{The Dark Artifices szereplők, illetve minimális spoilerek a Lady Midnight-ra.}
A Vadűzés lovai az erdő szélén, a fák mellett csoportosultak. Fényes szőrükön megcsillant a hold fénye.
Gwyn, a Vadűzés vezetője parancsára tábortüzet raktak a rét közepén. A tündérek körbeülték a tüzet, kezüket a forró lángokhoz tartották, hogy felmelegedjenek.
Mark nem ment sem a tűz, sem a tündérek közelébe. Íját a földre dobta egy félreeső helyen, majd a sziklaszirt széléhez sétált, ahol tábort vertek. Végigdőlt a füvön, kezét összekulcsolta a feje alatt. A fényes csillagokat nézte, a közelben pattogó tűz hangjával kísérve.
Kieran hang nélkül lépkedett. Lefeküdt Mark mellé, kezével végigsimította a fiú oldalát. Mark kihúzta kezét a feje alól, és megmarkolta Kieran kezét. Összekulcsolt kezüket a testük között pihentették.
Mark nem vette le a szemét a sötét égről. Kieran a karját cirógatta, minden nyugodt és kellemes volt.
- Látod azokat a csillagokat? Azt a hatot - mutatott Kieran az égre, pontosan Mark feje fölé, ahol öt csillag valóban fényesebben csillogott, mint a többi.
- Helen. Julian - suttogta Mark. - Livia. Tiberius. Drusilla. Octavian.
Kieran megszorította a fiú kezét, fejét a mellkasára hajtva.
- Hiányoznak?
- Minden egyes nap.
Kieran gyengéd csókot lehelt Mark arcára. Kieran, az Ellenudvar királyának fia roppant szenvedélyes volt, Markot mindig meglepte, ha a fiú gyöngéden közeledett felé.
- Feladtam a reményt - szólalt meg Mark hirtelen. - A Klávé soha nem fog beleegyezni, hogy hazatérjek. És talán nem is lenne értelme. Mi van, ha a testvéreim megfeledkeztek rólam?
- Rólad nem lehet csak úgy megfeledkezni - felelte Kieran mormogva.
- Soha nem fogok hazatérni, ugye?
Kieran felemelte a fejét, hogy Mark szemébe nézhessen. Markot elbűvölte a másik fiú szépsége, a szemében tükröződő csillagok és selymes haja, amely most sötétkéken fénylett.
- Szeretnél hazatérni, Mark Blackthorn?
A tündérek nem tudtak hazudni, így gyakran inkább kitértek a válaszadás elől. Mark úgy érezte, most Kieran is ezt tette. Mark csak félig volt tündér, édesapja, Andrew Blackthorn árnyvadász vérének köszönhetően ő képes volt hazudni. Mielőtt válaszolhatott volna, Kieran újra megszólalt.
- Valóban haza kívánsz térni az árnyvadászokhoz, akik egyáltalán nem hiányolnak? A drága Klávétokat nem érdekli, hogy Tündérföldén vagy, sőt, ha lehet inkább örülnek neki. Tényleg haza akarsz menni a tieidhez, akik így elárultak? - Kieran egy kis szünetet tartott. - Én nem árulnálak el.
Mark élesen beszívta a levegőt. A Klávé tényleg elárulta őt, mert félig tündér. Ha kell, félvérsége miatt jobban megvetették, mint magukat a tündéreket.
Az igazat megvallva Marknak hiányzott az otthona, a testvérei, az apja, a Los Angeles-i Intézet, melyre már nem is emlékezett. A legfájóbb az volt számára, hogy testvérei arcát is csak homályosan tudta felidézni. Úgy nézett ki, mint egy tündér, a Vadűzés tagja volt, mitöbb, gyengéd érzelmeket táplált egy tündér iránt. Ezzel ő is elárulta a vérét? Tündér vagy árnyvadász?
Mintha Kieran a gondolataiban olvasott volna, megszólalt:
- Mi vagy? Minek tartod magad, Mark Blackthorn?
Árnyvadásznak született és úgy is élt hosszú évekig, de a tündérek elrabolták és már hosszú - túl hosszú - idő óta Tündérföldén élt.
- Tündér vagyok.
Kieran elmosolyodott, haja kék színben játszott, mikor a másik fiúra gördült és hevesen megcsókolta. Mark közelebb húzta magához a tündért, kezével a hátát és a haját simogatta. A Vadűzés lovai a távolban nyerítettek, pattogott a tűz, a csillagok ragyogtak és ott volt Kieran. Minden tökéletes volt.
Később, miután a tűz kialudt és a tündérek nyugovóra tértek, Mark és Kieran az erdő szélén feküdtek, egy közös takaró alatt bújtak össze. Mark azt hitte a másik fiú elaludt, azonban egyszer csak megszólalt.
- Ha egyszer mégis úgy adódna... - kezdte -, hogy visszatérhetsz a Nephilimek közé... Mit tennél?
Mark nem válaszolt.
- Én soha nem árulnálak el. Mondd, hogy te sem hagynál el!
- Nem hagylak el - felelte Mark.
Akkor, Tündérföldén, összebújva egy szirt tetején, minden egyszerűnek tűnt. Mark-ban fel sem merült, hogy valaha is hazatérhetne, így a szavak könnyedén hagyták el a száját. Akkor még nem gondolta, hogy valaha is újra látja a szeretteit, vagy hogy a fiú, akit szeret, mégis elárulná.
Szép napot mindenkinek és kellemes ünnepeket!
Remélem tetszett a rész, sajnálom, hogy csak most posztoltam, próbálom tartani az egy rész/hónap-ot, de nem nagyon jön össze. Köszönöm, hogy olvassátok, vote-oltok és véleményt is mondotok, sokat jelent! 😄
