Clary feltolta a napszemüvegét a fejére és határozott mozdulattal kivágta az iskolaajtót, majd elindult. Simon mögötte loholt kezében egy fényképezővel.
- Szóval, ki az első? - kérdezte lihegve.
- A sportolókat edzésen fotózzuk le, szóval...
Nagy levegőt vett és elindult az iskolaudvar szélén magányosan álló padocskához.
Clary és Simon az évkönyv szerkesztői közé tartoztak és idén megbízták őket a bekerülő fényképek elkészítésével. Clary szerint ez remek lehetőség volt arra, hogy jobban megismerjék az iskolatársaikat - vagy legalábbis váltsanak néhány szót velük, Simon szerint azonban nagyon kínosnak ígérkezett. Egymás mellett sétálva próbáltak minél határozottabbnak tűnni. A kis padon két srác ült. A fekete hajú épp nevetett valamin, amit a színes, tüsihajú srác mondott. Claryék megálltak előttük.
- Öhm... sziasztok!
A tüsihajú Magnus Bane kedvesen rámosolygott a lányra, a másikuk pedig kérdőn oldalra döntötte a fejét. Alec Lightwood mindenki szerint kedves és rendes srác volt - csak egy kis együtt töltött időre van szükség hozzá. Clary tehát hitt ezeknek az embereknek, és megpróbált nem megsértődni Alec mogorvaságán.
- Szia Clary! Sandor! - köszöntötte őket Magnus.
- Simon - motyogta a fiú unottan.
- Az évkönyvbe kell képeket készítenünk és arra gondoltunk, hogy lefotóznánk titeket is. Szabad?
Alec már kezdett is tiltakozni, de Magnus lazán átölelte és Clary-re mosolygott.
- Hát persze! Ugye, Alexander?
Alec dünnyögött valamit, de végül beadta a derekát és Magnus vállára hajtotta a fejét. Clary gyorsan megcsinálta a képet és már indultak volna, mikor Alec megszólalt:
- Lewis! Egy percre.
Míg ők ketten félrevonultak Clary és Magnus beszélgetni kezdtek. A fiú elég különc volt, de különben nagyon jófej. Labortársak voltak kémián, így Magnus azon kevés népszerű diák közé tartozott, akivel Clarynek sikerült valami barátság félét kialakítania.
- Kérdezhetek valamit? - Magnus bólintott, így Clary folytatta.
- Mindenki Alec-nek hívja. Te miért Alexandernek?
Magnus mosolyogva megvonta a vállát.
- Én nem vagyok mindenki. Neki nem.
Clary csak mosolyogva bólintott, de valahol mélyen nagyon is megmozgattak benne valamit Magnus szavai. Egyértelmű volt, hogy ezek ketten végtelenül szerelmesek egymásba, és Clary nagyon szerette volna, ha egyszer ő is átélheti ezt az érzést. Mondjuk egy olyan romantikus alakkal, mint Magnus. Álmaiban ezen alak megtestesülése Jace Herondale volt, a valóságban azonban...
Simon behúzott nyakkal tért vissza.
- Na? - kérdezte Clary, ahogy a sportpálya felé tartottak.
- Azt mondta, ha Isabelle szomorú lesz, eltöri a lábam, de csak miután Isabelle is szétrúgta a seggem. És mivel önvédelmi tanfolyamra jár, biztosan könnyedén meg tudná tenni.
Clary nevetve hallgatta Simont, aki továbbra is arról magyarázott, hogy a Lightwood testvérek nem teljesen normálisak. Persze nem gondolta teljesen komolyan, elvégre kilencedik óta csorgatta a nyálát Isabelle-ért, pár hete pedig elkezdtek randizni. A sportpályára érve rájöttek, hogy a délutáni edzések ezek szerint még nem kezdődtek meg, ugyanis csak néhány diák üldögélt a fűben, köztük a női kosárlabda csapatkapitánya, Maia Roberts is.
- Szia Maia - köszönt Simon. - Képet kellene csinálnunk az évkönyvbe az iskola csapatairól. Hol vannak a többiek?
- Remek kérdés - felelte Maia gondterhelten. - Máris megkeresem őket.
Azzal felpattant, mosolygott egyet Simonra, majd megkocogtatta az egyik üldögélő srác vállát.
- Jordan, szedd össze a csapatodat!
Jordan Kyle és Maia Roberts voltak az iskola egyik legösszepasszolóbb párosa: Maia a lányok kosárcsapatának kapitánya, Jordan pedig a focista fiúk csapatkapitánya volt. Clary egyiküket sem ismerte igazán, Simont azonban mindkettejükhöz fűzték szálak: Jordan volt a legjobb barátja és egyben a zenekarjuk egyik tagja, Maia pedig az ex-barátnője. Igen, pontosan olyan szappanopera szintű kavarodásról van szó, mint amilyennek hangzik. Ahogy Jordan és Maia eltűntek az épületben, hogy előkerítsék a csapattársaikat, megjelentek a pom-pom lányok, élükön Isabelle-lel. A lány vigyorogva Claryékhez lépett, gyors csókot nyomott Simon ajkára, majd pom-pomjávan megsimogatta a fi7 arcát.
- Szia bébi! Clary! Jöttetek megnézni az edzést?
- És képeket is csinálnánk - felelte Simon.
Isabelle kacsintott és a fenekét rázva elfutott. Clarynek rá kellett szólnia Simonra, hogy ne csorgassa ilyen nyilvánosan a nyálát. Lassan megérkeztek a csapatok tagjai, úgyhogy Clary felült a kilátó egy középső sorába és hagyta Simont dolgozni. Simon csinált néhány pillanatképet: akadt olyan, amin Maia és Jordan veszekedtek azon, hogy ki fotózkodjon először, majd gyors csókot váltanak, de Simon sikeresen lencsevégre kapta azt is, amint a pom-pom lányok a kamerának hátat fordítva gyakorolják egy lehajolós mozdulatukat.
Clary előhúzott a zsebéből egy csomag M&M's-t és minden színből kivett egyet, hogy megkóstolja, hogy aztán eldönthesse, milyen sorrendben fogja elfogyasztani őket. Annyira belemerült a folyamatba, hogy észre sem vette a melléje telepedő Jace Herondalet, csak amikor a fiú kikapott egy piros cukorkát a kezéből.
- Ez a kedvencem.
Clary elfojtott magában egy vigyort és igyekezett kitalálni valami frappáns választ, miközben a szívét is megpróbálta lenyugtatni, az ugyanis azzal fenyegette, hogy menten kiugrik a helyéről.
- Én a sárgát szeretem.
Nos, ez semmiképp nem volt frappáns, de a fiú azért mosolygott és bekapott egy sárga szemet.
- Hm, még ebben is jó ízlésed van.
Bár Clary nagyon szerette volna megkérdezni, hogy ezt mégis hogy érti, nem tette. Helyette maguk közé tette a kis csomag édességet, hogy mindketten elérjék. Egy ideig csendben ültek egymás mellett, aztán Jace Simonra mutatva megkérdezte:
- Samuel miért fotózza a legjobb barátom húgának fenekét?
- Nem azt fotózza - kelt azonnal barátja védelmére Clary, bár nem volt benne biztos, hogy Simon fényképezőgépe valóban csak véletlenül fókuszál Isabelle felé. - És Simonnak hívják.
- Akkor Simon. De miért fényképez?
- Az évkönyvbe kell.
- És te nem segítesz? Úgy értem, ti mindig együtt lógtok, nem kellene neked irányítanod, hogy mondjuk tudja is, mire fókuszáljon?
Clary mosolyogva megrázta a fejét.
- Rólam csináltatok már képet? - érdeklődött tovább Jace.
- Holnap a menzán akartunk még fotózni, most csak gyorsan lekapjuk a csapatokat.
- Aham. Hát szerintem meg nem járja, hogy az iskola legdögösebb fiúját nem fotózzátok le még ma... mondjuk az iskola legszebb lányával együtt - tette hozzá és előhúzta a telefonját. Mielőtt Clary egyáltalán kitalálhatta volna, hogy Jace mire készül, már magát látta a telefon képernyőjén. Mosolyogni sem volt ideje, bamba és vörös fejjel bámult a kamerába, Jace azonban elővette a legszebb mosolyát. - Na, így máris jobb. Majd átküldöm, tegyétek bele az évkönyvbe.
Clary a fiú felé nyújtott telefonját bámulta, és egyszerűen nem tudta elhinni az imént történteket. Van egy közös képee Jace-szel. A fiú telefonján. És... várjunk csak, hiszen azt mondta, ő a legszebb lány az iskolában! Clary felugrott, az M&M's-et Jace-re borítva.
- Simon, mennünk kell! - kiáltotta.
Meg sem várta a fiú reakcióját - egyikét sem -, elrohant. Csak az iskola kapuja előtt Simont várva merte kiengedni magából az örömteli sikkantást.
Sziasztok!
Először is szeretném megköszönni a 10k olvasást. Bár tisztában vagyok vele, hogy a Wattpad számlálója nem nyújt teljesen valós képet, azért elég szépen mutat ez a szám. Köszönöm mindenkinek, aki elolvassa amit írok és néha hagy egy-egy hozzászólást vagy vote-ot. 😄
Másodszor meg, remélem tetszett ez a rész, sokáig érett.:D Na, nem mintha annyira kidolgozott lenne, csak már vagy fél éve a piszkozatok között van, félig megírva, csak most jutottam el odáig, hogy befejezzem.
Szóval igen, köszi mindent! 😀
