Vétkes vagy!

26.

Pár órával később már kelt is fel a Nap. Egy szemhunyásnyit sem sikerült aludnom, és nem is akartam.
A fürdőszobába lemostam a véres hátamat hideg vízzel és bármennyire is fájt, etanolt is öntöttem rá.

A maradék pár órában fel-le járkáltam a szobámban, nem jött álom a szememre. Hogy szerethettem bele? Ez nagyobb bűn, mint bármi más ezen a földön.

Ugyanis a szerelem nem egy komfortos érzés. Delíriumos állapotba varázsol, hirtelen elfelejted, hogy ki vagy, honnan jöttél, mi a hivatásod, mi az életed értelme. Egy óhatatlan pillanatban képes az agyad arra ösztökélni, hogy a szerelmed az életed értelme. Hazugság. A szerelem a legkegyetlenebb manipulátor, mintha csak tükörszobába lennél, ahol a tükörképed helyett csak őt látod, és őt követed vakon. Borzalmasan megtévesztő.

Igyekszem a napot hibátlanul levezényelni, és nem arra gondolni, hogy remeg a lábam a fáradságtól. És basszameg még ez sem fontos. Ma szombat van, Claudia Peterrel van.

Nem volt a reggeli mise után semmihez sem kedvem, aludni pedig nem szerettem volna, mert akkor összezavarom a saját bioritumosamat.

Miért is ne látogathatnék el az árvaházba? Legalább megtudom figyelni, hogy Claudia rendesen végzi-e a dolgát. Igen, ez érdekel.

– Igyál kérlek. Valamiből muszáj erőt merítened. – mondja Claudia magas hangon, miközben egy kislánynak segít tartani a fejét, hogy tudjon inni.

Nagyon sok itt a beteg, járvány ütötte fel a fejét hetekkel ezelőtt, az árvaház nagy része komoly ellátást igényel.

– Mennyien vannak ma újak? – kérdezem az árvaház vezetőjét Evelyn-t, aki megállt egy pillanatra mellettem.

– 5 új kisgyerek van, négy fiú és egy kislány. – válaszolja.

– Basszameg. – motyogom az orrom alatt.

Megtámaszkodom az ajtófélfánál, keresztbe tett karokkal figyelem, ahogy Claudia sürög-forog a gyerekek között, azt se tudja melyikre figyeljen. De hol van Peter?

Próbálok feltűnés nélkül bekukucskálni a terembe, hátha meglátom Petert. Bár ne kerestem volna.

Az ablak alatti pamlagon ül, és Claudia lépteit figyeli annyira elvarázsolva, hogy engem észre sem vesz. Lila palástja alatt el van rejtve a keze, szigorú tekintettel figyeli a lányt. A vak is észrevenné, hogy fel van izgulva. Egy kikúrt terembe, ahol gyerekek haldokolnak.

Megköszörülöm a torkomat, hogy észre vegyen mindenki. Peter azonnal előveszi a kezeit a palástja alól, zavarodottan tekint mindenhová, csak nem rám. Pedig a szememmel már megöltem.

Claudia elmosolyodik és borogatást tesz egy fiú fejére.

– David Atya! – kiáltanak fel a kevésbé gyengéd gyerekek, és körém csoportosulnak. Leguggolok hozzájuk, engedem, hogy megöleljenek. Attól függetlenül, hogy nem olyan rég Claudiával kúrtam, ahhoz képest nagyon vidám ma. Szinte elolvad, ahogy nézi, hogy a kicsik körbe rajonganak.

Milyen kár, hogy fogalma sincs arról, hogy a háttérben Peter rá veri a faszát, amíg ő segít a gyerekeken.

Ennek az embernek ez a melegágya. Élvezettel figyeli a gyerekeket és Claudiát is. Le sem tudná tagadni, hogy milyen gondolatokat vált ki belőle. Ezért nem hibáztatom. Én sem tudok a közelében hű maradni magamhoz. De ő akkor is az enyém.

És majd, ha végre lecsaphatok rá, levághatom a puha pöcsét, és a szájába tömhetem, miközben kivéreztetem ezt el is mondom neki.

Álmodozzon csak, gondoljon csak rá, mert abban a pillanatában fogok lecsapni rá, amikor a legszebb részét éli meg az álmának. Csettintésre lesz minden rémálom.

– Az Úr áldjon meg benneteket, amikor megközelebb jövök már nem szeretnélek titeket betegnek látni. – mondom a gyerekeknek, megsimítom tűzforró arcukat és felegyenesedem.

Körbe nézek újra a terembe, Peteren végig nézek undorral és készülök távozni. Nincs kedvem jelentet rendezni itt. Pedig szívesen kirángatnám ezt a barmot innen és agyon verném. De ezeknek a gyerekeknek van elég bajuk.

Visszaérve a templomba még leültem kicsit dolgozni, hogy ne maradjon sok minden holnapra, és amikor ránéztem az órámra felkeltem a székemből és lementem a kertbe.

Mindjárt délután négy óra van, az apácák ilyenkor kint tevékenykednek. Figyelem, hogyan kapálnak, és virágokat ültetnek. Margaret azóta csendes lett, Elis nem szólt, hogy újabb szexuális tevékenység lenne a zárdában, így nem volt indokolt figyelnem őt tovább.

Jobban belegondolva totálisan megtudom most már érteni mit érzett az a lány. Az én kis Démonom mindenkit a vonzáskörébe csábít, és belé löveli a méreganyagot, amivel lebénítja az áldozatát és legyengíti.

Apropó gyengeség.

Mosollyal fogadom Claudiát, amint látom besétálni a kertbe. Peter nincs mellette, ami fura, de a mosolyom hamar elszáll.

– Mi történt az arcával Atyám? – kérdezi az egyik apáca, aki elsétál mellettem.

És a következő pillanat teljesen elsötétedik.