Bár eredetileg úgy volt, hogy a csapat külön tölti a karácsonyt, Szenteste végül mégis a feldíszített Intézet szolgált gyülekezőhelyként. A felnőttek a karácsonyfa alatt játszó gyerekeket figyelték: Max és Rafael a nevükkel ellátott csomagokat rázogatták, hátha már most megtudják mi van bennük, a kis Sebastiant pedig a hatalmas gömbök foglalták le.
- Ma reggel még úgy volt, hogy Alicantéban karácsonyoztak Roberttel, nem? - érdeklődött Clary, aztán észrevette, hogy a kisfia épp arra igyekszik, hogy betuszkoljon egy díszt a szájába. - Sebastian, azonnal köpd ki!
Miközben ő közelharcot vívott a gyerekkel, Alec sóhajtva válaszolt.
- Az apám terve volt, nem a miénk. Elmentünk volna, de Izzy azt mondta, kizárt, hogy ő ott legyen, úgyhogy Magnus-szal inkább arra jutottunk mi is itthon maradunk. Majd holnap vagy holnapután meglátogatjuk anyát és apát is.
- Na persze, apa meghív egy kis karácsonyi összejövetelre, aztán a végén megjegyzi, hogy "örülnék, ha a az ex-vérszívó vőlegényedet is hoznád". És elvárja, hogy szót fogadjak, és elmenjek - dühöngött Isabelle.
- Az apósom igazán kedves és nagyon szeret, ha valakinek esetleg nem lenne nyilvánvaló - mondta Simon.
Robert és Maryse még mindig nehezményezték, hogy egyetlen lányuk egy "ex-mondén, ex-vámpír, felkapaszkodott árnyvadászhoz" tervez feleségül menni. Fiuk helyzetével már rég megbékültek, főleg, mióta Alec és Magnus örökbefogadták Max-et és Rafaelt, mitöbb, még csak nem is bántotta a büszkeségüket, hogy egyik unokájuk boszorkánymester.
- Apu, nem lehetne, hogy máris kibonthassuk az ajándékokat? - kérdezte Rafael Magnustól. Az öccse azonnal felpattant és ő is minden erejét bevetette, hogy meggyőzze a szüleit. Esetében ez ártatlan pislogást jelenzett.
- Nem. Úgy illik, hogy reggel bontsátok ki az ajándékokat - felelte Magnus megborzolva a fiúk haját.
- Tehetnénk kivételt - szólalt meg Jace, akit mindeddig lefoglalt egy tálnyi mézeskalács elpusztítása. - Ami azt illeti, én is szívesen megnézném mit kaptam.
Isabelle nevetve horkantott és az ölébe kapta az arra totyogó Sebastiant.
- Semmit, Jace. Azt hittem nyilvánvaló.
Végül aztán mindenki beadta a derekát, így a gyerekek nekiláttak az ajándékok kibontásának. Mivel a kis Sebastian még csak egy éves volt, Isabelle segített neki kicsomagolni az ajándékait, miközben Clary folyamatosan a fényképezőgépet kattogtatta.
- Megvakít a rohadt vaku - dünnyögte Alec, aki igyekezett kibújni a kötelező fotózás alól.
- Mit mondtál apa? - kérdezte Max huncutul az apjára vigyorogva.
- Korhadt vaku - vágta rá Alec. - Megvakít az a korhadt vaku!
Max vigyorogva vállat vont, mint aki elhiszi, de közben hároméves fejjel is pontosan tudta, hogy a vaku nem lehet korhadt. Mivel a szülei nem kifejezetten díjazták a csúnya beszédet, igyekeztek ők is kontrollálni magukat, de ez néha elég nehéz volt olyan szabadlelkű emberek számára, mint Magnus, vagy a könnyen dühbe guruló Alecnek.
- Nos, lássuk csak... ezt Alec és Magnus bácsitól kaptad, Seb - mondta Isabelle átnyújtva egy csomagot a kisfiúnak.
- Ajec és Manusz bájcsi - felelte a gyerek és boldogan összecsapta a kezét. Amikor azonban sikerült feltépni a csomagolást, kissé csalódott fejet vágott. - Ez mi?
Jace a szemöldökét ráncolva hajolt a fia fölé.
- Ti egy démonológia tankönyvet vettetek az egyéves gyerekemnek? - kérdezte hitetlenkedve.
Magnus megvonta a vállát.
- Én megmondtam, hogy azt a pizsamáz kellett volna megvennünk - mondta Magnus, inkább Alecnek, mint Jace-nek. - De hát Alexander szerint nem lehet elég korán elkezdeni a démonokkal való ismerkedést.
- Így legalább Seb tudni fogja melyik kihalt és melyik nem, nem úgy, mint az apja.
Jelentőségteljesen Jace-re pillantott, felhozva az évekkel ezelőtti esetet, amikor egy kihaltnak nyilvánított, de mégsem elég halott démon támadta meg őket.
Sebastian a könyvet lapozgatta. Egy igazán gusztustalan démont ábrázoló oldalnál megállt, és a képre mutogatva gügyögte:
- Jó! Jó!
- Na látod - vonta meg a vállát Alec.
A szokásos ruhaneműk, játékok és mindenféle édességek után aztán Rafael örömében felkiáltott, amikor egy gyönyörű, éles tőrt húzott ki az egyik csomagból. Magnus felháborodottan a lábára csapott.
- Igazad van, a tőr sokkal jobb ajándék, mint egy démonológia tankönyv. Rafael, tedd le!
A fiú engedelmeskedett. Bár már elég idős volt ahhoz, hogy fizikai és elméleti képzése megkezdődjön, Alec még nem engedte, hogy fegyvert vegyen a kezébe, azon egyszerű elgondolásból, miszerint egy hatéves gyerek kezébe nem való ilyesmi.
Miközben Alec, Magnus és Jace azon vitáztak, hogy mit lehet adni egy gyereknek és mit nem, Max álmélkodva húzott ki egy hosszú korbácsot egy csomagból.
- Ez nem olyan, mint az Izzy nénié - jelentette ki, mire a társaság nem veszekedő tagjai felé kapták a tekintetüket.
- Mi a...? - kérdezte Simon megrökönyödve.
A korbács ugyanis valójában nem hasonlított Isabelle kedvenc elektrum korbácsára, sokkal inkább egy BDSM pornófilm kellékére.
- Azt hiszem ez nem a tiéd, drágám - kapta ki a kezéből Clary. Megfordította a csomagolást, hogy megnézhesse a nevet rajta. - Ez az Izzyé... és a Simoné.
Az illetőknek még csak gondolkodniuk sem kellett, egyből Jace-re néztek, aki időközben befejezte a Magnusékkel való beszélgetést, és most őket figyelte.
- Te idióta - motyogta Simon a teljes megsemmisülés közepette, de legalább annyira tartotta viccesnek a helyzetet, mint amennyire kínosnak.
Jace hangos hahotázásba kezdett, lassan pedig mindenki követte a példáját. A gyerekeket kivéve persze, akik hamar túllendűltek a furcsa korbács esetén és további ajándékok után kutattak.
Sziasztok! :)
Idénre is terveztem karácsonyi részt, de egyik ötletem mellett sem tartottam ki végül, mert vagy túl hosszú lett volna vagy egyszerűen rossznak találtam. Végül aztán ma este jutott eszembe ez, és gyorsan megírtam. Nem mondom, hogy ezzel meg vagyok elégedve - egyáltalán nem-, de mindenképp szerettem volna valamit hozni, úgyhogy ez lett belőle. Az esetleges hibákért elnézést kérek, kicsit fáradt vagyok.
Boldog karácsonyt mindenkinek! 😄🌲
