I Am The Luna

51.rész

ZARA.

Nézem a tükörképemet a tükörben.

Talán kissé eltúloztam..

A hajam egy sima kontyba van tűzve, a szemem pedig füstös, ajkaimon nude színű rúzzsal.

Sötétkék ruhát viselek, enyhe csillogással , ami egy zsinóros, kötőfékes nyakkal eléri a padlót, megmutatva az oldalam és hátam.. illetve van  egy hasíték a combomnál.

Az általam tervezett nyakláncot viselem, amely három láncból áll,  a mellem fölött ülő háromszög szimbólummal. Időben elkészült és olyan, amilyet kértem.

Tökéletesen kiemeli a lényeget.

Ez az egyetlen ékszer, amit viselni fogok. Egy nyilatkozat a karjaimat betakaró henna mellett.

A minta részben virágos, de a Vérben Született szimbólumból legalább hat mindkét karomon szerepel. A hátam közepére szintén rajzoltattam egyet, hozzáadva arany és kék csillámokat, hogy még inkább hangsúlyozzák.

A hasítékból kiálló bal lábamra is henna került. Akárcsak a hátamon, egyszerűen a szimbólumból áll.

Minden kész. Mostmár még inkább furdal a kíváncsiság , hogy vajon ki fog reagálni… ki ismeri fel? Rengeteg szövetséges alfa és fontos személy lesz jelen.

Pont lesimítom a ruhámat, amikor kopogtatnak az ajtón és anya belép. – Ó, Zara, sietned kell…

Hirtelen eltávolodik, amint a szeme rám esik; arca elszíneződik, ahogy megragadja az ajtókilincset és földbe gyökerezik a lába.

– Ezt a reakciót reméltem ma este a  jelenlévők között, anya… de nem tőled. – mondom homlokráncolva.

Felismeri, vagy tud róla valamit? Korábban bármikor rákérdeztem, mindig csak egyszerűen elvetette, mondván, hogy ez csak egy anyajegy, de a mostani reakciója mást mond.

"Változtassunk. Most." – mondja élesen anya, ahogy belép a szobába és becsukja az ajtót. Megragadja a karomat, majd azonnal elkezdi súrolni a hennát.

– Anya, ez hennafolt. Ez nem jön le.  – mondom halkan és őt figyelem. A szíve nagyot dobban, és szűkszavúan néz fel rám.

"Mi az? Mit tudsz?" – kérdezem tőle feszülten.

Lenéz, kezei remegnek, ahogy az immár vörös karomat bámulja. A dörzsölés nem tett mást, csak irritálta a bőrt.

– Csak azt tudom, hogy rejtsd el ezt – ezt a nevetséges –  bármit is próbálsz bizonyítani! Hacsak nincs halálvágyad!” – mondja remegő hangon. Annyi gyűlölet és neheztelés van a hangjában, hogy szinte megdöbbentett.

Megfogom a könyökét: „Anya. Anya, kérlek mondd el. Sajnálom, hogy megbántalak, de minden, ami történik, ennek köszönhető. Valaki tudja, hogy Vérben Született vagyok. Mindent tudnunk kell és ha van valami, amit tudsz, kérlek, mondd el nekünk."

"Nekünk? Ki más.. - istennő! Az apád… ő tudja? – suttogja, és az arca még hamuszürkebbé válik.

„Anya…”

– Zara, kérlek, hagyd abba! - még jobban eszét veszti, ahogy ismét felkapja a sminktörlőmet és elkezdi dörzsölni a karjaimat.

A henna nem jön le…

"Anya!"

Kopogtatnak az ajtón. - „Zara! Minden rendben?” – szólal meg apa hangja.

– Gyere be, apa. – mondom, annak ellenére, hogy anya hevesen rázta a fejét.