A démonölés fárasztó munka volt, még olyan remek árnyvadászoknak is, mint Clary Fairchild vagy Isabelle Lightwood. Éppen ezért a két lány időről időre nyakába vette a várost és egy egész délutános vásárolgatás keretében kipihenték fáradalmaikat. Habár Clary szívesebben töltötte volna az idejét rajzolással, Isabelle-nek nehéz volt ellenállni, ha egyszer a fejébe vett valamit.
- Mit gondolsz? - kérdezte Isabelle, a próbafülke hatalmas tükrében nézve magát.
Clary alaposan végigmérte a másik lányt, mielőtt válaszolt volna. Isabelle combközépig érő, testhezálló fekete ruhát viselt, ami tökéletesen kiemelte a domborulatait.
- Nagyon jól áll - felelte végül.
Isabelle pontosan ezt a választ várta, így elégedetten visszahúzta a fülke függönyét, hogy átöltözhessen.
Öt perc múlva Isabelle az utcai ruhájában jelent meg a cipők között nézelődő Clary mellett.
- Megvettem a ruhát, átmehetünk egy másik boltba, ha akarod - mondta.
Clary nem reagált, ezért Isabelle még háromszor megismételte a mondatot. A vörös lány azonban továbbra is meredten bámult valamit. Egy kis pár gyerekcipőt. Isabelle lekapta a polcról az egyik apró cipőcskét és meglóbálta Clary arca előtt.
- Mit bámulsz úgy?
Clary arcát hirtelen elöntötte a pír.
- Én? Ja, semmit, csak izé... milyen pici cipőcskék! Furcsa, hogy egyszer nekünk is ilyen kicsi lábunk volt.
Isabelle pislogás nélkül meredt rá, aztán kirángatta az üzletből, mielőtt további furcsa dolgokat mondott volna.
Gyors kitérőt tettek egy művész üzletbe, ugyanis Clarynek mindenképpen szüksége volt szénceruzákra és ecsetekre. Míg ő a könféle festékek között válogatott, Isabelle körbejárt a teremben és megcsodálta a falon függő festményeket. Egy kisbabát ábrázoló kép előtt állt, mikor Clary bejelentette, hogy befejezte a vásárlást.
- Ugye milyen aranyos? - kérdezte Izzy, a kép felé bökve.
Clary mosolyogva bólintott, pár pillanat csend után pedig a festmény remek színeiről kezdett beszélni.
Utoljára hagyták a kedvenc boltjukat, ahonnan szinte sosem távoztak üres kézzel. A fehérnemű részlegen Izzy vigyorogva maga elé emelt egy vörös, csipkés bikinit.
- Mit gondolsz, tetszene Simonnak?
- Gondolom, bár valószínűleg Simon annak örülne a legjobban, ha valami hülye kocka-pólóban próbálnád elcsábítani - kuncogott Clary.
- Igazad van - látta be Isabelle nevetve és visszatette a csábító bikinit a helyére.
Miután Isabelle eltűnt a próbafülkében egy hatalmas kupac pólóval, Clary a ruhák között kezdett keresgélni. Egyből a kezébe akadt egy kényelmesnek tűnő nyári ruha, amit Clary tökéletes viseletnek gondolt a démonmentes hétköznapjaira. Megnézte a ruha méretét, aztán akaratlanul végigsimított a hasán és eggyel nagyobb számút vett magához.
A próbafülkében megcsodálta magát az új ruhában, ami talán kicsit nagynak tűnt rajta, de hamarosan...
A gondolat mosolyt csalt az arcára, de ezzel egyszerre a szíve is elszorult. Jace... Bele sem mert gondolni, hogy mi lesz, ha a fiú rosszul reagál rá.
A fülke függönye hirtelen elhúzódott, és Isabelle rontott be egy Dungeons & Dragons feliratú pólóban.
- Na, ez már biztosan tetszeni fog Simonnak! - kiáltotta vidáman.
Clary helyeselt, majd körbefordult, hogy Isabelle jól szemügyre vehesse.
- Nagyon csinos, de azt hiszem egy kicsit nagy rád. Nem?
Clary lesütötte a szemét és motyogott valamit.
- Hogy érted azt, hogy "hamarosan jó lesz"? - kérdezte Isabelle.
Clary óvatosan elmosolyodott, Isabelle pedig hirtelen megvilágosodott.
- Az Angyalra, Clary! Ezt nem hiszem el! Komolyan terhes vagy? TE JÓ ÉG!
Néhány vásárló mondén megbámulta őket, Isabelle heves kirohanása ugyanis nagyon hangosra sikeredett.
Mielőtt Clary bármit is mondhatott volna, Isabelle visítva a nyakába ugrott.
- Jaj, annyira örülök nektek! Most pedig mesélj el mindent! MINDENT.
Clary immár felszabadultan mesélte el a részleteket barátnőjének, aki lathatólag repesett az örömtől, amiért minden jel szerint keresztanya lesz.
- Jace tudja már? - kérdezte.
- Még nem, ma akarom elmondani neki.
- Biztosan ő is nagyon örülni fog.
Clary elhúzta a száját.
- Remélem.
- Ugyan már, egy éve házasok vagytok és előtte is sokáig együtt voltatok. Jace szeret téged, meg magát is. Persze, hogy örülni fog a gyereknek, aki mindkettőtökre hasonlítani fog.
Clary félve indult haza, olyan izgatott volt, mint még soha. Mint később kiderült, teljesen fölöslegesen izgatta magát annyira, ugyanis három órával később Jace kicsattanó boldogsággal hívta fel Izzyt és Alecet, hogy tudassa velük, gyereke lesz.
Sziasztok!:)
Remélem tetszett valamennyire ez a rész, akkor is, ha nem sok értelme volt. Ha minden jól megy, a következő rész Malec lesz, szóval drukkoljatok, hogy legyen kedvem hozzá.:D
Továbbá nagyon-nagyon szépen köszönöm a több, mint 1000 megtekintést, ez hihetetlen! 💖 Hamarosan kiteszem a másik fanfictionöm első részét is, de még mindig nem érzem úgy, hogy elég jó lenne.:D Nektek további szép estét/napot!:)
