- Ha láthatatlanná tévő rúnát használtunk volna, elég lett volna csak Magnusnak és Simonnak fizetnie - zsörtölődött Jace. A mozijegyet zsebre vágta és lehuppant az egyik székre.
- A székeink a tizedik sorban vannak -mondta Simon.
- Na és?
- Oda kell ülnöd ahová a jegyed szól.
Jace tovább zsörtölődve felállt és helyet foglalt a tizedik sor, hatodik székén. A többiek sorban mellette foglaltak helyet: Clary, Simon, Isabelle, Alec és végül Magnus.
- Mondtam, hogy ne hozzuk magunkkal Morgót - suttogta Simon Clary fülébe.
A lány mosolyogva oldalba bökte és a vászonra függesztette a tekintetét, a film kezdésére várva.
- Tehát mit is nézünk meg? - érdeklődött Magnus, előrehajolva a székén.
- Egy új fantasy filmet - felelte Simon.
- Most komolyan, srácok! Tényleg soha nem voltatok még moziban?
- Én igen - válaszolta Isabelle és Magnus, Alec és Jace viszont a fejüket rázták.
- Furák vagytok - mondta Simon.
- Nos, amíg te a moziban ültél és démonos filmeket bámultál, addig mi a te, és a fajod életét mentettük meg a valódi veszélytől - replikázott Alec.
Simonnak nem volt alkalma válaszolni, ugyanis a nézők legnagyobb örömére megkezdődött a film.
Simon megfogta Isabelle karfán nyugodó kezét, mire a lány halványan elmosolyodott.
A film első tíz percét sikerült problémák nélkül, csendben végignézniük, azonban a rendkívül klisés történet felidegesítette Claryt.
- Azt mondtad ez egyedi és jó film, Simon!
Simon behúzta a nyakát. A film valóban nem volt túl egyedi: egy lány egyedül sétált az erdőben - természetesen éjjel -, majd valamilyen furcsa neszt hallott. Erre rohanni kezdett, valami nagy és sötét pedig követte.
- Nézd, most meg elesett egy kiálló gyökér miatt! - mutogatott a képernyőre Jace.
- Béna! - motyogta Isabelle jól hallhatóan.
Az esés következtében a lányt elkapta a követője, aki természetesen egy hatalmas, szőrös vérfarkas volt. Mi más?
A nézőtéren a kis árnyvadász csapat félhangosan beszélve fejezte ki nemtetszését, a többi néző pedig felháborodottan, gyilkos tekintettel figyelte őket. Clary és Simon lennebb csúsztak a székükön.
A film feléig már a lány is vérfarkassá változott épp az anyjának próbálta elmesélni, hogy miért viselkedik furán, amikor halk pukkanás hallatszott a nézőtérről. Magnus ölében egy halom édesség jelent meg, sőt, még egy üveg kóla is.
- Vehettél volna kaját a büfében - jegyezte meg Clary, kissé előrehajolva, hogy láthassa Magnust.
- Boszorkánymester vagyok! - felelte ő magyarázatként.
Clary sóhajtva visszadőlt, ekkor azonban a képernyőt érdeklődve figyelő barátján akadt meg a tekintete.
- Na, ez már tetszik!
Clary a képernyőre pillantott: a főszereplő lány ledobálta magáról a ruháit és meztelenül rohant az erdő felé. Clary oldalba bökte Jacet, mire az nevetve puszit nyomott a lány ajkára.
- A vöröseket szeretem.
Időközben Isabelle nagyon elunta magát, ezért azzal szórakozott, hogy a szereplők ruháit és harctechnikáit kritizálta.
- Most nézd meg - magyarázta Alecnek - hogy néz ki az a férfi? Olyan, mintha ezer éve nem borotválkozott volna.
- Mert ő a rossz fiú - szólt közbe Simon.
- Attól még nem kell csövesnek kinéznie - mondta Alec.
Magnus semmit nem érzékelt ebből a beszélgetésből, ugyanis - az emberek legnagyobb örömére - a varázsolt csokoládé csomagolásával volt elfoglalva. Sehogy sem akart elnyílni.
- Tudsz varázsolni - mondta Alec.
- Brooklyn Fő Boszorkánymestere vagyok, nem fogom ilyen pitiáner dolgokra használni az erőmet.
Alec a szemét forgatva visszafordult a húgához, hogy folytassák eszmecseréjüket a film negatívumairól.
- Annyira valótlan ez az egész!
- Mert ti, árnyvadászok aztán nagyon valódiak vagytok... - motyogta Simon.
Isabelle bosszúsan tekintett rá.
A film végét a többi néző kitörő lelkesedéssel tapsolta meg, a kis csapat azonban unottan bámult a semmibe.
- Két óra az életemből odaveszett - morgott Alec.
- Ugyan, annyira nem volt rossz - mondta Simon optimistán.
Clary felállt, kinyújtotta elgémberedett végtagjait és a többiekkel együtt elhagyta a mozitermet.
- De igen, az volt.
Együtt indultak el a mozitól, Jace és Alec a hülye mondénok miatt zsörtölődtek, Magnus a megmaradt finomságokat fogyasztotta el, Isabelle pedig Clary és Simon társaságában, ráérősen sétálgatott.
- Mi lenne, ha elmennénk a Takiba? Ez a szörnyű trauma után szükségem van valami normálisra.
- Azt mondtad jártál már moziban. Mindig végigszenvedted? - kérdezte Simon.
- Nem, Simon. Tudod, legtöbbször a sötét hátsó sorban ültem, egy fiúval és hát... nem a film foglalkoztatott.
Isabelle vigyorogva ottagyta a ledermedt Simont, had fejtse meg magától, hogy mire gondolt.
Sajnálom, hogy egy hónapja nem jelentkeztem, de most itt vagyok egy új résszel. Remélem tetszett!
Továbbá végre eljutottam odáig, hogy publikáljam a másik árnyvadászos fanficem első részét, ha érdekel nézzetek bele. További szép napot! :)
