December 24.
Maia akkorát vágott a vekkerre, hogy az azonnal abbahagyta az ébresztést, és a földön kötött ki. Miután sikerült kinyitnia a szemét, Maia fáradtan ült fel és megdörgölte a szemét, hátha éberebb lesz. Nem vált be.
Jordan-re nézett, aki halkan pihegve aludt mellette, őt nem sikerüt felvernie a nyamvadt ébresztőnek.
Maia egy ideig figyelte a fiú lassan emelkedő és süllyedő mellkasát, borostás arcát és enyhén szétnyílt ajkát. Végigsimított a fiú felkarján, majd hirtelen ötlettő vezérelve ráugrott. Jordan szemei egyből kipattantak, értetlenül bámulta a rajta ülő lányt. Mielőtt bármit is mondhatott volna, Maia szájon csókolta, a fiúnak pedig esze ágában sem állt tiltakozni, ebben a korai időpontban sem. Karjait a lány köré fonta, egy gyors mozdulattal megfordította, így már ő feküdt rajta. Perzselő tekintetük összefonódott, már egyikük sem volt álmos.
- Úgy dorombolsz, mint egy macska - mondta Jordan, miközben Maia arcát cirógatta.
Maia vigyorgott és magához húzta a fiú fejét.
- Még nem is mostunk fogat -mondta Jordan.
- Most már tökmindegy.
Ajkaik összefortak és olyan hevesen csókolták egymást, mintha nem lenne holnap.
Miután végre sikerült elszakadniuk egymástól, gyorsan megreggeliztek és felöltöztek, hogy elinduljanak a Jace-szel való találkájukra.
Isabelle az utolsó percre hagyta a karácsonyfa megvételét és mivel ő más dolgokra hivatkozva nem ért rá, Jacet, Maiát és Jordant küldte el, hogy megvegyék.
A karácsonyfa-kereskedés kapujánál már ott állt Jace, kezeit zsebre dugva, a fogai pedig úgy vacogtak, hogy Maia és Jordan tíz méterről is hallhatták.
- Nem melegít az arrogáns árnyvadász véred? - kérdezte Jordan, mire Jace egyből replikázott.
- Mi van, nem fűt a bundád?
Erre mindketten felnevettek, Maia pedig csak a szemét forgatta. Fiúk.
- Legaláb tízmillió fenyőt néztünk meg, nem igaz, hogy egyik sem megfelelő! - dühöngött Maia, miután valóban végignézték majdnem az összes felkínált fát.
- Ja, én már a legelsőt megvettem volna - csatlakozott Jordan is, arcát Maia nyakába fúrva.
- Isabelle leírta a fát, amit szeretne. Két méter magas, friss ezüstfenyő, hosszú, dús ágazattal.
- Remek - dünnyögte Maia.
További fél óra keresgélés és morgolódás után megtalálták a tökéletes fát, ami minden szempontból megfelelt Isabelle kéréseinek.
- Szuper, de hogy visszük az Intézetbe?
Jordan alaposan szemügyre vette, majd megemelte az első felét. Jace a tövénél fogva emelte meg és elindultak. Maia unottan sétálgatott mellettük, aztán beállt a két fiú közè és ő is megemelte a fenyőfát.
- Ketten is megvagyunk - mondta Jace. - Ami azt illeti, egyedül is elbírnám.
- Ja persze - horkantott Maia.
Az Intézetet kívülről nem diszítették fel, belül azonban teljes karácsonyi díszletben pompázott. Mikor a három átfagyott beszerző beért a kellemesen meleg Intézetbe, Clary épp egy létrán állt és Simon utásításait követve próbált egyenesen elhelyezni egy hatalmas piros masnit. Miután sikerült, gyorsan leugrott a létráról és Jace-ékhez szaladt.
- Helló - köszöntötte a fiút és puszit nyomott kipirosodott arcára.
Jace magához szorította a lányt.
- Tudom, hogy, karácsony van, de nem kell megfojtanod a szereteteddel.
- Hm? Ja, nem, de szükségem van rád, hogy felmelegíts.
Clary a karjába bokszolt és kibontakozott az öleléséből.
- Gyere, segíts díszíteni.
Az Intézet hallját fahéj és narancs illat lengte körül, a falakon mindenféle karácsonyi díszek voltak, épp csak az égősorok és girlandok hiányoztak.
Jordan és Maia a kandalló előtt ültek, kezeiket a tűzhöz tartva, Magnus a kanapén próbálta kibogozni az összetekeredett fénysort, Alec és Simon pedig felállították a karácsonyfát a szoba közepébe.
- Iz-nek tetszeni fog - mondta Alec.
- Ha már Izzyről van szó... Hol van?
