Reggel van és nagyon meleg.Sötét függönyeim között próbálnak beszökni a nap sugarai.Körülbelül 9 óra alvás után is fáradtan ülök fel az ágy szélére.Szobám lágy színei megpróbálnak visszabújtatni puha fekhelyemre, azonban a szemem a fali órámra vándorol.Te jó ég, ennyi az idő?!
A kis fekete-fehér óra 1 óra 26-ot mutatott, nekem pedig 2-re a házunk előtt kéne lennem...elkészülve.Az álom azonnal kipattant szemeimből, majd lábaimat kapkodva siettem a fürdőbe, majd a gardróbba.Magas polcaim, be voltak pakolva a ruháimmal, gyors pillantásokkal néztem körbe, merre is rakhattam el a kigondolt ruhadarabjaimat.A ruhák túrása közben, két másik darabra esett a választásom - egy fekete póló, egy szaggatott farmerral- és már trappoltam is le a lépcsőkön.Talán még most is ott keresném a ruhákat, ha nem változtatok a döntésemen...A nappaliba rohangálva, hátamra kaptam pink színű hátitáskámat, majd a telefonomra pillantottam.13:44.Ilyen hamar elkészültem vagy időutazó lettem?Inkább az utóbbi, az hogy én hamar elkészülök valahova, az teljesen lehetetlen.Szétnézve a lakásban, furcsálva álltam meg a nappali közepén.Dan még mindig sehol.A konyha cseng az ürességtől, a TV pedig szinte hangosan könyörög, hogy végre használja valaki.Egy nagyot sóhajtva mentem a bejárati folyosóra, ahol egy hatalmas tükör, mellette pedig egy cipőtartó foglalt helyet.Körbenéztem magam, pörögtem, forogtam hogy minden pozícióból jól láthassam magam.A tartóból kivettem egy fekete, egyszerű tornacipőt, a tükörrel szembeni fogasról pedig a kulcsomat rántottam le.Miután végleg kész lettem, már pár perccel kettő óra előtt lehetett,-most már értem miért van az a sok késés...nem kéne annyit nézegetnem magam..- kulcsommal kifordítottam a zárt ajtót, majd kiléptem ebbe a forró nyári napba.Szét sem nézve magam körül, perdültem meg a tengelyem körül, majd egy határozott mozdulattal vissza is zártam az ajtót.Hangos dudaszó ijesztett meg rutinom közben, ami miatt a kulcscsomó szinte elröpült a kezeim közül.Mérgesen fordultam meg, majd megláttam az én drága barátnőm vihogó arcát, a piros kocsijába süppedve.
-Gyere már Hellem!-szólt ki a lehúzott ablakon keresztül Amy.-Így még estére sem érünk oda...
-Jövök már,ne siettess ennyire!-szóltam vissza, a kulcscsomómat felkapva, majd gyors léptekkel felé indultam.
-Ééés ideért.-mondta miközben beültem mellé az anyós ülésre, majd átöleltem -még talán rekordnak is mondanám.
-Inkább indítsd a motort, aztán oltogass.-mondtam a biztonsági övem bekapcsolása közben.
Amy olyan hangos kerékcsikorgással indult el a házunk elől, hogy a szemben lévő szomszéd még fűnyírás közben is ránk kapta a tekintetét.Micsoda nap lesz ez....
YOU ARE READING
Egy merész döntés...
FanfictionSZERKESZTÉS ALATT 16 éves Helen Blake totál szokatlan élete.Az egész egy nyaralással kezdődött ahol megismeri a Dolan ikreket,majd az egyikbe beleszeret. 16+