Vétkes vagy!

39.

Nagyon fontos ez a két nő nekem. Egyikről sem tudnék lemondani. 
Pedig tudom, hogy Mercedesről muszáj lesz. Claudiát sose tudnám elengedni. 

Mercedes mentette meg az életem, és nem csak lelkileg adott nekem egy új életet. 

Ő volt az, aki felfedezte, hogy miért gyengültem le ennyire. Csak egy véletlen, egy óhatatlan pillanat, egy jókor időzített pofátlankodás mentett meg. Ugyanis Mercedes nem a megszokott időbe ment a konyhába, hogy főzzön teát. TEÁT. NYÁRON.

De ez lényegtelen, ugyanis Peter ekkor szórt valamit az ételemre.

Elmondása szerint Peter ijedt, zavart és meglehetősen ideges lett. Aztán az egész ételemet kidobta a kukába. 

Természetesen miután elmondta egyből kiszedtük a szemétből, és megvizsgáltattam az ételt és az italt is. Az eredményen annyira lesokkolódtam, hogy másodvéleményt is kértem. 

Az ember akkora pusztítást képes elvégezni, amit maga a magasságos Atya sem tud helyrehozni. Szerelemféltésből, önzőségből, bosszúból, gonoszságból. Talán így egyben ez a keverék képes lenne elpusztítani az emberiséget. 

Az ételekben és az italokban is nadragulya származékot találtak. Egy lassú, nagyon lassú idegmérget. Elenyésző mennyiségben gyógyító hatása van, kevés mennyiségben toxikus a szervezetre, nagy mennyiségben pedig halálos.

Különleges tulajdonsága, hogy szép lassan építi le az embert, először a rostokat, majd a belső szerveket állítja le. Az adagolás mértékétől függően a leépülés letarthat évekig, de akár egy óra alatt is képes végezni egy felnőtt, egészséges szervezettel. 

Nem tudom mi lett volna, ha Mercedes nem bukkan erre rá. Eszembe sem jutott volna, hogy mérgeznek. Mindig furcsán édeskés íze volt az elém rakott ételeknek, italoknak, de sosem gyanakodtam volna erre. 

Az is lehet, hogy mára nem élnék. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy én ennek örüljek-e vagy sem. 

Miután kézzel fogható bizonyítékokat tudtam az igazgatóságnak felmutatni, hogy Peter mérgezett, így a kolostorból azonnal kizárták, és egyetlen szicíliai kolostorban szerzett újra hivatást, az pedig történetesen abban a kolostorban volt, ahol Claudiat tartotta fogva. Hiába adott az élet egy csekély örömöt, és fellélegzést, abban a pillanatban visszatette a nyakamra a fojtóövet, ami napról-napra szorosabb lett. 

– Nem tehetsz semmit. Éld az életed abban a tudatban, hogy az életed értelme él, és a megmentésedre vár, láthatod minden nap, de nem tudsz rajta segíteni. Egyetlen rossz mozdulat, és a nyakát elvágom. Lehet tőlem megszabadulsz, de attól a hasogató szenvedéstől nem fogsz tudni, hogy elvettem őt tőled. Valamit, valamiért. Ez is csak ez üzlet. 

Ezek voltak az utolsó mondatai hozzám. És igaza volt.

Claudiat minden nap láttam, volt, hogy az ablaka alatt sírtam, imádkoztam, aludtam. 

A mai napig minden nap elmegyek hozzá, az ablakához. Él, de már csak vegetál. 10 év alatt semmit sem változott, a gyönyörűsége csak úgy rikít. Nincs sok neki hátra. És épp ezért nősültem meg. 

A házasság oltáránál, az élet katarzisánál megkellett tennem mindent. 

Az Úr színe előtt én is, és Mercedes is letisztult lesz. Tiszta lélekkel, tiszta szívvel állhat előtte az élet, ennyivel tartozom neki. És magamnak is, Claudiának pedig pláne. 

Az esküvő után elköszöntem mindenkitől. Búcsúztam, búcsúztam a hitemtől, a titulusomtól, az élettől. Készen álltam meghalni érte. Lehet, hogy a mennyben még 50 évet kell várnom rá, de megteszem. Nem bírok tovább ebben a földi kínban létezni.