I Am The Luna

39.rész

SEBASTIAN.

Egy hét múlva végre elérkeztünk a várva várt üzleti találkozóhoz. A nagy ablakokon át látom a távolban a hóval borított hegyeket. Ez a hely gyönyörű, de közel sem olyan szép, mint az előttem ülő pimasz vörös hajú.

Egy ovális asztal körül ülve, itt mindenki megkapja a lehetőséget, hogy megmutassa, mit kínál. Mindössze öt cég jutott el idáig, és természetesen az enyém sem maradhatott ki a sorból.

De én csak Zaráért vagyok itt és most még jobban örülök, hogy eljöttem, mert nem számítottam arra, hogy Harrison örököse is itt lesz…

Meglehetősen rossz hírneve van:
Martin Harrison, a húszas évei közepén járó férfi, akit többszörös bántalmazással, kábítószer birtoklással és azzal való kereskedelemmel vádolnak.

Nyilvánvaló, hogy az apja hozta ide, hogy megmutassa neki az üzletkötés menetét, de láthatóan ez őt cseppet sem érdekli. Fáradtan és unottan ült a székén, amíg Zara be nem lépett az ajtón.. Azóta meg folyamatosan rátapad a szeme.

– Köszönöm, Oscar úr. Az ügyfél, Morgan Harrison milliárdos, aki jelenleg több fontos üzletág feje. - mondja.

Már csak három cég tart előadást.

Az egyik a tőlem nem messze ülő  barom, akinek a szeme Zara melleire akadt és ez engem  kibaszottul feldühít… de ő legalább nem olyan nyilvánvaló, mint Martin Harrison. Aztán ott vannak  Toussaint-ék, és végül mi, hogy megtartsuk a bemutatónkat.

Zara az asztal másik oldalán, tőlem kicsit lentebb ül. Piros blúzt visel, bebújtatva fehér ceruzaszoknyájába, és kurvára hazudok, ha azt mondom nem néztem meg…

Látom a melltartója csipkés körvonalát az ing alatt, ami mindig olyan enyhén áttetsző. A dekoltázsának árnyéka  baromi csábító…

A haja kifinomult kontyba van tűzve, kis fülbevalók a fülében.  A piszkos fantáziámat, hogy ezen az asztalon basszam meg most azonnal, csak rontja a rajta lévő szemüveg. Nagyon elegáns és határozott, de ezzel csak az eszem veszi.

Biztos vagyok benne, hogy most nem csak én fantáziálok róla.., de ő az enyém, nem az övék!

– Ms Toussaint – mosolyog rá Martin. - szeme sarka ráncos.

– Magának is jó napot, Mr Harrison. - válaszol halkan, majd kiveszi az iPadjét és az aktáit a táskájából.

Rámosolyog egyet, ő pedig viszonozza..

Ez kicsit kezd túlmenni az " udvariasan barátságos" kategórián. Hirtelen feláll, a szemem pedig automatikusan domború fenekére téved, ahogy az asztal elé tart. Lehetetlen tagadni, hogy ahogy mozog,  az az  öröm erős hullámát küldi át rajtam. Másra sem tudok gondolni, csak hogy milyen jó lenne belemélyeszteni a fogaim azokba a barackokba. Szerencsémre most olyan helyen áll, ahol még jobban láthatom őt.

Egyike a három nőnek a szobában és bár tudom, hogy kiváló üzletasszony, túlságosan gyönyörűen néz ki ahhoz, hogy itt legyen.

Magabiztos, kecses és lényegre törő, ahogy magyarázza a Toussaint Holding tervét, ha megkapnák a projektet.

Megérdemli a munkát. A megközelítése új, más és határozottan nagyon hatékony. De azt is tudom, hogy függetlenül attól, hogy milyen jó az üzleti stratégiája, a fiatalabb Harrison megadja neki a munkát.

Látom a szemében, hogy vágyik rá, miközben az idióta apja egyszerűen örül, hogy végre érdeklődik a munka iránt. Nem veszi észre, hogy jobban érdekli a nő.