A rokonság zokog feketében,
a halottaskocsi gurul már értem.
Könnyű a koporsó, fehér nyárfa láda,
nem viszek innen semmit a halálba.
A pap szájából közhelyfolyam árad,
nem sajnáltat engem, nem illet sajnálat.
Kötélen leng koporsóm, mint a hinta,
Dúdolnám, ha tudnám: „hinta-palinta".
Szomorú szertartás?! Kész nevetség,
hiszen kit temetnek: rég eltemették.
