I Am The Luna

50.rész

ZARA.

– Úgy mondod, mintha érdekelne… egyszer sem engedted meg, hogy mi vagy Sebastian lássuk a gyerekeket. Egyébként is, mi dolga volt veled? " - kérdezi.

Ráncolom a homlokomat. Mintha annyira megerőltették volna magukat, hogy lássák a gyerekeket..
Oké, talán Sebastian nem akarta, de ettől függetlenül nem mintha megpróbálták volna.

– Elnézést kérek ezért – kezdem és úgy döntök, hogy én leszek a jobb ember.

– Ami Sebastiant illeti… mi… újraélesztettük a kapcsolatunkat.

Lehunyom a szemem, remélve, hogy ezzel nem rontom a helyzetet. Bár szerintem Sebastian egyszerűen mulatságosnak találná a  jelenlegi szituációt.

„Ó? Szóval összegezzük. Évekig távol tartottál minket a gyerekektől, aztán hirtelen visszatérsz Sebastianhoz és ekkor hirtelen megtámadják. Erre most akarsz velünk baráti csevejt folytatni? - Aran szavai csípnek.

- Mert azt hittem, hogy jobban aggódik az állapota miatt, mint amiatt, hogy miért én hívom? Egyszer sem kérdezte, hogy van, Mr. King…

– Azt mondtad, jól van. Tudom, hogy a fiam elég erős ahhoz, hogy felépüljön.” – mondja szűkszavúan.

– Akkor… szeretné
látni őt? - kérdezem.

– Igen… – Agatha megszólal, de én azt  várom, hogy Aran megszólaljon.

– Nem lépünk a falka földjére. Mivel ti ketten újra egy pár vagytok, nem gondolod, hogy haza kellene hoznod a fiamat és az unokáimat?

„ Dehogynem. Amint összekészítem a dolgaimat és Sebastian egy kicsit jobban van, hazaviszem. ” – mondom.

Ezt a beszélgetést nem most fogjuk megejteni. – Siess.

– Úgy lesz. Köszönöm az idejüket, Mr. és Mrs. King. További szép napot.” -  Aran leteszi, én pedig felsóhajtok.

A köztünk lévő kapcsolat már nem lesz olyan, mint régen, de azt hiszem, ez várható volt…

Nem azért megyek vissza, hogy tökéletes Luna legyek. Visszamegyek az üzleti életemért, egy küldetéssel a fejemben és nem engedhetem meg magamnak, hogy hibázzak.

Felállok, Valerie szobája felé indulok. James ott erősíti a párnákat a feje alatt. Amikor felébred, és tudom, hogy fel fog,… együtt akarom látni őket.

– Miért nézel így rám? – kérdezi és felvonja a szemöldökét – szórakozott mosoly az arcán.

"Hogy?" -  kérdezem.

– Mintha sírni akarnál. -  mosolygok.

– Nem, csak azt akarom, hogy felébredjen és rájöjjön, hogy ti ketten összetartoztok – mondom halkan.

Mosolya hirtelen elszáll, majd lenéz. „Nem tudom, megérdemlem-e… azok után, amit tettem…”

Összeráncolom a szemöldököm, fejemet billentve. Valerie ezt sem volt hajlandó elmondani nekem…

– Mi történt pontosan köztetek? – kérdezem halkan.

Lehajtja a fejét, ezt látva pedig a gyomrom összerándul a nyugtalanságtól. – James?

„Megcsaltam őt… részeg voltam egy bulin és… nem tudom, hogy történt, de egy másik lánnyal feküdtem le.” – mondja halkan.

Kikerekednek a szemeim, ahogy a szívem összeszorul. Tudom, milyen érzés ez a fájdalom és most már érthető számomra, hogy Valerie miért nem mondta el soha. Mert nem akarta, hogy ez befolyásolja a kapcsolatunkat, mivel én voltam a Luna, ő pedig a Béta.