünk jönne a gyermek is. Nagyon félénk nem bízik senkiben. – mondja Elis. Azt hiszem ennél rosszabb mondatot nem is mondhatott volna. Mi jöhet még?
Félénk. Persze. Ha ezt eltudta Elissel hitetni, akkor sokkal nagyobb erővel van dolgom, mint gondoltam. És ez veszélyes, roppant érzékeny a téma. Ki kell őt ismernem. 

– Gyere. – válaszolom egyszerűen. Nem akarok nagyobb jelentőséget nyújtani ennek. 

A taxiban hátul ültem Mercedessel, míg Elis elől. 

Túlságosan ragaszkodik ez a lány, nem hiszem, hogy azért, mert bennem bízik. Zseniális terel. Ördögian jól tettei a hülyét. 

– Atyám, van egy bejövő hívása. – pillant hátra Elis. 

– Kérlek intézd! – felelem neki. Mindig ő intézi a telefonhívásaimat.

Térdeimet széles terpeszbe pihentetem, kevés a hely itt hátul, csak így fértem be. 

Kezemmel a térdkalácsomat birizgálom, kis köröket írok le rajta, néha dobolok az ujjaimmal. 

Zavar a közelsége. Túl közel ül, rendellenesen melegem van. Szorít a gallérom, feszesnek érzem az ingemet.
Elis előveszi a jegyzettömbjét és írni kezd. 

Nagyon kényelmetlen, hogy senki nem figyel minket. Ugyanis Mercedesen a kezét az ülésen közelebb csúsztatja hozzám, megérinti a combomat. Automatikusan feljebb szegem az államat, hangosan fújtatom a levegőt az orromból. Benyúl a miseruhám alá, kezét az oldalamon csúsztatja fel, a szívem majd kiesik a helyéről.

– Mindent láttam tegnap. Én is ezt éreztem Atyám. Bízom Önben. – súgja oda, miközben kibámul az ablakon. 

– Ne tedd. – válaszolom neki. 

Körmeit az oldalamba vájja, felszisszenek az érzésbe, majd ezután leveszi rólam a kezeit. Tenyerét összeérintve a combja közé helyezi a kezeit, amit a szemem sarkából figyelek. 

Olyan erősen nyomódik a merevedésem az övcsatomhoz, ami már fájdalmas. Muszáj lazítanom az övemen, az ingemet kitűröm a nadrágomból. Forró makkom a hasamhoz ér, amíg a lány a térdeit dörzsölgeti egymáshoz. 

A kurva életbe. El fogok élvezni. 
Mercedes mosolyog, miközben a távolba les.

– Atyám, hétvégén keresztelő! – szól hátra Elis, amikor lerakta a telefont. 

– Fantasztikus. – feltűnően hirtelen, és boldogan válaszolom, de nem boldog voltam. 

Megkönnyebbült, hogy ennek a rémálomnak végre vége. Legalábbis egy darabig. Mercedes is befejezi a tevékenységét.

– Atyám, jól van? – mér végig Elis. 

– Nincs bent levegő. – felelem, mire a mellettem ülő lány elkuncogja magát.

Szigorú tekintettel fordítom a fejem oldalra, miközben a taxis lehúzza az ablakomat. 

A pokolba a nőkkel.