{{Spoileres A Végzet Ereklyéire és szükséges a Pokoli szerkezetek ismerete, illetve arra a trilógiára is spoileres!}}
Átlagos és nyugodt nap volt, egyetlen démont sem kellett eltenni láb alól, így Jace egész nap a szobájában ücsörgött. Délelőtt, nem sokkal ebédidő előtt csengettek az Intézet ajtaján. Jace morcosan tápászkodott fel a földről - ahol addig tőröket fényesített - és elindult, hogy beengedje a látogatót, aki megzavarta nyugalmát.
- Ha megint Simon az, én megetetem egy démonnal - motyogta az orra alatt. Simon látogatásai az utóbbi időben egyre gyakoribbak voltak, ugyanis megbeszélték a problémáikat és újra összejöttek Izzyvel. A világ egy kis időre fellélegezhetett.
Amikor Simon és Isabelle együtt voltak, az esetek többségében furcsa hangok szűrődtek ki Izzy szobájából. Jace és Maryse megpróbálták figyelmen kívül hagyni ezeket a bizonyos hangokat, nem sok sikerrel. Ha Alec nem költözött volna Magnushoz, biztosan lett volna egy-két szava Simonhoz, de a húga szerencséjére már nem lakott az Intézetben.
Mikor Jace kinyitotta az ajtót, márt felkészült, hogy valami csípős megjegyzést tegyen Simonnak, ám legnagyobb meglepetésére egy igen csinos fiatal nő állt az ajtóban. Valahonnan ismerős volt Jacenek és kis gondolkodás után a neve is beugrott. Theresa Gray.
- Ha Maryset keresi, nincs itthon.
Theresa Gray mosolyogva megrázta a fejét.
- Hozzád jöttem, Jonathan.
- Jace - javította ki a fiú.
Theresa Gray továbbra is mosolygott és nem mozdult az ajtóból, így Jace-nek alkalma nyílt jobban szemügyre venni a nőt. Barna haja hullámokban omlott a vállára, nadrágot és vékony blúzt viselt. Theresának nem volt boszorkánymester jele, mivel nagyon ritka és különleges boszorkánymester volt. Az apja egy démon, az anyja pedig árnyvadász volt, aki nem kapott rúnákat és nem árnyvadász neveltetésben részesült. Theresa első férje William Herondale volt, azonban nem sokkal azután, hogy a mennyei tűz újra árnyvadásszá tette Zakariás testvért (azaz James Carstairst), feleségül ment hozzá. Ez volt minden, amit Jace Theresa Gray-ről tudott.
- Szóval miért keres?
- Beszéltem a barátnőddel és megkért, hogy meséljek neked a családodról. Azt mondta, alig tudsz valamit a híres Herondalekről, de szeretnéd megismerni az elődjeidet. Tehát itt vagyok.
Jace meredten bámulta a nőt. Clary tényleg beszélt róla valakinek a tudta nélkül, ráadásul ilyen fontos dologról? Vajon a nő tényleg mesélne neki a Herondale-ekről? Végül a vállát vonogatva behívta Theresát, ám ő nemet intett a fejével.
- Olyan szép idő van, sétálhatnánk.
- Most randira hív? - kérdezte Jace vigyorogva és kilépett az Intézetből.
Theresa hangosan felnevetett, aztán gyorsan a szája elé kapta a kezét.
- A humor és a szarkazmus benne van a Herondale vérben. Le sem tagadhatnád, hogy egy vagy közülük. - mondta. - Egyébként szólíts Tessának.
Jace önelégülten konstantálta, hogy már "haveri viszonyba" került Theresa Gray-jel, vagyis Tessával.
-Úgy érzem, túl gyorsan haladunk. Nem gondolod, Tessa?
Tessa sikertelenül próbálta elnyomni az egyre szélesedő mosolyát, majd a szőke fiúval az oldalán elindult, hogy egy rögtönzött történelem óra keretein belül sétálgatva élvezze a kellemes időt.
- A Herondalek jó emberek, Jace. Soha ne szégyelld a családodat!
- Ezt most csak azért mondod, mert te is az voltál.
- Való igaz, hogy az vagyok. Will Herondale felesége voltam és halála pillanatáig teljes szívemből szerettem. Sőt, még most is szeretem, de azt hiszem nem szeretnél a szerelmi életemről hallani - mondta a nő.
- Csak nyugodtan, aztán én is beszélhetek arról, hogy milyen szuper élményekben volt részem Claryvel.
- Bármennyire is kecsegtetőnek hangzik, azt hiszem ezt most kihagyom.
Egyszerre nevettek fel. Jace roppant rokonszenvesnek találta Tessát. Olyan nő volt, aki tud komoly lenni, de a humora is jó. Habár volt vagy négyszáz éves, boszorkánymester mivoltából még mindig egy korai húszas éveiben lévő nőnek tűnt.
- Tudod, Jace, a helyedben nagyon büszke lennék a nevemre. A Herondale-ek mindig nagyoknak számítottak a történelemeben.
- És mi van Tobias Herondale-lel?
Tessa a szemeit forgatta, de egyáltalán nem tűnt dühösnek.
- Tobias nem volt rossz ember, Jace. Nem ismered a valódi történetét, csak azt a mesét, amit az árnyvadászok találtak ki. Az, hogy Tobias a csatamezőn hagyta a társait, közel sem olyan elítélendő tett, mint amilyennek mondják. Tudod, nem kell mindent elhinned, amit a régi poros történelem könyvekben írnak.
- De hát minden történet igaz, Hodge legalábbis mindig ezt tanította nekünk.
Tessa arcán apró mosoly jelent meg a kijelentés hallatán.
- Ugyan, kérlek! Tudtommal Hodge Starkweather elárult benneteket. Ezek után sem kérdőjelezted meg a szavahihetőségét?
Jace megvonta a vállát, nem akart Hodge-ról beszélni. Hodge-ról, aki mindenre megtanította, aki nevelte őket a Lightwood testvérekkel együtt és aki elárulta őket Valentine-nak. Egy fagylaltos kocsi haladt el mellettük lassan, Jace pedig kapott az alkalmon és vett két fagyit maguknak. Tessa szó nélkük elfoglalta és Jace csodálkozva állapította meg, hogy a nő minden mozdulata olyan kecses és bájos volt, mintha egy régi filmben szerepelne. Azonban Tessa minden gyöngédséége és szépsége ellenére sem volt képes kiváltani belőle azt a hatást, mint Clary, amikor csupa festék és vörös haja eltakarja az arcát. No, nem mintha Tessa Graynek szándékában állt volna elcsábítani.
- Mindent megtesztek a szeretteitekért, de elég sokszor hibáztok. Nem vagytok tökéletesek. Ez tesz titeket Herondalekké.
Tessa mesélt Jace-nek a férjéről és a fiáról és minden olyan Herondale-ről, akiket jól ismert. Jace-nek az elején nem volt kedve a rögtönzött családkutató történelem órához, de miután Tessa beszélni kezdett, nem akarta, hogy abbahagyja. Mindent tudni akart a családjáról. Fejben feljegyezte magának, hogy ezt mindenképp köszönje meg Clarynek. Már ötlete is volt, hogy miként hálálhatná meg és biztos volt benne, hogy a lány sem bánná a köszönetnyilvánítás ezen formáját.
Sziasztok! Igen, tudom, nem ez a legjobb rész, de már nagyon szerettem volna írni valamit, mert egy hónapja publikáltam az utolsó részt. Remélem azért elnyerte a tetszéseteket és továbbra is áll, hogy ha van ötletetek, írjátok meg!
Nagyon-nagyon köszönöm a majdnem 800 (!!!!) olvasást és több, mint 40 vote-ot, na meg persze a kedves hozzászólásokat. Ez elég hihetetlen számomra, nagyon szépen köszönöm!♥
Mindjárt befejezem a fölösleges pofázást, csak még lenne egy kérdésem: érdekelne titeket egy másik árnyvadászos fanfiction? Simon és Isabelle általam kitalált lányáról szólna, aki az Árnyvadász Akadémián tanul. Légyszi írjátok meg, ha érdekelne titeket és olvasnátok, mert akkor hamarosan kitenném az első részt.:)
