December 25.
Simon baromi fáradt volt, de képtelen volt aludni tudva, hogy Isabelle mellette nyugatalan. A lány már órák óta forgolódott. Simon gyengéden végigsimított a lány puha bőrén. Isabelle megfordult és kinyitotta a szemét, Simonra mosolyogva.
- Mi a baj?
Isabelle gondolkodott. Nem akarta Simont terhelni az ügyes-bajos dolgaival, pláne nem akart gyengének mutatkozni előtte.
- Iz...
Isabelle Simon mellkasára hajtotta a fejét, szorosan átölelve a testét.
- Hiányzik Max - nyögte ki végül.
Simon egy pillantra megdermedt, mivel nem igazán szokott hozzá, hogy Isabelle őszintén kimutassa a fájdalmát, de aztán simogatni kezdte a lány selymes haját.
- Már azt hittem azt mondod, hogy bárcsak izmosabb lennék egy kicsit.
Próbálta viccelni, Isabelle nevetett is rajta, de azonnal visszatért a búskomorsága.
- Tudom, hogy régen történt már, de annyira hiányzik, Simon! Főleg most, karácsonykor. Egész nap azon gondolkodtam, hogy mennyire tetszene neki a díszlet és hogy örülne reggel, ha meglátná a fa alatt a Narutót.
- Izzy...
Simon nem tudott mit mondani. Soha nem tudta jól kezelni a lány érzelmi kitöréseit, pláne nem, ha azok ilyen fájdalmasak voltak.
- Sajnálom, Isabelle - mondta végül.
Isabelle keményebben fúrta a fejét a fiú nyakába.
-Tudod, - kezdte Simon - vannak emberek, akik nem mardhatnak sokáig velünk. Egyszerűen csak nen azért születtek, hogy velünk maradjanak életünk végéig. Vannak, akik hamarabb elmennek valamiért és ezt el kell fogadni, mert van oka, hidd el. Gondolj arra, hogy milyen jó volt a Max-szel töltött idő! Ne azon agyalj, hogy milyen most nélküle, hanem hogy milyenek voltak a boldog pillanataitok. Nem volt sokáig veled, de az az idő annál boldogabb és értékesebb, nem?
Isabelle halkan, szipogva nevetett.
- Ó, én bölcs Simonom!
Isabelle lágyan megcsókolta Simont.
- Mire mennék nélküled? Igazán kedvellek, Simon Lewis.
Simon pimaszul elvigyorodott.
- Csak kedvelsz?
- Nos, talán annál kicsit többet is érzek.
Mintha összeegyeztek volna, a kis csapat mindegyik tagja már reggel kilenc előtt felébredt. Lassan mindenki letámolygott az Intézet nappalijába, Magnus a szemét dörzsölte, csillámot juttatva bele, amit este elfelejtett letörölni. Alec szorosan mögötte jött, kissé kipirult arccal, éberen. Frissességének nem sok köze volt a karácsonyhoz, sokkal inkább a Magnus-szal való kis kalandjához a hálóban, amit mindössze tíz perce fejeztek be.
Isabelle és Simon már a kanapén ültek, összebújva. Magnusék mögött Clary és Jace is lejöttek, nem sokkal később pedig Maja és Jordan is.
- Szóval jöhetnek az ajándékok? - Simon olyan mohó volt, minha újra gyereknek érezné magát.
- Lássuk!
Clary leguggolt a karácsonyfa elé és magához húzta a Clary feliratú dobozt.
Izgatottan széttépte a csomagolást és gyermeki lelkesedéssel sikkantott egyet. A dobozban ecsetek, festékek, szénceruzák és egy vászontartó volt. Clary tapsikolva csodálta meg ajándékát.
- Kitől kaptam?
Magnus felnyújtotta a kezét, az alacsony vörös lány pedig azonnal rávetette magát.
- Féltékeny leszek - dünnyögte Jace.
- Semmi okod rá - jelentette ki Magnus, Alec vállára hajtva a fejét, miután a Clary-hurrikán elült.
Clary után Magnus következett, aki legalább annyira örült ajándékának, mint Clary. Hálálkodva megölelte Isabellet, aztán sorra következtek a többiek. Isabelle fekete magassarkú bakancsot kapott Jace-től, a fiú egy tőrt meg egy tükröt Maiától.
- Hogy ledvedre bámulhasd magad - magyarázta a lány.
Maia divatos téli kabátot kapott Clarytől, Alec tisztító készletet kapott az íjához Simon-tól, ő pedig három új videójátékot Jordan-től.
- Alig várom, hogy megint elverjelek.
Az utolsó ajándék Jordané volt, ezüstkarkötőt kapott Alectől, melybe egy M betű volt vésve.
Jordan megköszönte, fel is tette az ékszert és megszorította Maia kezét.
Miután mindenki kellően kiörülte magát az ajándékának és a csomagolópapír cafatokat is eldobták, Jace felvetetette az ötletet, hogy menjenek ki az Intézet hátsó kertjébe hógolyózni. Mindenki felöltötte a meleg ruháját és elindultak kifelé.
- Fiúk a lányok ellen - kurjantotta Jace, gyorsan gyúrt egy hógolyót és eldobta. Éppen Isabelle füle mellett süvített el.
- De hát mi csak hárman vagyunk, ti meg öten - mondta Clary. - Ez így nem fair.
- Simán lenyomjuk őket - jelentette ki Maia magabizzosan és eldobott egy hógolyót az összegyűlt fiúk felé. Célba talált, egyenesen eltalálta Simon nyakát.
- Ne már, ez rohadt hideg!
Maia nevetett és lehajolt, hogy újabb hógolyókat gyúrjon. Hozzá hasonlóan lassan mindenkin úrrá lett a harci láz és csak úgy repültek a hógolyók. Jordan egyik golyója egyenesen arcon találta Isabellet. Miután a lány prüszkölve, a fejét rázva lesöpörte az arcáról a havat, eszelősen nézett Jordanre, aki Jace-szel pacsizva nevetett.
- Ó, ezt annyira meg fogod bánni!
Valóban, tíz perccel később már Jordan prüszkölt az arcát ellepő hóréteg miatt, Isabelle pedig diadalmasan nevetett. Jó hangulata azonban nem tartott soká, Alec hógolyója tarkón találta, a hideg hó pedig bement a kabátja alá.
- A húgod vagyok - kiáltotta dühösen a Alec-nek, ő azonban csak vigyorogva megvonta a vállát és megcélozta Claryt.
Őt is eltalálta, mosolyogva pacsit adott Magnusnak, akitől egy gyors csókot is kapott dícséretként.
Miután véletlenül Jace Magnust találta el, a fiú-lány csapatok feloszlottak és mindenki mindenkit dobált. Így végül mindenki csuromvizesen, átfagyva botorkált be az Intézetbe, hogy a kandalló előtt felmelegítsék megfagyott kezüket. Kis erőlködés és lökdösődés után a kanapét a kandalló elé tolták és kényelmesen elhelyezkedtek.
Isabelle a kanapé szélén ült, Simon mellette, a karfán. A kanapé másik felében Magnus ült, Alec pedig az ölébe hajtott fejjel feküdt, a tüzet nézve. Maia és Jordan egy hatalmas fotelben helyezkedtek el, összebújva, Jace és Clary pedig a földön foglaltak helyet, a lány a fiú ölében ült.
- Azt hiszem ezt jövőre is meg kellene ismételnünk - mondta Clary hosszas hallgatás után.
- Jó ötlet - válaszolta Magnus.
Sziasztok!
Ez a rész kicsit összecsapott lett, de mentségemre szóljon, hogy fáradt vagyok és csak most írtam meg. Remélem azért tetszett valamennyire.
Boldog Karácsonyt! :)
