• Bizonyos orvosi esetek a vámpírokra jellemző tünetekhez hasonlítanak. A hematodipszia például szexuális eredetű vonzódás a vériváshoz, a hemeralopia pedig a nappali vakságot jelenti. A porfíria nevű betegségre fényérzékenység jellemző, és tünete, hogy a fogak vörösesbarnára színeződnek.
• Az 1560 és 1614 között élt Báthory Erzsébet grófnőt azzal vádolták meg, hogy szépsége megőrzése érdekében vérben fürdött, és ivott is áldozatai testéből.
• Egy Kr. e. 4000 környékéről származó sumér és babilóniai mítosz azt írja le, hogy az edimmu – az a szellem, mely nem lett megfelelően eltemetve – visszatér, hogy az élők vérét szívja.
• Az egyiptomiaknak is megvoltak a maguk vérszívói. A Halottak könyve szerint, ha a lélek egy bizonyos része, a ka nem részesül elegendő áldozati adományban, akkor elhagyja a sírt, hogy vért igyon. Szahmet, az egyiptomi istennő szintén ismert volt arról, hogy kedveli a vért.
• A 16. században az emberek úgy hitték, hogy a vámpírok a pestis áldozataiból táplálkoznak, és hogy a női vámpírok terjesztik a járványt. Akiknél felmerült a gyanú, hogy vámpírok lehetnek, azoknak haláluk után köveket ékeltek a szájukba, mielőtt eltemették őket.
• III., ismertebb nevén Karóbahúzó Vlad havasalföldi fejedelem alakjában számos vámpírlegenda gyökerezik, többek között a Drakula-történet is. Amellett, hogy ellenfeleit karóba húzatta, Vlad állítólag az ellenségei vérébe mártott kenyeret evett.
• Néha, amikor a sírrablók felnyitották a koporsókat, a holttest megmozdult vagy felült. Ez a természetes jelenség a bomlási folyamatnak tudható be. Valószínűleg ebből alakult ki az az elgondolás, hogy a vámpírok koporsóban alszanak.
• Egész Északnyugat-Európában elterjedt volt, hogy a sírokra nagy köveket, dolmeneket állítottak, így akarván megakadályozni, hogy a halottak kikeljenek onnan.
• Kínában a vámpíroknak hosszú, horgas karmuk és vörös szemük van. Nevük, a csiang si azt jelenti: ugráló holttest.
