Vétkes vagy!

13.

A vére felpezsdítő, egy nagyon különleges koktél, ami olyan löketet ad, hogy képes lennék napokig ébren maradni.

– Nézz a szemembe! – a mostmár nyálas pálcám végét a szája elé helyezem, majd rányomom a puha ajkaira – Nem ezt akarom látni a szemeidbe. – tájékoztatom.

– Nem tudom mit kéne mondanom, mit akar látni Atyám. Peter ennek nem fog örülni. – annyi ereje maradt még, hogy oldalra rántsa a fejét és kiköpjön oldalra, kicsit összenyálazva ezzel magát.

A fapálcával a nyálcsóvát felcsúsztatom a rúdra, és szétkenem az arcán, amihez kifejezetten undorító arcot vág.

– Ne szemetelj. A mocskos nyálad képes lenne a betont is átmarni. – súgom neki.

Ezután a nevelőeszközt a farzsebembe helyezem, és ismét megemelem a fejét.

– Annyi, de annyi embert tereltem már jó irányba, mindenki egytől-egyig a helyes utat választotta mindenféle ellenkezés nélkül. Te sem leszel kivétel Démon. Hidd el nekem, garantálom a békédet. És továbbra sem fogsz beszélni Peterrel. Nem lesz hozzá merszed. Ugyanis ezt – kezemet becsúsztatom a ruhája alá, bugyiját zaklatottan félrecsúsztatom és megfogom a punciját. Egy pillnatra még én is megborzongok – Nos ezt csak is én hozom ki belőled. Sem Margaret, sem Peter, sem senki. És ezt itt és most te bizonyítod. – rákacsintok, nagy nehezen elemelem a kezemet a puncijáról és kapom a ruháimat a székről.

Kuncogok magamba egyet, majd lenyomom a kilincset, hogy távozhassak, de Claudia ijedten megszólal.

– Eressz le azonnal. – kiabál utánam. Megállok és hátrafordítom a fejemet.

– Isten őrizzen tőle. Vezekelj csak. Most van időd gondolkodni, és elmélkedni azon, hogy mikor nyitod ki a szádat.

Mielőtt még újra megszólalna, és valami olyat ejtene ki a száján, amitől dühbe jönnék, azelőtt távozok. Kulcsra zárom arra az esetre az ajtót, ha valamilyen csoda folytán kitudna szabadulni.

El fogom ereszteni. De még várok. Aludjon el. Vagyis inkább ájuljon el.

Addig visszatérek a hálószobámba, és lefürdök. Túl sok vér és mocsok ragadt ma a kezemhez, nem akarom tovább szennyezni magamat. Kimerítő ez a sok séta, kezdem kicsit unni, pedig még csak most kezdtem el. Nehogy még idő előtt megöljem. Nehogy...

Ledobálom magamról a gönceimet, és beállok a zuhany alá. A jéghideg víz párologni kezdd a felhevült bőrömön, nagyon jól esik a felfrissülés. Hátrahajtom a fejemet, kezeimet az égnek emelem, és imádkozom magamban.

Észrevehetetlenül motyogok a plafonra, jár a szám. De nem bírok koncentrálni.

Akaratlanul is eszembe jut az arca. A félő, rettegő, halálfélelmtől átitatott szemei. Ahogy belülről könyörög nekem. És meg is jelenik ebben a pillanatban előttem.

Itt térdel. Meztelenül, haját átitatja a hideg víz, az egész bőrén futkos a libabőr. Két kezével megérinti a vaskos, eres farkamat és húzogatni kezdi rajta a bőr gyengéden.

Teli lehelem a párás fürdőszobát, kéjes sóhajaimtól zeng a zárt tér.

Két kezemet megtámasztom a vizes kabin üvegoldalán, miközben elevenen él a kép előttem, hogy bekapja a farkamat és a szemembe nézve szopni kezd. Fejét ütemesen, és gyorsan mozgatja a merevedésemen, nyelvével közbe az erekkel játszadozik, fogaival aprókat harap rajtam. Keze a heréimre vándorol, és erősen belemarkol azokba.

Addig-addig folytatja ezt a viadalt, amíg nem érzem meg a villámcsapásszerű ütéseket a testemen, amíg nem szalad végig a végtagjaimba egy rúgás erősségű impulzus, ami darabokra szaggat. Olyan spontán élvezek az üvegajtóra, mintha csak kamasz lennék.

Elzárom a csapot, mielőtt még a víz lemosná a spermát, és kiszaladok a szobámba egy rongyért. Egy tiszta rongyért. Majd visszatérek a fürdőbe és felitatom az édes nedűmet. Olyan gyönyörű, olyan kibaszott édes.

Felveszek egy sötétbarna melegítőnadrágot, megfésülöm a borzos hajamat és egy zacskóba teszem a rongyot, amit ezután az oldalzsebembe csúsztatok.

Magamhoz ragadok egy vékony plédet, és párna híján egy inget, amiből úgy is rengeteg van. Mindenből ugyanaz a szabásminta, ugyanaz a szín, ugyanaz a fazon.

Kinézek a folyosóra, és bár már éjfél is elmúlt, nem árt elővigyázatosnak lenni. Sose tudhatjuk ki leselkedik a sötétben.

Leosonok a katakombába, ami a kolostor bejáratánál van, rögtön balra egy beeső kis zugon keresztül lehet lemenni.

– Ó, de elfáradtál. – állapítom meg, amikor belépek az ajtón.

Claudia kezei szétfeszítve továbbra is, feje előre van esve, válla teljesen kitekeredve. Csuklójából szivárog a vér, de semmi veszélyes nincs rajta.

Odalépek elé, és eloldozom a csuklóit egyesével. Megtartom a testét, ami azonnal rám dől, amint kioldoztam. Megcsappantja az orromat a jázmin illata, a frissessége, amit magából áraszt. Mennyei, teljesen elhomályosítja a gondolkodásomat.

Bár megtehetném.
Istenem, bár megtehetném.

Sziasztok!
Hupsz, még egy részecske 😘