Simon kifulladva huppant le a poros matracra és próbált újra normálisan lélegezni. Isabelle-t figyelte, aki falra akasztott céltáblából húzogatta ki a dobócsillagokat. Simon a lány fenekét bámulta, majd lassan felcsúszott a tekintete. Oldalból pontosan látni lehetett Isabelle kidudorodó hasát.
A lány összefogta a haját, majd leült Simon mellé, kezében az egyik pillangókést forgatva. Haja csapzott volt, kellemes parfümjének illatát elnyomta az izzadságszag, Simon mégis mindig edzés közben tartotta a legszebbnek Isabelle-t. Nézni különösen szerette, ahogy a lány neki háttal, izmait megfeszítve dobálta el a késeket. Mindig eltalálta a céltábla közepét.
- Tudod, kicsit még mindig sérti az önbizalmamat, hogy a nyomodba sem érhetek - szólalt meg Simon.
Isabelle elvigyorodott.
- Mert lány vagyok? Ne merészeld azt mon...
- Nem, dehogy! - sietett megnyugtatni Simon. - De hát terhes vagy, és még így is gyorsabban futsz mint én.
- Simon, három éves koromban a bátyám tőrt nyomott a kezembe, amivel egyébként megvágtam magam. Alec azóta a széltől is óv. Gyerekkorom óta árnyvadász nevelésben részesültem, hiába van benned az Angyal vére, nyilvánvalóan jobb vagyok.
Semmi fölényes nem volt a hangjában, csupán tényeket közölt. Isabelle-nek mindig is ilyen stílusa volt, Simon már rég megtanulta, hogy nem kell megbántódni.
- Nem beszélnél így, ha te is jártál volna Scarsbury óráira! Három éve, és még most is izomlázam van.
Isabelle nevetve felhúzta Simon-t a matracról és a kezébe nyomott egy számszeríjat. Simon a céltábla felé fordult, összpontosított, majd lőtt. A nyíl egyenesen a céltábla közepébe szúródott.
Ekkor az ajtó hangos nyikorgással kinyílt és Clary lépett be rajta.
- Meg kell javítanunk ezt - motyogta maga elé. Felnézett Simonékra és folytatta. - Démonvadászatra megyünk.
- Hogyhogy? - kérdezte Simon. Árnyvadászként megszokott programjuk volt a démonölés, de az utóbbi időben nem sok dolguk akadt velük.
- Drevak démonok a Central Parkban - mondta Clary mintegy magyarázatként és már vette is fel a harci öltözetét.
Simon és Isabelle is követte a példáját. Amikor Isabelle az aranykorbácsáért nyúlt, Simon és Clary idegesen összenéztek. Clary elhúzta a száját és a másik lányhoz fordult.
- Izzy, neked talán nem kellene jönnöd.
Isabelle az övébe dugott egy szeráfpengét és felvont szemöldökkel bámult Clary-re meg a helyeslő Simon-ra.
- Már miért ne mennék?
- Iz, terhes vagy. Nem gondolod, hogy egy ilyen kiruccanás kárt tehet a babában? - kérdezte Simon.
- Viccelsz? Levágom azt a démont, mielőtt még egyáltalán hozzám érhetne. Nem lesz semmi bajom.
Clary nem adta fel.
- De hát nem terhelheted meg ennyire magad! Egy igazi harc nagyobb dolog, mint a gyakorolgatás, neked pedig pihenned kéne, nem kifárasztani, vagy megsebesíteni magad.
Isabelle dühösen mellkason bökte először Simon-t, majd Clary-t.
- Na idefigyeljetek! Egészséges és jó harcos vagyok, az égvilágon semmi bajom nem lesz, ahogy a gyereknek sem.
- A terhes mondén nők sem erőltetik meg magukat - próbálkozott tovább Clary.
- Az Angyalra, Clary, nem vagyok valami hasznavehetetlen mondén! - kiáltotta Isabelle dühösen. Aztán gyorsan hozzátette - Bocs, nem úgy értettem.
- Akkor sem jössz - jelentette ki Simon, és Claryvel együtt eltűntek az ajtó mögött.
Isabelle utánuk indult, azonban az ajtó nem nyílt. Valószínűleg Clary záró-rúnát rajzolt rá. Isabelle dühösen az irónja után kezdett kutatni, de sehol nem találta. Az egész szobát felkutatta, de egyetlen irónt sem talált.
- Engem márpedig nem hagytok itt - motyogta dühösen.
Felmászott az egyik gerendára, majd belekapaszkodott a plafonról lelógó kötélbe. Kötélről kötélre ugrálva haladt előre, egyenesen a magas terem egyik ablakáig. Az Intézet építői magasra tervezték az ablakokat, hogy tréningezés közben még véletlenül se törjenek be.
Isabelle imbolyogva szökkent az ablakpárkányra, majd egy kis erőfeszítés után sikerült kinyitnia. Magában szidta Simonékat, amiért nem hagytak neki irónt, hogy a biztos földetérés rúnáját használja. Ha nem lett volna terhes, nélküle is megkockáztatta volna, de így inkább biztos fogást keresett az Intézet falán és lassan lemászott.
Taxit fogott a Central Parkba, ahol aztán nyaklánca démonjelző erejére keresni kezdte a többieket. Befordult egy elhanyagolt részre, a nyaklánca pedig egyenesen égette a bőrét. Három démon volt: az egyikükkel Simon, a másikukkal Clary harcolt. A harmadik úgy tűnt, hátból támadna Clary-re. Isabelle előhúzta aranykorbácsát és lecsapott vele. A démon hördülve gurult hátra Clary-től, mire a lány Simonnal együtt meglepetten megfordult.
- Vigyázz! - kiáltotta Izzy Simonnak, aki épp időben fordult meg ahhoz,hogy szeráfpengéjét a démon testébe mártsa.
Isabelle is előhúzta a sajátját, a vergődő démonba szúrta, mire az is szétfoszlott.
A harmadik elintézése után Clary és Simon Isabelle-hez siettek.
- Mit keresel itt? - kérdezte Simon aggódva.
- Megmondtam, hogy nem hagyhattok ki a mókából - felelte Isabelle felszegett fejjel.
