I Am The Luna

48.rész

ZARA.

Fáj a vállam, az egész testem sajog, úgy érzem magam, mintha elgázoltak volna. De amint meglátom, hogy ott ül, elfelejtem az egészet.. annak ellenére, hogy nem állok készen arra, hogy rendbehozzuk a dolgokat.. és még ha akarnám is...

Időre van szükségem. Még mindig fáj a szívem, de ugyanakkor rettegek, rettegek attól, hogy bármikor történhet velünk valami.

- Kék szemek... - mondja mélyen összeráncolva a homlokát. - Kinek van olyan szeme, mint az enyém?

Nézek rá enyhén összevont szemöldökkel. - Nem tudom... elég éles a szeme. Az a fajta szem, ami nincs akárkinek... - merengek és lassan hátradőlök a párnáimra.

- Ez egy nyom és dolgozom rajta. -  mondja, egy pillanatra lenéz, és elgondolkodik azon, amit az imént mondtam, mielőtt felnéz rám.

- Talán... talán jobb lenne, ha távol maradnék tőled. Nem sérültél meg, amíg vissza nem tértem a képbe... ez egy rossz döntés volt részemről. Sajnálom."

Felnézek rá, és arra az életre gondolok, amit nélküle éltem eddig.. Őszintén szólva az elmúlt időszakban élveztem a jelenlétét... még ha néha fájt is...

Ugyan nem fogom beismerni, de kicsit  kezdtem újra hozzászokni. „Nem, ezt együtt kell csinálnunk. Úgy értem, aki emögött áll, az hajthatatlanul el akar választani minket.. és biztos nagyon jó oka van rá."

Lassú vigyor suhan át az ajkán, míg azon tűnődöm, hogy túl sokat mondok-e, mert még kába vagyok a gyógyszerektől.

- Vagy csak azt akarod, hogy a közeledben legyek?

Miért hat rám olyan erősen ez a mély torokhang?

- Álmodozz csak.

Megforgatom a szemeimet, miközben veszek egy lélegzetet és a párnáknak dőlök megharapva alsó ajkamat.

Feláll, majd fölém hajol. Beállítja az ágy helyzetét, az illata behatol az érzékeimbe. Felpillantok rá. Ebből a szögből tökéletesen látom a cizellált állkapcsát és ádámcsutkáját.

Lenéz rám, tekintete az ajkaimra merül, mielőtt nyelne egyet, enyhe izgalmat teremtve.  Két oldalamra teszi a kezét az ágyon és közelebb hajol. Nem nézek félre , dacosan tartom a szemkontaktust.

- Ha ez a helyzet, kis Róka; akkor valószínűleg attól a pillanattól fogva álmodom, amikor azt mondtad, hogy elalélsz tőlem. - suttogja.

A szívem dörömböl, ahogy közelebb hajol, orra a nyakamat súrolja, amitől elakad a lélegzetem.

" Bastien... én..."

Jó kezemet a mellkasomra teszem, de csak arra tudok gondolni, hogy milyen érzés a mellkasa az ujjaim alatt...

„Mindig isteni illatod van..."

A szívem összeszorul a szexi suttogásától.. egy részem azt akarja, hogy ne tartsa tiszteletben a kívánságaimat és folytassa amit elkezdett.

Ám ekkor hirtelen hátramozdul és beletelik egy másodpercbe, hogy rájöjjek, nyílik az ajtó, ő pedig olyan természetességgel áll az ágy mellett, mintha mi se történt volna.

- Az orvosok azt akarják, hogy itt töltsd az éjszakát, de nekem vigyáznom kell a gyerekekre.

- Akkor figyelni fogom - mondja Sebastian.

Apa összeráncolja a homlokát. „Az nem szükséges. Ne feledd, még nem bízom benned teljesen."

- Biztosíthatlak, nem engedem, hogy bármi is történjen vele a jelenlétemben.