I Am The Luna

53.rész

ZARA.

- Jó éjszakát, Ms Toussaint. Nagyon le vagyok nyűgözve, hogy milyen messzire jutott. Ó, és... - Alpha Robert előrehajol. - Remélem már jobban van.

- Köszönöm, jól vagyok - mondom, és könnyedén megérintem a vállam.

Nyilvánvaló, hogy nem akarta nyíltan megemlíteni, hogy lelőttek; és persze azt sem, hogy ez beárnyékolja a mai ünnepséget.

„Örömmel hallom. Maga egy hős és rendkívül bátor." - mondja, majd elmegy, Axel pedig zsebre tett kézzel közeledik.

Az arckifejezése egyértelműen azt mutatja, hogy nagyon mondana valamit
- Ne most, Axel. - mondom halkan.

Az éjszaka véget ért, én pedig nem vágyom másra, csak hogy hazatérjek a családomhoz.

Apa azt mondta, hogy dolga van.. és biztos vagyok benne, hogy a korábban távozó anya-lánya párosra gondolt.

Őt leszámítva a legtöbb vendég is távozott már. A falka néhány tagja maradt még itt , a személyzet pedig hamarosan nekilát a takarításnak.

- Zara, beszélnem kell veled.

A szavai élesek, majd hirtelen megragadja jó karomat és a kocsija felé húz.

- Axel! - már éppen kiáltanék, hogy engedjen el, amikor a keze a számhoz tapad, megállít és az egyik karja a derekam köré fonódik. Körülnéz, mjad az árnyékba húz.

„Hagyd abba ezt. Ha okos vagy, Zara... nem csinálsz jelenetet... hihetetlenül nagy ostobaság volt, amit ma este műveltél - suttogja.

Megsimogatja a fülemet.

A szemeim felvillannak, legszívesebben most azonnal megfejelném , de nem teszem. A szívem még mindig hevesen kalapál, ugyanakkor kíváncsi vagyok, hogy miért nem akar annyira beszélni  velem.

Ő tud valamit?

Amikor látja, hogy már nyugodt vagyok és nem veszekedek tovább, lassan elenged.

"Mi van?" - kérdezem dühösen ránézve.

- De legközelebb ezt meg ne próbáld! - figyelmeztetem továbbra is ingerülten.

Tekintete a nyakláncomra esik, mielőtt megrázná a fejét. - Tényleg Zara? Komolyan ez a legnagyobb gondod most?

- Akkor mondd el, mi az? - válaszolom még feszültebben.

- Menjünk innen.

Nem megyek sehova senkivel...

"Nem."

„Zara. Nem itt." - motyogja körbepillantva.

- Bízz bennem... ne itt kint...

- Akkor nálam. Beszélünk a kastélyomban. - mondom ki, épp akkor, amikor az őreim a látómezőbe sietnek és kilépek az árnyékból, majd valaki riasztja a többieket.

- Zara asszony... - mondja megkönnyebbülten Leo, az egyik őr, amikor meglát. Ő az egyik újonc. Mióta elvesztettük az előzőeket, apa több megbízható embert is kijelölt a helyükre. A testük olyan könnyen a földre hullott, amikor lelőtték őket, hogy még mindig kiráz a hideg.

Ó, milyen könnyű véget vetni egy emberi életnek...

- Hazavisszük, asszonyom - mondja Alaric, egy másik őr.

Ekkor Axelre pillantok. - Találkozunk a kastélyomban - mondom gyorsan.

Összeráncolja a homlokát, de bólint.