I Am The Luna

49.rész

ZARA.

Két nap telt el a lövöldözés óta, és bár Sebastian életben van, az orvosok szerint még mindig kritikus állapotban van. Szerencsére a teste harcol és tudom, hogy nem fogja feladni.

Csak időre van szüksége, hogy meggyógyuljon és hagyja, hogy a teste végezze a munkát. A falkaorvosunk is azt mondta, hogy Sebastian gyógyulási sebessége olyan, amilyet még nem látott és sokkal gyorsabban gyógyul, mint egy átlagos Alfa.

Örömmel hallottam, hogy az én őrült, dühítő, mégis szexi Alfám túl lesz ezen.

– El kell mondanunk a King-éknek. – mondom csendesen és apára nézek.

Hazaértünk és bár sikerült úgy intéznem a dolgokat, hogy az emberei hallgatnak erről.. tudom, hogy el kell mondanom a családjának, mert azt hiszik még mindig üzleti úton van.

És ha én nem mondom el nekik, az emberei megteszik. Néhányan már most is haboztak, de Daniel és James segítettek áthidalni ezt.

Apa felsóhajt. – Igen, tudom és feltételezem, hogy meg is  fogod tenni.

„Meg kell. Ez már nem vicc vagy olyasmi, amit titkolhatnánk. Mindannyian veszélyben vagyunk…”

„Olyan ez, mint egy lépés előre és tíz hátra”, mondja James halkan. Ránézek, és szomorúan mosolygok.

Meg tudom érteni…

Amikor visszatértünk, elmondta nekem, hogy Valerie agya többször is aktivitást mutatott. És a hold remélem, hogy még többet fog segíteni neki.

„Ez egy halálos harc volt… valószínű, hogy Sebastian látta a támadót.” – mondja James, miközben a Sebastian testét borító sérüléseket, égési sebeket és zúzódásokat nézi.

Erőszakosan megtámadták.

Brutálisan.

A halálát akarták.

A kezei is összevissza vannak vágva és én nem akarom, hogy a gyerekek így lássák. Nem ez az első emlék, amit szeretnék, hogy megőrizzenek róla.

A bűntudat, amit érzek, még rosszabb. Bárcsak hagytam volna, hogy maradjon… Mondtam neki, hogy menjen, csak a gyerekekre és a saját biztonságomra gondolva. Nem gondoltam volna, hogy ő lesz a következő célpont…

– Visszamegyek – mondom halkan.

"Vissza?" – kérdezi élesen apa, miközben közelebb lépek Sebastianhoz, és gyengéden megsimogatom az állkapcsát.

– Igen, visszamegyek, és átveszem a helyemet Lunaként… amíg jobban lesz. Elég a bujkálásból, nem fogok engedelmeskedni ennek a szörnyeteg fenyegetéseinek. Itt az ideje, hogy megmutassam neki, hogy egyesülünk és én vagyok az ő Lunája. Azt akarta, hogy térjek vissza… szóval ezt fogom tenni… oda kell mennem és a magam módján kell intéznem a dolgot. - mondom.

– Igen, te átkozott lány, ez az. Te vagy a mi  Lunánk. A falka nem fog hibáztatni. Gyere haza.” – mondja James, amitől apa ingerülten néz rá. – Jaj, bocsánat, Alfa…

– Vigyázz a szádra. – mondja apa szúrós tekintettel.

Bólintok… – Tudom… és ezért szeretnék engedélyt kérni, hogy magammal vigyem a biztonsági csapatomat….

Azokat akik ott voltak  az első naptól kezdve és megbízom bennük – kérdezem.

Tudom, hogy sokat kérek, de meg kell próbálnom.

– Te lettél a falka következő feje… és máris itthagysz engem? – kérdezi apa csendesen.

A hangja érzelemmentes, de tudom, hogy ideges. Odamegyek hozzá, miközben James némán elhagyja a szobát.