Vétkes vagy!

5.

Ez egy kifejezetten nagy kolostor. Körfolyosós hatalmas épület, középen fedetlen virágoskerttel. Mindegyik épületszakasznak más jelentősége van. Az egyik részében laknak ugye az apácák, a másikban pedig a papok, érsekek, püspökök.
Ugyan csak az egyház tagjainak van jogosultsága belépni és itt tartózkodni, de mindenki tudja, hogy mi merre található.

Miután visszatértem a szobámba, bezártam magam után az ajtót és ledobtam a koszos ruháimat. Át volt itatva mocsokkal. Bűzlik a megrontás verejtékes szagával.

Utálom ezt a mocskot. Tudom, nem szabadna ilyet mondanom. Utálkozni csak a szegény emberek szoktak, de a gondolataimat bátran szabadon engedem. Egyenesen gyűlölőm ezt az érzést. Pedig ezt hirdetem többek között.

"Rettegjetek hát és kerüljétek a bűnt! Nyugovóra térvén teremtsetek csendet és elmélkedjetek"

De eltudok ezzel számolni. Minden cselekedetemmel eltudok számolni. Mindent irányítok, mindent átadok és helyesen cselekszem, ami tőlem kitelik.

Ha pedig nem így történne, azért felelek.

Mint mondottam korábban, a kolostor hatalmas. Az 1800-as évek közepe felé építették, a kőépület alatt kígyózó titkos alagutak, katakombák lapulnak esetleges támadások esetén, vagy más egyéb természeti katasztrófa lehetséges bekövetkezte miatt. Ezeket az utóbbi miatt sosem kellett még alkalmazni. Itt nagyjából csak az apácák közlekednek, ők is csak azért, hogy minél kevesebb férfival érintkezzenek.

Sokak számára teljesen felfedezetlen a terület, lent egy-két irattár van még, illetve egy-egy ilyen kis személyes börtön.

Ezt sem használta még senki nem a 15 év alatt, amióta én itt vagyok. Itt sem lámpa, sem modernizált berendezés nincs. Talán én vagyok az egyetlen személy, aki ilyen sűrűn jár le ide.

Meggyújtom a fáklyámat, és elindulok a termem felé. Én magam választottam ezt a betoncellát, itt a legideálisabbak a körülmények.
Bő 20 perc ide a séta, igyekeznem kell, mivel a párás levegő nyomasztó, és a fáklya lángja csökkenti az oxigénszintet.

Belépek a terembe, leveszem a csuklyát a fejemről, és az akasztóba helyezem a tüzet. A mennyezeten van egy rácsos bevilágítóablak, amin kövek helyezkednek el, nehogy meglássák a titkos alagútrendszert és a hozzá tartozó termeket. Bár itt nem kíváncsiskodik, nem szaglászik senki. Hisz ez is bűn.

Kinyitom az ablakot, hogy áradjon be hideg, friss levegő, a Hold fénye keskeny sugárban beszűrődik.

A hideg betonfalak vizesek, a talaj szintén beton.
Testem teljes egészében meztelen, letérdelek a terem közepére és elmondok egy halk imát, egy könyörgést.

– Urunk, Jézus Krisztus, irgalmazz nekem, bűnösnek! Tudom, hogy egyedül te vagy az irgalmas és kegyelmes Isten. Kérlek, áldd meg engem irgalmaddal és segíts elfogadni megbocsátásodat. Segíts nekem hinni abban, hogy mindig kegyelmes vagy és mindig kész vagy megbocsátani. – lehunyt szemekkel kántálom.

Amint elmondtam a beszédet felkelek a térdeplésből, a beton kikezdte a térdemen a bőrt, erősen felhorzsolta, kis felületen elkezdett vérezni.

A szobában van egy fémszekrény, régen orvosságokat tároltak benne, illetve tisztálkodási termékeket, de leselejtezték. Mára az én igényeimet szolgálja ki, a felső üveges részben átlátszó, steril, pár milliliteres fiolák sorakoznak.
Az alsó lakattal és zárral ellátott részben pedig megtöltött fiolák.

Sikollyal, könnyel, vérrel és áldozatot hozott emlékekkel megtöltött fiolák.

Ez nem más, mint egy büntetőkamra. Aki ide betér általam, az tényleg tisztán tér ki innen. De már holtan.

Hisz csakis a halál előtt tisztul meg a lélek, és én minden éjjel rendelkezésre segítem az eltévedt, bűnös lelkeket, akik békét keresnek.

Nagyon sajnálom, hogy Claudia is itt fogja végezni. De neki garantálom a tébolyt, a várakozást. Ő kivétel. Nála hosszabb idő lesz, mint az átlagnak.

Visszatérek a terem közepére egy fiolával és egy rózsaüveg darabbal a kezemben, amit még a templomban találtam, amikor itt papnak álltam és a bal csuklómat elkezdem összeszorítani, míg az üveget a számba helyezem. Amint kidudorodnak az erek a kezemen, és jól látható lesz az ütőér, megvágom viszonylag mélyen a bőrömet a kézfejemtől egészen a könyökhajlatomig. A szív irányába.

Ezután leteszem magam mellé a véres üveget, és a fiolába csepegtetem élénk színű levemet.

Érzem, ahogyan a méreg távozik a testemből, minden felgyülemlett szenny kicsorog a vétkekkel együtt.

Fontos figyelni, hogy még azelőtt elállítsam a vérzést, mielőtt elgyengülök, különben itt véreznek el, mint azok a szerencsés vándorok, akik dalolva járták végig a rögös szertartás minden fázisát.

Haljanak a bűnösök!

Sziasztok!
Na most már tényleg kellemes hétvégét ❤️