I Am The Luna

44.rész🔞

ZARA.

A szívem dobog, ahogy érzem feláll. - Ha megbocsátasz. - mondom halkan és épp el akarok lépni a fürdőszobába, amikor megragadja a csuklómat, és visszaforgat a karjaiba.

A meztelen bőrén kiáradó hőség szinte éget. Testének minden porcikája hozzám simul... a fenébe a farka is... de a tekintete az, amitől elájulok.

- A második legnagyobb ajándékot adod, amit valaha is remélhetek, aztán elmenekülsz? - kérdezi az arcom oldalát markolva.

Ne...

Elakad a lélegzetem, és becsukom a szemem, próbálok fókuszálni. A közelsége... az érintése... Ma már így is átléptünk egy olyan határt, amit soha nem kellett volna. Basszus, a történtek gondolatától is újra összeszorul a szívem.

- Szóval... Minden dolog ellenére... megérdemled, hogy találkozz velük, és ők is megérdemlik, hogy ismerjék az apjukat.

Kinyitom a szemem, és azon kapom magam, hogy a felvillanó ezüst szemeibe nézek. Annyi érzelem van bennük és olyan intenzitással bámul velük, hogy kénytelen vagyok félrenézni.

- Nézz rám, Zara! -hangja lágy, rekedtes és halk, ahogy arra kényszerít, hogy fordítsam vissza a fejemet. Az orra megsimítja az enyémet, mielőtt a homlokát az enyémhez érintené.

"Köszönöm." - mondja halkan.

A keze, ami a könyökömet fogta, most szorosan a derekam köré fonódik.

Lehunyom a szemem, lehajtom a fejem, hogy ne lássa, mit csinál ez velem. Elengedi az arcomat, megfogja a tarkómat, miközben a mellkasába húz, fejét az enyémre támasztja.

Ez egy intenzív pillanat, de az, hogy meztelen van, kissé kínossá teszi a dolgokat számomra.

- Tudom, hogy boldog vagy, de igazán felöltözhetnél. - suttogom elhúzódva. Muszáj, különben újra akarni fogom őt.

„Rendben". - mondja és elenged, mintha nem akarna felzaklatni.

Kínos csend ül köztünk, miközben ujjaival a hajába túr. Megrázom a fejem, elrejtve a mosolyomat, miközben elfordulok és elindulok a fürdőszoba felé.

Mindenem fáj..

Még mindig nem fogja vissza magát szex közben. Az ajkamba harapok, a magom összeszorul, mielőtt a vállam fölött ránézek.

- Jó éjszakát, Sebastian... holnap keresni foglak. - mondom a fürdőszobába lépve.

Már majdnem becsukom az ajtót, amikor megállít, megragadja az ajtót, és megakadályozza, hogy becsukhassam. A szemem elkerekedik, és felvonom a szemöldökömet.

- Segíthetek?

- Az ingem. - mondja pimasz mosollyal.

- Ó... - mondom lenézve.

Nekidől az ajtónak, és keresztbe fonja a karjait, ami egyértelműen mutatja, hogy nem készül elfordulni.

Milyen szemérmetlen.

Szúrós kék szeme rajtam van, levetkőztet velük és bármennyire is azt akarnám mondani neki, hogy forduljon el... inkább úgy döntök, én is felhúzom egy kicsit. Így a következő pillanatban hátat fordítok neki, lassan lecsúsztatva az inget a vállamról.

Hallom, ahogy felgyorsul a pulzusa. Elmosolyodom, miközben hagyom, hogy a csuklómnál megálljon az anyag, mielőtt lerántom és az egyik karomat a melleimre teszem; végül könnyedén megfordulok és felé nyújtom.