Víz alatt

7.rész

Hope-al még órákon keresztül ültünk abban a kicsi kávézóban. Nem akartam elválni tőle. Jól éreztem magam, sok mindent megtudtam róla. Az anyukájával él egy albérletben. Sajnos az édesanyja beteg. Beszédzavaros, nem lehet gyógyítani. Sok-sok gyakorlással húzni lehet az állapotát, de soha nem fog meggyógyulni. Már most nehéz őt megérteni sokszor, de Hope nem adja fel. Csodálom a kitartását, nem lehet könnyű neki sem. Az élet már ilyen fiatalon próbák elé állította.
Beszéltünk a munkájáról, kiderült, hogy imádja és ha tehetné se választana mást. Hope csodálatos. Mielőtt hazament volna átadtam neki a névjegykártyám. Remélem felhív. Megmondtam neki ha szeretne beszélgetni szóljon, én szívesen találkoznék vele újra. Persze csak barátként. Neki most nem fér bele más az életébe és én ezt tiszteletben tartom. Miután elváltunk már nem mentem vissza az irodába, nem volt értelme. Késő volt és nem is igazán volt kedvem. Haza érve a lakásomba nyomasztott a magány. Rátelepedett a vállamra és nem akart onnan eltűnni.  Az utóbbi időben sokkal jobban érzem az egyedüllét árnyoldalait mint ezelőtt. Megtelepszik a szívemen és az agyamon, nem tudom elűzni.
Anya és Liam is többször hívott. Vissza kellene hívnom őket, de nem sok kedvem van. Erőt veszek magamon, előbb anyámat tárcsázom.
-Na végre, édes fiam. Hol a fenébe voltál? Órák óta próbállak elérni.-hagyom hagy mondja a magáét. Talán előbb szabadulok.
-Sajnálom, a telefonom le volt némítva, dolgoztam.-ezt hívják kegyes hazugságnak, nem igaz? Nem fogom elmondani neki, hogy egy lánnyal voltam. Csak kombinálna.
-Tudom, hogy ez az esküvő és a Tiffanys dolog megvisel, de ne gubózz be újra. Mi itt vagyunk neked.-megint a régi nóta, kezdem unni.
-Anya, mondtam már, hogy nem érdekel Tiffany. Oly annyira, hogy elmegyek az esküvőre. Megmutatom mindenkinek, hogy túl vagyok rajta.-anyám sóhajtozik, nem hisz nekem. Nem vagyok meglepve. Bármit mondok, vagy teszek, szerinte csak tagadom. Hogy tudnám bebizonyítani neki az ellenkezőjét?
-Biztos ezt szeretnéd? Nem kötelező, senki nem várja el, hogy ott legyél. Az apád se, én se.-ezt tudom, de most már nagyon kezd elegem lenni abból, hogy mindenki tojáshéjon lépked körülöttem.
-Biztos anya, de most mennem kell. Még van pár irat amit át kellene néznem. Holnap beszélünk.-amilyen gyorsan csak tudok elköszönök és lerakom a telefont.
Már csak Liam van, de ő könnyebb eset mint az anyám.
Rányomok a hívásra és szinte azonnal felveszi a telefont.
-Remélem azért nem vetted fel mert valami csajt döngettél.-neki más eszébe se jut. De most legalább félig igaza van.
-Csajjal voltam, de nem úgy, ahogy te gondolod. Emlékszel a kávézóban a pultos lányra? Aki kiszolgált minket?-szó szerint lehet hallani, ahogy forognak a fogaskerekei. Ez engem is megmosolyogtat.
-A hosszú szőkésbarna hajú? Akinek az idomai olyanok mint a...
-Igen, ő!-nem akarom, hogy befejezze a gondolat menetét. Nem vagyok kíváncsi a vulgáris jelzőire.
-Persze. Mi van vele?-az lesz a legegyszerűbb ha csak kimondom.
-Napok óta visszajártam a kávézóba, őt keresve. Nem volt bent. Ma viszont összefutottam vele a parkban. Eléggé ki volt bukva. Rajta kapta a barátját egy másik csajjal. Bár az volt az eredeti tervem, hogy randira hívom, de ez most neki nem opció. Csak barátkozni akar.-Liam felnevet. Tudtam, hogy ilyesmi reakciót kapok tőle, nem vagyok meglepve.
-Most ez komoly? Nem pátyolgatni kellett volna, hanem felvinni hozzád. Felajánlhattad volna, hogy te segítesz elfelejtetni vele a rossz kedvét.-neki mindenre ez a megoldása.
-Ne magadból indulj ki. Eléggé kedvelem. Nem elég, hogy gyönyörű, de mellette még okos, kedves, vicces. Talán ha kitartó leszek, van esélyem nála.-tudom, hogy ő nem ért velem egyet, de ismer már. Én nem vagyok olyan mint ő.
-Sajnálom, én csak azt hittem egyenlőre nem akarsz semmi komolyat.-nem is akartam, amíg meg nem láttam Hopet.
-Ez változhat. Jó volt valakivel kicsit beszélgetni. Anyám így is kiakaszt. Az előbb beszéltem vele. Elmondtam neki, hogy megyek az esküvőre. Bárki bármit mond, túl vagyok Tiffanyn. Épp itt az ideje, hogy ezt meg mutassam neki és a többi embernek is.-nem mindenáron akarom ezt bizonygatni, de...
-Basszus, van egy ötletem. Kérd meg ezt a csajt, kísérjen el. Játssza el, hogy ő a barátnőd. Erre senki nem gondolna, hogy csak színlelitek. Másfelől meg azt látnák, hogy  tényleg túl vagy rajta.-ez egy szörnyű ötlet. Hope nem menne bele.
Minél tovább jár az agyam, képtelen vagyok elvetni ezt az ötletet. Talán mégis működne.
-Szerinted bele menne?
-Hát egy kérdést megér. Nem veszthetsz vele semmit.-ez igaz. Maximum kinevet, de egy próbát megér.
Még pár szót váltunk Liammal, majd tőle is elköszönök. Holnap elmegyek a kávézóba és beszélek Hope-al.