Víz alatt

11.rész

Hope

Mibe másztam én bele? Az elmúlt két napban annyit agyaltam ezen, hogy a fejem is belefájdult. A végleges döntést ma reggel hoztam meg. Minél előbb közölni akartam ezt Kaydennel, úgyhogy még a munkahelyemről is elkéredzkedtem egy kicsivel előbb. Nem akartam telefonom ezt megbeszélni. Tegnap este még a barátnőmet is felhívtam. Nagy vonalakban mindent elmeséltem neki. Szó szerint mindent. Azt, ahogy megismerkedtem Kaydennel, ami Lucassal történt, hogy ez az "ismeretlen idegen" kétszer is kiállt mellettem a volt barátommal szemben. Egészen a vad ötletéig. Egyedül azt a részt hagytam ki, hogy vonzódok ehhez a férfihoz, aki most itt ül velem szemben. Mikor az előbb megláttam belépni azon az ajtón, össze kellett szorítanom a combom. Attól féltem megérzi a vágyódásom, ami nevetséges, tudom én. Nem lesz könnyű a kezemnek parancsolni. Legszívesebben az ölébe ülnék és beletúrnék abba a tökéletesen formázott hajába. Basszus Hope, állj le. Ennyire nem lehetek kétségbeesett? Megrázom a fejem, nem mintha ez segítene kiűzni ezeket a pajzán gondolatokat. Muszáj másra gondolnom.
-Hope?-istenem még ez a hang is szexi.
-Hmm?
-Minden rendben?-elkalandoztam.
-Persze, minden.-a nyomaték kedvéért még bólintok is.
-Akkor? Felolvasod amit írtál?-amit írtam...ja, igen persze, a lista. Kellett valami szabály erre a kamu kapcsolatra. Magamat is védenem kell. Megköszörülöm a torkom és felolvasom amit írtam.
-1. pont- Nincs szex!
2. pont- Nem akarok mindenben hazudni. Attól félnék, hogy elszólnám magam.
3. pont- Csók és az érintkezés belefér, de csak akkor ha szükséges.
4. pont- Meg kell szabnunk ennek az egésznek egy idő intervallumot.
5. pont-(legfontosabb) Nincs érzelem!
Egyenlőre ennyi, de ha neked is van még valami, akkor hozzá írom természetesen.-Kayden az állát dörzsöli, majd elmosolyodik.
-Meglep mennyire felkészülten jöttél ide. Egyik ponttal sincs bajom. Te segítesz nekem és ha te csak úgy vállalod, hogy ezt mind betartjuk, nekem megfelel. Az esküvő két hét múlva lesz, ahogy azt már mondtam. Addig be kell, hogy mutassalak a szüleimnek, de azt akár már hétvégén letudjuk rendezni. Konkrét időre nem gondoltam. De ha ragaszkodsz hozzá, talán három hónap?-Basszus.
-Én azt hittem az esküvő után "szakítunk"!-Kayden csóválni kezdi a fejét.
-Nem jó! Senki nem venné be, hogy tényleg együtt voltunk. Valamennyire valósnak kell lennie. A három hónap reálisabb, annyi idő alatt az ember kicsit megismeri egymást és tudjuk azt mondani, hogy nem működött köztünk.-igaza van, erre nem is gondoltam.
-Ha gondolod, 6. pontnak belevehetjük azt is, hogy bármikor kiszállhat a másik ha már soknak érzi.-ez egy remek ötlet.
-Rendben, ez így jó lesz. Beleírom. Van egy-két dolog amit meg kéne még beszélnünk mielőtt a szüleiddel találkoznék.-felhúzza a szemöldökét, kérdőn néz rám.
-Hol találkoztunk? Mióta vagyunk együtt? Alig tudok rólad valamit!
-Holnap ráérsz?-dolgozok, de utána...talán belefér. Anyu kibír még nélkülem egy órát.
-Munka után egy órát még tudok maradni. Találkozzunk a kávézóban?!-Kayden elmosolyodik. Oh istenem, az a mosoly. Már ettől beindulok. El kell innen mennem!
-Ott leszek!-az ajtó kinyílik és egy idősebb nő lép be rajta. A korához képest gyönyörű. Kosztümöt visel, a haja kontyba kötve. Amint beljebb ér megtorpan.
-Oh, elnézést. Azt hittem mára már végeztél. Rebecca nem volt már itt és azt hittem...mindegy is. Nem zavarlak ha tárgyalsz.-végül is nevezhetjük annak is.
-Semmi baj, anya. Maradj. Igazából jó, hogy itt vagy.-Kayden gyorsan mellém lép és átöleli a derekam, szorosan magához húz. Mi a fenét művel? Ja igen, 3. pont! Ez még belefér. A fülemhez hajol.
-Tudom nem így terveztük, de ha már így alakult. Nem lesz baj, csak természetesen.-mi? Természetesen, ez most komoly? Én erre még nem vagyok felkészülve! Az anyja arcát el nézve, ő is meg van lepődve. Hát, üdv a klubban!
-Anya szeretném bemutatni Hopet, a barátnőmet. A hétvégén akartam elvinni hozzátok, de ha már így alakult...-az anyja alaposan végig mér, majd hatalmas mosoly terül el az arcán.
-A barátnőd? Erről mért most hallok először?-meg se várja a fia válaszát, azonnal hozzám lép.
-Maria Ross vagyok, de hívj csak Marianak. El se tudom mondani mennyire örülök neked!-mosolyt erőltetek az arcomra, elfedve a csodálkozásom. Aztán hirtelen Kayden anyja megölel. A kezeim esetlenül lógnak, míg azon kapom magam, hogy én is viszonozom az ölelését. Maria elhúzódik és rám néz. Muszáj megszólalnom, a végén azt gondolja rólam nem vagyok épp elméjű.
-Örülök a találkozásnak. Kayden nem mondta, hogy Ön ennyire gyönyörű!-Maria csak legyint egyet a levegőbe és felnevet. A fiára néz.
-Kedves, bájos és nagyon csinos. Hol bújtattad eddig fiam?-érzem, ahogy elpirulok. Kayden megfogja a kezem és megszorítja.
-Én magam is csak nem rég találtam rá.-mélyen a szemembe néz, amitől pillangók kezdenek el repdesni a hasamban. Nem jó ez így, nagyon nem!
-Nem akarok udvariatlan lenni, de nekem most mennem kell. Az édesanyám már vár.
-Persze megértem. Én is megyek, nem zavarok tovább. Hétvégén várunk!-még egyszer a fiára néz.-Annyira örülök nektek!-az ajtóból még int nekem, majd távozik. Lesznek még itt problémák. Könnyebb lenne a helyzet ha Kayden anyja egy igazi boszorka lenne, de nem az. Jaj nekem!