Az Intézet csendes volt, mint mindig, ahogy Clary magára vette az egyik köntösét és nesztelenül kiosont a konyhába. Nem akarta felébreszteni Jace-t, a fiú tegnap este összetalálkozott néhány Drevak démonnal és eléggé kifáradt, mire hazaért. Isabelle és Simon kora reggel járőrözni indultak, így Clary és Jace ketten maradtak az Intézetben.
Clary kávét főzött és a konyhapulton ülve lóbálta a lábát. Unatkozott, ezért a kezébe vette az egyik asztalon hagyott rajzfüzetét és firkálni kezdett. Alig nyelte le az utolsó korty kávét, csöngettek az Intézt ajtaján. Clary meglepődött, ritkán szoktak vendégek jönni és általában ők is előre bejelentkeznek.
Az ajtóban a vigyorgó Simon állt, Clary újdonsült parabatai-ja és egyben legjobb barátja. A fiú szemüvege csálén állt, haja pedig kócosan meredt az ég felé.
- Hát te? Nem Izzy-vel járőröztök?
- Az árnypiacon voltunk, Izzy meg akart győződni róla, hogy minden rendben van ott. Mondanom sem kell, nem fogadtak tárt karokkal.
Clary mindössze egyszer járt az árnypiacon, de való igaz, hogy az ott áruló alvilágiak és Látással rendelkező mondénok nem szívesen látták az árnyvadászokat. A Nephilimek a Törvényt jelképezték, márpedig az árnypiacon folyó üzletek nagy része illegális.
- Na és?
Simon izgatottan előhúzott a dzsekijéből egy összecsavart újságot. Igaz, vele együtt egy kis tőrt is kihúzott. Simon Clary kezébe nyomta az újságot és ügyetlenkedve visszatette a tőrt a helyére.
- Bocs, néha még mindig furcsa kicsit fegyverekkel mászkálni az utcán.
- Ez mi? - kérdezte Clary, az újságra pillantva.
- Egy újság. - Clary unottan nézett Simonra. - Az alvilágiak körében elég népszerű, az Árnyvilág történéseiről szól. Sokszor tesznek benne megjegyzeséket az árnyvadászokra, szóval mikor Izzy elvette egy árustól, az eléggé megijedt. Isabelle azóta is vele veszekszik.
- A lényeget, Simon!
- Jó-jó. Szóval benne vagytok, te meg Jace. Egy Látással rendelkező mondén fanfictiont írt rólatok!
- Hogy mi? - kérdezte Clary meglepetten.
- Komolyan, olvasd el! Szerintem az árnyvadászok nem igazán tudják, mi az a fanfiction, de egy kicsit utánanéztem és elég sok készült rólatok. Sőt, rólunk és Magnusékról is!
Clary tátva maradt szájjal bámult az elviharzó Simon után. Fanfiction? Róla? Régebben - még mielőtt kiderült volna, hogy árnyvadász - ő is írt pár fanfictiont a kedvenc hírességeiről. Miután rájött, hogy rajzban sokkal jobb, mint írásban, áttért a fanartok készítésére.
Visszament az Intézetbe és leült a nappaliban lévő kényelmes kanapéra. Megkereste az oldalt, amiről Simon beszélt, de mielőtt elolvashatta volna, Jace tántorgott le a lépcsőn. Clary-nek muszáj volt vigyorognia rajta, a fiú piszkosul szexi volt.
- Mit olvasol? - kérdezte a fiú ahohy lehuppant a kanapéra, fejét a lány ölébe helyezte.
- Fanfictiont - felelte Clary vidáman.
Jace összehúzta a szemöldökét és értetlen arckifejezéssel bámult a lányra.
- Hogy micsoda?
Clary nevetett.
- A fanfiction kitalált történet rajongásunk tárgyáról.
- Jó, de te mégis kiért rajongsz? Mármint rajtam kívül.
Clary mosolyogva forgatta a szemeit.
- Ez rólunk szól. Simon hozta az előbb.
- Mi van? - A fiú legalább olyan meglepettnek tűnt, mint korábban Clary, azonban hamar túllendült értetlenségén. - Na, vajon ki a titkos rajongóm, aki folyton rólam fantáziál?
Kikapta Clary kezéből az újságot és forgatni kezdte a róluk szóló lapot keresve.
- Nem a te rajongód, Jace - dünnyögte Clary, de hiába.
Jace-t mindenki szerette és a kora egyik leghíresebb árnyvadászaként mindenki tudta a nevét. Így hát abszolút nem volt meglepő,hogy esetleges rajongói is lennének.
- Mi az a Clace? - kérdezte a fiú, ujjával mutatva a szót.
- Clace? Hát, gondolom az a ship-nevünk. Clary és Jace, Clace - magyaráta Clary. A fiú ismét furcsán nézett rá.
- A mondénok furák - jelentette ki.
- Olvasd - kérte Clary és kényelmesen elhelyezkedett Jace ölében.
A fiú lágy hangon olvasni kezdett, Clary pedig mosolyogva figyelte, közben igyekezett a szövegre is figyelni... ami rettentően ismerősnek tűnt.
- Jace, ez...
A fiú is ugyanolyan meglepett képet vágott. A fanfiction ugyanis arról szólt, hogy mit is csinált a pár Edom-ban, a Pokolban, egy bizonyos barlangban. És még csak nem is az volt a meglepő, hogy valaki a szexuális életükről fantáziál, hanem az, hogy a történtek valódiak voltak.
- De hát erről senki nem tud! Úgy értem nem tudhat, csak ketten voltunk ott!
Jace vigyorgott. Neki látszólag nagyon is tetszett a téma, nem is beszélve az ő kinézetét dicsőítő részekről.
- Hát nem beszéltél a barátnőidnek a szuper-romantikus és szuper-szexi ügyünkről? Biztosan érdekelte volna őket, hogy igaz-e amit pletykálnak, nevezetesen, hogy Jace Herondale mennyire szexi és mennyire jó a szexben.
Clary arca lassan a hajához hasonló színt vett fel.
- Jace! A barátnőim Izzy meg Maia, márpedig őket egy csöppet sem érdekli a csodás tested. Sőt, mindketten kérték, hogy nehogy valaha is ilyesmiről beszéljek nekik, mert még véletlenül elhányják magukat.
- Ch, árulók.
-Isabelle a húgod, Maia szerint pedig így is túl nagy önbizalmad van, semmi szükség tovább növelni.
Jace a vállát vonogatta. Szerinte csak tisztában van az adottságaival, ami teljesen normális.
- Egyébként meg kellene ismételnünk.
- Mit? - kérdezte Clary.
- A barlangot - felelte vigyorogva Jace, majd felkapta a lányt és egyenesen a szobába vitte.
Clary kapálózott, de valójában nem akart kiszabadulni a fiú karjai közül. Jace a lábával berúgta az ajtót és mint egy zsák krumplit, ledobta a lányt az ágyra. Clary nevetve megkérdezte, hogy mi van, ha a titokzatos megfigyelőjük most is itt van, és erről a jelenetről is fanfiction születik.
- Akkor remélem hosszú leírás születik majd a felsőtestem méltatásával.
Lehúzta Clary pólóját, ami valójában az övé volt, és megcsókolta a kulcscsontját.
- És a tiéddel is.
