Hello. Amit el szeretnék most mesélni, az pár hónappal ezelőtt történt meg velem. Muszáj kiadnom magamból. Az egész egy barátom buliján kezdődött. Ő amolyan művész féle, aki kibérelt egy lakást a város üzleti negyedében. Ha el tudod képzelni, hogy hogyan is festett Detroit az 1920-as években... nos ez a környék pontosan úgy nézett ki. Csomó idejét múlt gyárépület blokkokba zsúfolva. Többségük elhagyatott volt. Előző éjszaka elég keményen partiztam, szóval ledőltem kicsit a heverőre. Éjjel 4 fele ébredtem, amikor a Nap még nem kelt fel, de már ki tudsz venni dolgokat a kékes félhomályban. Óvatosan indultam meg a mosdó felé, mivel a padlón még ott feküdtek az előző éjszakától kiütött emberkék sokaságai. Ahogy éppen pisiltem, lábujjhegyre álltam és kilestem a fürdőszoba ablakán. Egy kihalt és hanyatlásnak indult városrészt láttam magam előtt. Emlékszem, mennyire szerettem ezt a városrészt. Olyan sötét hangulatú volt és élettelen, melyet megtöltött a nyugodtság hűvös szellője. Ezután visszafeküdtem a kanapéra és megpróbáltam visszaaludni. 45 percnyi plafonbámulás után eldöntöttem, hogy nem akarok tovább itt maradni, szóval félredobtam a büszkeségemet és felhívtam a barátnőmet és könyörögtem neki, hogy fuvarozzon haza, mivel nem igazán akartam hazagyalogolni egy ilyen környéken. És mivel a barátnőm marhajó fej, beleegyezett, hogy értem jön és azt mondta, hogy fél óra múlva a ház előtt lesz, és majd megcsörget. A telefonom persze 10 perc után lemerült, így az ablakból figyeltem a kocsiját. Ültem ott egy darabig és már kezdtem elszunnyadni, amikor is egy csörömpölő zaj zökkentett ki. Nem volt hangos, de ahhoz elég volt, hogy visszarántson a valóságba. Kinéztem az ablakon, de semmi különöset nem láttam. Átpillantva az utca túl oldalára, egy jó nagy adag szemetes zsákot láttam, amikből kikandikált egy számítógép és egy monitor, amiket látszólag keményen a földhöz vágtak. Mikor a barátnőm megérkezett, lementem a lépcsőn és üdvözöltem őt. Ahogy beszálltam a kocsiba, eszembe jutott egy barátom, akinek tönkrement a gépében a tápegység, szóval odasétáltam a szeméthalomhoz, hátha találok valami használhatót. A monitor teljesen tönkrement, de a gépház mintha még menthető lett volna, szóval betettem a csomagtartóba és elhajtottunk. Egy hét eltelt és teljesen megfeledkeztem a számítógépről, amíg a barátnőm fel nem hívott és emlékeztetett, hogy még mindig a csomagtartójában van és kellene neki a hely. Azon az estén haza hoztam a lakásomba. Mielőtt szétszedtem volna, rádugtam a monitoromat, hogy leteszteljem, hogy működik-e még. Meglepetésemre működött. Windows XP volt rajta és úgy nézett ki, mintha már leszedtek volna róla mindent. Gondoltam beírom a keresőjébe, hogy "cici" és "punci", hogy hátha találok valami titkos dugihelyet, tele deviáns pornóval az előző tulajdonostól. - Egy kis morbid kíváncsiság asszem. De persze nem dobott ki semmit. Rákerestem a kép fájlokra is, de semmi. Kerestem még filmekre is és egyet ki is adott. Egy avi fájlt egy Barbie nevű mappában elrejtve a WINDOWS/system32 könyvtárban.
Rányomtam a lejátszásra és az egész történet innentől kezdett nagyon furcsává válni. A film 1 órás volt és úgy nézett ki, mintha raw formátumból kiexportált felvétel lenne. A felvételen egy nő ült, aki egy fehér háttér előtt beszélt valamiről. Áttekertem a film nagy részét és az egész felvétel ugyanabból a beállításból készült. Aztán úgy döntöttem, hogy végig ülöm a filmet, hogy kiderítsem, hogy miről beszél. 15 másodperc után a hangsáv eléggé rossz minőségű lett és a nő hangja is átment amolyan háttérzörej szerűségbe. Semmit nem tudtam kivenni a mondandójából. Így betettem a filmet a Final cut nevű videó szerkesztő programba és elkezdtem babrálni a hangsávval, hogy megszűrjem a nő hangját. Kicsit tisztább lett, de még így se lehetett érteni. Nagyon izgalmasnak találtam ezt az egészet. El kezdtem figyelni az arcát és a testbeszédét. Úgy tűnt, mintha valaki kérdéseket tenne fel neki, mert néha leállt a beszéddel, majd újra beszélni kezdett. 15 perc elteltével az arca elvörösödött és kicsit torzzá vált, mintha a feltett kérdés zavarná őt. De még így is el kezdett válaszolni rá. Röviddel ezután el kezdett sírni. A következőkben el kezdett hisztérikusan sírni. Az egyik szó, amit le tudtam olvasni a szájáról, az a "bőr" volt. Többször is elismételte ezt a szót a felvétel alatt, sőt a saját bőrét is húzogatta a karján és közben mondogatta a "bőr" szót. Mintha nem tetszett volna neki a saját bőre. Mivel rengeteg elintézendő dolgom van még és későre is járt, abba kellett hagynom az ezzel való foglalatoskodást. Holnap megosztom a történet többi részét. Isten óvja a lelkemet. A feszültség addig nőtt, amíg kb. 40 perc után annyira sírt, hogy már a kamerába se tudott belenézni. Itt már nem is tudott beszélni, csak a kezébe temette arcát és zokogott. Furcsa mód nem kelt fel, még csak nem is mozdult a székéből. Majd a kép elsötétedett. Kurvára elképedtem. Többször is lejátszottam a filmet azon az estén, hátha találok valami támpontot vagy részletet, amik alapján kideríthetem, hogy mi a fene történik a felvételen. Többet akartam tudni az egészről. Majd észrevettem, hogy miután a kép elsötétedett, még maradt 10 perc a videóból. Kb 2 perc után ismét történt valami. A kép eléggé remegős volt, szinte nézhetetlen. Egy alak lábait lehetett látni, ahogy a vonat síneken sétál. Szerintem bekapcsolva felejthette a kamerát. Szóval ez az alak csak sétált a vonat sínek között 6 percen keresztül, majd befordult egy erdőbe, ahol is rálépett egy kitaposott, farost darabkákból álló, avarszerű ösvényre. Majd addig ment ezen az úton, amíg a felvétel egyszercsak félbeszakadt. A szívem a torkomban kezdett dobogni az izgalomtól, mivel a tőlem pár mérföldre levő vonatsínek szinte ugyanolyanok voltak, mint a felvételen látottak. Felhívtam a barátomat Ezrát, akiről tudni kell, hogy 195 centi és 113 kilónyi csupa izom. Meggyőztem, hogy tartson velem egy kis kalandra. Én se vagyok egy cingár alkat, de Isten tudja mit fogunk találni az erdőben, szóval egy kis extra izom nem fog ártani. Ez az egész erdőben való nyomozgatósdi akkora izgalommal töltött el, hogy aludni se tudtam. Másnap reggel hétágra sütött a nap. Magamhoz vettem a zseblámpámat, a kamerámat és a 18 centis fogazott élű vadászkésemet és elindultam Ezráért. Mire odaértem a házához, még aludt. Mikor felkeltettem, kijelentette, hogy húzzak a picsába. Mivel már mindent bepakoltam magamnak és mentálisan is felkészültem a kalandra, elhatároztam, hogy egyedül vágok neki. Leparkoltam a kocsimat a vonatállomáson, majd elindultam a síneken. Két óra séta után megláttam a földön a farost darabkákat. A térdem szinte el kezdett remegni az izgalomtól. Szét is néztem a talajon és ott volt nem messze tőlem: a kis farostokból álló, avarszerű ösvény, ami az erdőbe vezetett. Ráléptem hát az ösvényre, figyelve mindenre, ami körülöttem van. Néha még meg is álltam, hogy hallgatózzak, de teljes csend volt. Sejtelmem sem volt, hogy mi fog várni az ösvény végén. Az erdő széléhez érve egy füves területtel körbe határolt kis szigetet pillantottam meg, amikor is szembekerültem egy házzal, melyet körbeölelt az erdő sűrűje. Első ránézésre elhagyatottnak tűnt 20, sőt talán 30 éve is. Megragadtam a fényképezőmet és lőttem pár képet. Pár méterrel odébb volt egy rozsdás fémlemezekből összerakott fészer. Gondoltam leülök elé, hogy magamba szívjam a környezetet. Valahogy nem akartam a füves terület közelébe menni. Volt egy olyan érzésem, hogy valami figyelne engem, ha odamennék. Beletelt egy kis időbe, mire sikerült bátorságot gyűjtenem, hogy felmenjek a házhoz. A bejárati ajtaja résnyire nyitva volt. Betoltam a lámpámmal és érdekes módon egy elég jó megvilágítású belső tér tárult elém. Elraktam a lámpát és ismét lőttem pár képet a gépemmel. Bútorok egyáltalán nem voltak benne. Az emelet tele volt fa és kő törmelékekkel és néhány falon hatalmas lyukak tátongtak. Amikor még beljebb mentem, láttam pár dolgot, amikre akkor még nem fordítottam túl nagy figyelmet, de most így visszagondolva eléggé gyanúsak voltak számomra. Az első furcsaság, ami feltűnő volt, az első szobában levő egyik ajtó, ami feltételezem a pincébe vezetett. Szóval ez az ajtó túlságosan is újszerűnek tűnt. És egyben ez volt a ház egyetlen ajtaja, ami zárva volt. És amikor felmentem a második emeletre, láttam pár széket és összecsukható asztalt, amik szintén túl újak voltak egy ilyen romos házba. De ami leginkább zavart engem bizonyos okokból kifolyólag, az a fürdőszoba. A por a tükörről le volt törölve és a fürdőkádban ott volt egy tiszta, műanyag ponyva, amin még ott voltak a vízcseppek. Gondoltam nem rég moshatták ki. Ekkor egy hangos nyögést hallotta és persze kurvára megijedtem, majd kivetettem magam a második emelet ablakából és visszarohantam a vonat sínekhez. Félúton persze rájöttem, hogy a nyöszörgés valószínűleg egy eldugult vízvezeték hangja lehetett vagy valami ilyesmi, de aztán ez a gondolat átcsapott egyfajta rettegésbe, mivel azon kezdtem agyalni, hogy miért folyna víz egy elhagyatott házban a kibaszott erdő kellős közepén? Két hónappal ezelőtt történt ez az egész, de azóta se mentem oda vissza és nem is tervezek.
