Kit 21. századi gyerek volt, na meg jóformán az Árnypiacon nőtt fel, úgyhogy nem voltak idegenek számára a fegyverek. A Los Angeles-i Intézet fegyvertermében azonban annyi különböző fegyver volt felsorakoztatva, hogy talán a felét sem tudta volna megnevezni. Persze mióta itt élt, megismerkedett néhánnyal, ki is próbálta őket, de néha még így is félelemmel töltötte el a falra felakasztott cséphadarók sora. Volt ott mindenféle, éles, csillogó is, fekete bőrrel a markolatán, de Kit egy ládában eldugva egy rózsaszínt is talált. Erről egyébként mindenképpen szándékában állt megkérdezni Emmát, hogy esetleg ő használja-e valami egészen másra.
Kit három dobócsillaggal a kezében állt az egyik céltáblákkal felszerelt fallal szemben. Ezeket még nem próbálta ki. Összpontosított, lassan dobóállásba helyezkedett és fejmagasságba emelte a kezét. A céltábla közepén levő körre koncentrált majd hirtelen olyan erővel hajította el a dobócsillagot, hogy a válla megrándult. A kis éles fegyver pedig tökéletesen beleállt a két céltábla közti falba. Kit magában morgolódott.
- Azért nem találtad el, mert nem jól tartod a karod. Különben meg csuklóból kell, nem karból - szólalt meg Ty, aki mindeddig egy poros kék matracon üldögélt Kit mögött. Egy almát rágcsálva olvasgatott. Amikor Kit megkérdezte, hogy nincs-e kedve gyakorolni, Ty-nak nemet mondott, de azért elkísérte új barátját.
- Meg is mutathatod, ha annyira jól megy - vágta rá Kit morcosan. Aztán meglátta Ty sértődött arcát és inkább kedvesebben szólt hozzá. - Bocs. Megmutatod, hogy kell?
Ty felmutatta a mutatóujját, végigolvasta azt a néhány sort, ami még az olvasott oldalon volt, aztán becsúsztatta a könyvjelzőt a könyvbe és feltápászkodott. Kivette Kit kezéből az egyik dobócsillagot és komolyan magyarázni kezdett.
- Így tartsd a karodat - mondta, miközben beállt a megfelelő pozícióba. - A kezedet pedig emeld a füled mellé, így, de ne túl közel, nehogy aztán levágd. Dobáskor a csuklódra figyelj, ne karból dobd el, mert az fájni fog, meg nem is fog célba találni. Valahogy így.
Ty csillaga a céltábla közepén levő kis piros karikába fúródott bele. Kit tapsolt és fütyült, alaposan megveregette Ty vállát, mire a fiú csak szerényen elmosolyodott.
- Nem különösebben szeretek harcolni, de dobásban egész jó vagyok. Livvy szerint remekelek a késdobásban - ezt a szót ő használta, nem én.
- Tényleg jó vagy - felelte Kit. - Feltétlenül meg kell majd tanítanod nekem is a technikádat.
Kit az utolsó csillag után nyúlt, és Ty utasításait észben tartva próbált összpontosítani, ami elég nehéznek bizonyult, Ty ugyanis árgus szemekkel figyelte minden mozdulatát. A csillag végül elrepült és ezúttal eltalálta a céltáblát, bár a középen levő piros körtől még mindig messze volt.
- Majd belejössz. Szerintem próbálj ki valami mást. - mondta Ty, aki visszatelepedett a matracra és újra kinyitotta a könyvét. A teknősökről szólt.
Kit közben kihúzta a céltáblából a dobócsillagokat és visszarakta őket a helyükre, egy kis aranyozott reteszű fekete ládikóba. Körülnézett, hogy mit próbálhatna ki, de semmi olyat nem talált, amit kedve lett volna kipróbálni. Végül az egyik bokszzsák mellett kötött ki, azt kezdte el püfölni. Azért nem volt elég fitt ahhoz, hogy ezt hosszasabb ideig bírja, tíz perc után ütött egy utolsót a zsákba, mire az kilengett, majd otthagyta. Kit letelepedett Ty mellé és miközben ivott, fél szemmel lepillantott a könyvére.
Egy ideig csendben ültek egymás mellett a teknősfajták jellegzetességeiről olvasva, aztán Ty bizonytalanul megszólalt.
- Láttalak titeket a minap Livvy-vel.
