A menza hangos volt az éhes, zajongó diákoktól. Clary az őt lökdöső emberek miatt teljesen nekipréselődött Simon hátának. Arca a fiú átizzadt pólójának közepébe nyomódott, az éhező diákok pedig köztudottan agresszívak, így senkinek nem jutott eszébe az apró vörös testi épségére vigyázni. Végre aztán Simon is sorra került és miután vett egy szendvicset meg egy szeletet a napi édességből - ami ezúttal csokitorta volt - félreállt, hogy bevárhassa Clary-t.
- Egy adag krumplit, egy mangót és egy pohár limonádét kérek - sorolta, a pult mögött álló, hajhálót viselő idős nő pedig gyorsan ki is szolgálta.
Simon és Clary immár ketten álltak a sarokban meghúzódva, tálcáikkal a kezükben és a terepet pásztázták szabad hely után kutatva. Általában a fal melletti asztalnál ültek Simon bandájának tagjaival, de a srácok úgy döntöttek kihagyják a pénteket, így csak ketten maradtak. Végül mégis elindultak szokásos helyük felé és letelepedtek. Simon nagy hévvel harapott a hatalmas szendvicsébe, aztán azzal szórakozott, hogy addig húzta a fogával az olvadt sajtot, míg végül az egészet meg nem ette egyszerre. Clary a krumpliját majszolta és csak az járt a fejében, hogy mikor lesz már vége a tanításnak. Este elkezdett egy új festményt és mindenképp szerette volna befejezni a hétvégén.
A közelben lévő asztal felől hangos nevetés hallatszott. Clary-nek nem is kellett felnéznie, tudta, hogy kik azok. Jace Herondale, az iskola szívtiprója és barátai. Az igazat megvallva Clary-nek tetszett Jace, már amennyire kedvelhet valaki olyat, akivel alig váltott többet pár szónál. Soha nem érezte rosszul magát amiatt, hogy egyetlen igazán jó barátjával, Simon-nal a lúzerek sorát erősítik,de néha elképzelte milyen lehet népszerűnek lenni, akit mindenki kedvel. Ránézett Simon-ra, a szemüveges kocka fiúra, aki büszkén viselte Dungeons&Dragons pólóját és előszeretettel beszélgetett videójátékokról. Nos, nem az a tipikus Mr. Népszerű. Ellenben Jace Herondale-lel.
Clary engedélyezett magának egy gyors pillantást a fiú felé. Fekete szűk pólóban volt, amely nagyon elütött gyönyörű szőke hajától, épp ezért is nézett ki annyira jól. Clary egyszer megpróbálta lerajzolni a fiút - természetesen titokban, egyedül Simon-nak mutatta meg -, de úgy gondolta, Jace túl gyönyörű ahhoz, hogy igazán élethűen papírra lehessen vetni. Mintha egy angyal lenne.
Újabb hangos nevetés jött a másik asztal felől. Clary ezúttal jól megfigyelte a kis társaságot. Az asztal közepénél Jace ült, mellette legjobb barátja Alec Lightwood és a fiú húga, Isabelle. Clary sokat tudott a Lightwood testvérekről. Isabelle az iskola legszebb és legnépszerűbb lánya volt, gyönyörű hollófekete hajjal. Gyakran váltogatta a fiúit, de korántsem volt buta lány. Clary ezt a közös óráikon is megtapasztalta. Húgával ellentétben Alec csendes és többnyire mogorva volt, de mindig kiállt a barátaiért és a húgáért, akit mindig nagyon védelmezett. Clary és Simon hosszú ideig gyanították, hogy a fiú meleg lehet, ugyanis ilyen külsővel egyszerűen lehetetlen, hogy négy éven át ne legyen valakinek barátnője, aztán tavaly beigazolódott gyanújuk: Alec Lightwood felvállalta magát és nyilvánosan kezdett el járni egy egyetemista sráccal, Magnus Bane-nel. Clary és Simon szerettek az iskolai pletykákon csámcsogni, lévén, hogy velük nem túl sok érdekes történt.
- Lewis!
Clary legalább annyira meglepődött, mint Simon, akinek a nevét kiáltották. Nem más, mint Alec Lightwood. Simon zavartan nézett a fiúra, aki gorombán meredt rá.
- Vedd le a szemedet a húgom melléről, te idióta!
Clary gyorsan lesütötte a fejét, nehogy Simon lássa az elfojtott nevetését, a fiú ugyanis valóban nyálcsorgatva bámulta Isabelle-t. Mikor felpillantott látta, hogy Alec még mindig dühösen méregeti az elvörösödő Simon-t, az oldalán azonban Jace dőlt a nevetéstől, Isabelle pedig kacéran mosolyogva rákacsintott Simon-ra.
Az ebéd hátralévő felében Simon hitetlenkedve motyogott magában: ''Kacsintott nekem. Isabelle Lightwood kacsintott rám!''. Clary előhúzta táskájából a rajzfüzetét, átlapozta a Simon-nak készült rajzait, majd előhúzta a szénceruzáját. A mangót, amit még a büfében vásárolt elhelyezte a tálcája közepén, haját a füle mögé tűrte és rajzolni kezdett. Teljesen belemélyedt az alkotásba, észre sem vette a háta mögött álló fiút, így amikor az megszólalt, ijedtében ugrott egyet.
- Nem tudom te hogy vagy vele, de én inkább megenni szeretem a mangót, nem lerajzolni - suttogta Jace Lightwood a lány fülébe.
Clary elpirulva nézett fel. A srác föléje magasodva vigyorgott rá, csillogó szemekkel. Oldalán természetesen a Lightwood testvérek álltak.
- Ne pazaroljunk - folytatta a fiú és felkapta a mangót. Nemes egyszerűséggel beleharapott, majd Clary-re mosolyogva elsétált, a gyümölccsel a kezében. Clary és Simon elképedve bámult egymásra. A nap hátralévő részében már együtt motyogtak: ''Nem hiszem el, hogy Isabelle Lightwood kacsintott nekem'' és ''Te jóságos ég, Jace Herondale mosolygott rám.'' Igazi béna lúzerek - gondolta Clary magában.
Sziasztok!
Remélem tetszett ez a kis AU. Valahonnan eszembe jutott, hogy milyen lenne ha kedvenceink egy mondén iskolába járnának és gondoltam megírom, hogy szerintem milyen helyet foglalnának el az iskolai hierarchiában. Ti mit gondoltak, milyen tipikus amerikai diákszerep illene rájuk? Pl Jace mint Mr.Népszerű vagy Simon, a kocka. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, akár az általam nem említett szereplőkkel kapcsolatban is! :)
