Peru mindig is Magnus egyik kedvenc helye volt, egészen addig, míg a boszorkánymester legnagyobb felháborodására ki nem tiltották onnan. Na nem mintha egy ilyen apróság megakadályozhatta volna, hogy Brooklyn Fő Boszorkánymestere visszatérjen szeretett országába.
Remekül eltervezte: Portállal érkezik, lehetőleg egy félreeső sikátorba (hogy ne keltsen feltűnést) és Alecet is magával viszi, hogy a szállodába az ő nevével jelentkezhessenek be. Alec hosszas kérlelés után rábólintott az ötletre, annak ellenére, hogy fölöslegesnek tartotta Magnus aggodalmát. Nem körözött bűnözőről volt szó, csak egy egyszerű... vagyis inkább egy kicsit különös, de minden szempontból ártatlan emberről.
A Portál Magnus lakásából nyílt, a boszorkánymester pedig Alec-kel az oldalán állt előtte.
- Mit gondolsz, kicsit sok a csillám? - kérdezte Magnus, a hajára mutatva, amit előzőleg teleszórt csillámporral.
- Csak mint általában - vágta rá Alec morgósan. Mint általában.
Magnus még egyszer visszapillantott a lakására, amit legfeljebb két hétre készült elhagyni, amikor a szeme megakadt a kanapén lustálkodó szőrcsomón.
- Ó, szóltál a húgodnak, hogy etesse meg Miau Ce-Tung-ot?
Alec behúzta a nyakát, ugyanis teljesen kiment a fejéből, majd gyorsan előkapta a telefonját a zsebéből. Három rövid csengés után Isabelle felvette.
- Igen? - kérdezte Isabelle.
- Izzy, pár napig tudnád etetni Magnus macskáját?
- Persze! - vágta rá Izzy. - Miért?
- Magnus-szal Peruba megyünk két hétre.
A telefon másik végéről örömteli tapsikolás és apró sikkantások hallatszottak, Alec kényetelen volt elvenni a készüléket a fülétől, hogy húga izgatott hangja ne süketítse meg teljesen.
- Ez nagyon szuper, Alec! Jaj, biztosan nagyon romantikus lesz! Érezzétek jól magatokat! - sorolta a lány izgatotta. Minden jel szerint sokkal vidámabb volt a váratlan utazás miatt, mint Alec. - Ja, és Jace üzeni, hogy nem muszáj képeket küldenetek, de ne is törődj vele. Nekem mindenképp küldj, és feltétlenül hívj!
Mindössze pár perc kellett, míg Alecnek sikerült leráznia a húgát, aztán mosolyt erőltetve az arcára, Magnushoz fordult.
- Mehetünk.
- Remélem te is jól fogod érezni magad- mondta Magnus, gyengéden megszorítva Alec kezét.
- Mindehol jól érzem magam, ahol te is ott vagy. - A szavak kicsúsztak Alec száján, mielőtt egyáltalán belegondolhatott volna a jelentésükbe.
Magnus mosolyogva nézte, ahogy az ifjú árnyvadász lassan kárminvörössé pirult. Belenézett gyönyörű kék szemeibe, aztán ajkaik összeforrtak.
- Szeretlek Alexander - suttogta Magnus a fiú szájába, majd folytatta a csókot.
Alec beletúrt Magnus csillámló hajába, kezeit végighúzta a hátan, Magnus pedig Alec arcát cirógatta. Örökké így maradtak volna.
- Mennünk kéne - mondta Magnus, megszakítva a csókot. Egymás kezét megmarkolva sétáltak át Brooklynból Peruba.
Minden Magnus - kicsit túlbonyolított - tervei szerint ment. A pár megszállt egy jó hírű hotelben és a következő napok programjain gondolkodtak. Magnus a szoba ablakán bámult kifele, megcsodálta Lima nyüzsgő utcáit és felidézte a legutóbbi alkalmat, amikor Peruban járt. Az igazság az, hogy nem igazán volt mit felidéznie, ugyanis legtöbb látogatása során csúnyán kiütötte magát és furcsa dolgokat művelt. Mármint a szokottnál is furábbakat.
- Lényegében miért is tiltottak ki az országból? - érdeklődött Alec szórakozottan.
Magnus a vállát vonogatta.
- Fogalmam sincs. Egyszer csak kaptam egy levelet a Perui Boszorkánymesterek Tanácsától, amelyben leírták, hogy a förtelmes bűneimért kitiltanak.
- Micsoda förtelmes bűneidért?
- Ez egy nagyon jó kérdés, Alexander...
A nap hátralévő részét Lima utcáin lődörögve töltötték, fagylaltot ettek (Alec rámorgott a pincérre, amiért az lassú volt, ráadásul nem is a kért ízt szolgálta fel), szuveníreket vásároltak ( már első nap, mert Magnus szeretett a kis bódék között nézelődni) és úgy összességében, jól érezték magukat. Ahogy besötétedett, Alec és Magnus egy kis kocsma teraszán üldögéltek, Magnus a pincért faggatta a kapható italokról. Bánatára semmilyen csili-vili koktél nem volt a repertuáron, de természetesen ez nem akadályozta meg abban, hogy varázsoljon magának egyet.
- Tetszik Peru? - érdeklődött Magnus, rózsaszín koktéljából kilógó szívószálát rágcsálva.
- Nem rossz - felelte Alec. - Értem miért tetszik neked annyira.
- Nos, sokkal jobban élvezném ezt a kirándulást, ha történetesen nem lennék kitiltva innen. Azok az idióta...
Éles hang szólt közbe, közvetlenül Magnus háta mögül.
- Milyen idiótákról van szó? - kérdezte a Magnus háta mögött álló férfi. Magnusnak elakadt a szava, ahogy megpillantotta a férfi karmokban végződő kezét.
- Athorn? Örülök, hogy látlak! - hadarta ünnepélyesen, azonban kicsit idegesen.
- Én kevésbé, Bane.
Alec megköszürölte a torkát, jelezvén, hogy ő is jelen van. Kérdőn pillantott Magnusra.
- Ez az úr itt Athorn Wane, Lima Fő Bőszorkánymestere. Ő pedig - intett Alec felé - Alexander Lightwood.
Athorn Wane egy pillanatra sem nézett Alecre, túlságosan lefoglalta, hogy ellenséges pillantásokat löveljen a másik boszorkánymester felé.
- Úgy emlékszem, hogy kitiltottak innen téged, Bane. Ami azt illeti, én magam írtam alá a levelet.
Magnus kereste a szavakat, végül hebegve nyögött valamit arról, hogy teljesen el is felejtette, úgyis olyan régen történt.
- Egy órád van elhagyni az országot - jelentette ki dühösen Athorn Wane, aztán eltűnt. Magnus motyogott magában valamit, ami valószínűleg valamilyen káromkodás, vagy átok lehetett.
- Ha nem büntetnének meg, biztosan patkánnyá változtatnám - dünnyögte. Alec kénytelen volt nevetni a kialakult helyzeten. Magnus aggodalma eszerint mégis helyénvaló volt.
-Hogy találtak meg egyáltalán?
- Láttam egy boszorkánymestert errefele, de nem gondoltam volna, hogy felismert.
Alec a fejét vakargatta.
- És most? Nyitsz egy Portált és visszamegyünk New York-ba?
- Még mit nem! Nem megyek el innen úgy, hogy nem élvezem ki teljesen az itt töltött időt - azzal hívatta a pincért és hatalmas adag alkoholt rendelt.
- Azt hiszem jobb, ha felhívom Catarina Loss-t és megkérdezem, hogy mire számítsak - jelentette ki Alec, Magnus csúnya, részeg, perui kalandjára utalva.
Magnus minden egyes italt megkóstolt, amit csak a kocsmában készítettek. Talán a kóstolás nem is a legmegfelelőbb kifejezés, ugyanis nem csak kortyolt egyet az italokból, hanem több pohárral meg is ivott belőlük. Alec már az ötödik adag vodkánál kezdett aggódni, de inkább semmit nem szólt, csak nevetve figyelte Magnust.
Hirtelen Magnus felugrott, ledöntve a székét és idióta boszorkánymesterekről ordítozva rohanni kezdett az utcán. Alec, a fejét lesütve futott utána, igyekezve figyelmen kívül hagyni az értetlenül bámuló embereket. Két sarok múlva utolérte Magnust, aki egy élelmiszer üzlettel szemben állva folyamatosan magyarázott.
- Sonkás szendviccsé változtatom, mondom én!
- Az Angyalra, Magnus! - dühöngött Alec, elráncigálva az ittas boszorkánymestert a kirakattól. - Szedjük össze a cuccunkat és menjünk haza.
- Hm... te szereted a sonkás szendvicset?
Alec mit sem törődve a kérdéssel visszavezette Magnust a szállodába, vizet adott neki, sőt, egy kis pofont is lekevert neki, hátha észhez tér.
- Nyitsd meg azt a Portált, és menjünk haza, a francba!
Magnus macskaszemei végigmérték a fiút.
- Jól van, de aztán eszünk sonkás szendvicset és írok egy levelet a Perui Boszorkánymestereknek, amiért igazságtalanok voltak.
- Hogyne.
- Igazán cukkancs vagy, Alexander - jelentette ki Magnus, aztán átbotorkált a Portálon.
